Továbbra sem komfortos számomra kamera előtt állni -

és ülni sem. Pláne beszélni. No mindegy, utólag kár fogni a fejem, hogy elkövettem azt a hibát, hogy elfogadtam a felkérést, másrészről meg ezt is meg kell szokni, attól tartok. Önálló U2b csatorna indításához azért nem kaptam kedvet. (Mármint hogy én legyek az arc, aki beszél.)

Az egész móka legjobb része az üvegfalon túli "kis szobába" (bocsi, totál edukálatlan vagyok médiából, biztosan van normális neve) való bekukkantás volt, ahol mind a négy kameraállás egyben ott van, meg minden. Na, az menő, ott szívesen ülnék. Vagy állnék is.  

A szárítógépünk (remek találmány, érdemes beszerezni, magam sem gondoltam volna, hogy mekkorát emel az életminőségen)

a zárt kamrában van. A zárt annyit jelent, hogy mindig kilincsre zárjuk. De akkor is zárva van. Szóval, mikor a vizes ruhákat viszem, az első, hogy kinyitom a kamraajtót. Aztán kinyitom a bezárt szárítógép ajtaját, belenézek, üres-e (nyilván az). Aztán bepakolom a vizes ruhákat, belenézek a szárítógépbe. Bezárom. Elindítom. Belenézek. Aztán bezárom a kamraajtót. 

De addig nem vagyok nyugodt, míg nem ellenőrzöm a szobákat le. Mikor rám villan két értetlenkedő sárga szem, lehet csinálni végre mást. 

Akinek van macskája*, érti.

*és OCD-je.    

Minimális minimum minimuma

Hát, az van, hogy 54-55* kiló vagyok, s bár a tükörbe nézve még mindig nem látom, hogy baj lenne, viszont az nem jó irány, hogy ebédre és vacsira is főtt ételt (és normál mennyiséget) eszek úgy, hogy testmozgás a nullához konvergál, plusz nap közben nasizok is. Utóbbit próbálom az egészség jegyében magvakra és kölesgolyóra szorítani, de nyilván becsúszik egy-egy komolyabb tétel (ld. 5bit). 
Voltam amúgy rákszűresen az új nődokinál magánrendelésen, aki nő és fiatal (ez annyiban érdekes nekem, hogy az előző nődokim egy idős pasas volt, és az én fejemben a nőgyógyászok idős gazdag pasik), viszontámde állami ellátásban 

1) ő műtött 

2) ő szúrta ki és vette komolyan a terhességi epepangást (ami a magzatra nézve rohadt veszélyes, olvasson utána, aki bőgni akar) 

3) nála szültem. 

Szóval, ezt mind jelnek vettem (mivel véletlenek nincsenek). Amúgy eddig szimpatikus, jó alaposan megvizsgált (megjegyzem: au!), de nyilván endometriózis-gyanú miatt muszáj volt. Egyelőre annyi van, hogy fél év múlva menjek vissza, amiket talált, újra megnézi, mert fel is szívódhatnak, de nagyobbodhatnak is. Ha panasz van, menjek azonnal. Ha kérem, ír fel fogalmazásgátlót fogamzásgátlót, mert jelenleg ez a bevett gyógymódja tüneti kezelése az endónak. Agyalok rajta. Zebu nem érti, mit kell ezen agyalni, kérjem, írja fel. Viszont a bogyónak van sok mellékhatása (öhm pl.: hízás, bőrproblémák, depresszió, trombózishajlam), amikre meg egyelőre azt mondom, hogy köszike, de nem kérem őket, pláne nem így csomagban... Igen, szedtem 10 évig Lujza előtt, pont elég is volt. Ha muszáj lesz, muszáj lesz, de addig tologatom ezt a fantasztikus lehetőséget.  

Kérdeztem dokit, hogy van-e tudományosan alátámasztott diéta, amit esetleg lehetne követni. Nincs, ellentmondásosak az adatok. Mozogjak rendszeresen. Hurrá.

Neten nézegettem, amit más endo specialista orvosok írtak: nincs bevált diéta, nagyok az egyéni különbségek, a cél az ösztrogén alacsonyan tartása. Sok rost, omega3, diófélék, bab, brokkoli, vitaminok. 

Nézegettem továbbá endoba szenvedő sorstársak ajánlásait: 

• semmi cukor (ez okés, csökkentem, ahogy tudom), 

• semmi koffein (napi egy kávéhoz ragaszkodom, a többit amúgy is csökkentettem), 

• ezekkel összefüggésben semmi csoki (korrekt kérés, csökkentem, s igyekszem a meglévő csokitartalék elpusztítása után teljesen elhagyni), 

• semmi vöröshús (imádom, de tudom csökkenteni), 

• semmi liszt (jó, persze), 

• semmi glutén (wtf???) 

• semmi tejtermékek (ja, persze, anyátok p...), 

• semmi tojás (ld előző) 

• és így tovább... 

És persze kísérletezd ki magadnak, hogy neked mi a jó. Remek hír. Tegyük hozzá, hogy ezt kombózzam össze a gyomorsav + epeérzékenység dolgaimmal. (pl. a hüvelyesek nem olyan jók az epének, endo miatt viszont sokat kellene enni. Dióflék dettó: endót távol tartja, de az epe és gyomorsav szempontjából rossz.) 

Szóval azt csinálom, mint eddig: cukorra, koffeinre figyelek, rostbevitelt növelem, vörös húst ünnepi alkalmakra tartogatom, Zebulont ráveszem arra, hogy a kedvenc kenyerünk mellett essen a bevásárlókosárba néha másféle is (zab, rozs, teljes kiőrlésű, kovászos stb.), Omega3 vitamint beszerzek. 

Amit be kellene még iktatnom: a HO napomon egy kis itthoni testmozgás. Nem is annyira a fogyás, hanem a szív- és érrendszerem, a tüdőm valamint a gerincem miatt. Meg hát az endo miatt. És persze ez a heti egy-két alkalom is csak arra elég, hogy kiröhögjenek érte, mert heti minimum háromszor minimum 30 percnyi intenzív, a szívet rendesen megdobogtató testmozgás lenne a minimum. Minimum! :) 

*banyek, ide kajak 44-45 kiló volt írva, ekkora önámításban nem élhetek, és senki se szól rám. Amúgy a blogger szövegszerkesztője meg akkora gagyi, komolyan, zokognom kell tőle. 

Lujza baromi lassan eszik,

én is ilyen voltam gyerekként. Egyrészt tényleg kicsiket harap, lassan rág stb, másrészt ahogyan telik a pocakja, úgy lesz minden más játék az asztalon a poharától kezdve a félig megrágott koktélparadicsomig. Így volt ez minap este is, én már félig alvó aggyal ültem mellette (étkező gyermeket nem hagyunk egyedül!), Zebulon elkezdett mosogatni, Lujza rágcsálta a kenyér csücskét, dudorászott halkan közben, majd váratlanul rázendített:

"Nem találja házáááááát aaaaa szeretőőőjééééének!"

Pickwick menta teát iszom mostanában,

és a filter cérnájának a végén lévő papíron tök vicces, beszélgetésindító kérdések vannak. Hollandul, de hát mire van a DeepL, ha nem erre? 

A mai kérdés: Hogyan néz ki a ruhatárad? (Hoe ziet jouw kledingkast eruit?)

A ruhatáram (mármint a szekrényem) rendezett, de dugig van. Ennek az az oka, hogy hordhatatlanságig viselem a ruháimat. Van a konferencia-szint, a munkábajárós-szint, a mackó-szint (otthonra, sportolni), a kertimunka-szint és csak aztán a kuka. Néha lelki erőt veszek magamon, és kiselejtezem azokat a ruhákat, amiket sose veszek fel, de még sajnálom kidobni (azaz megrekedtek valamelyik szinten), ezek ilyenkor vagy ruhakonténerbe, vagy szeretetszolgálatnak mennek. 

Ha ruhák jellemzése érdekli a Pickwick PR-csapatát, akkor azt kell mondjam, kényelem és praktikum mindenek előtt, már amennyire ez irodai környezetben lehetséges. "Közönség" elé is ki kell állnom időnként, szóval kényelmes-elegáns-visszafogott. Most a pulóvereim 75,3%-a denevér stílusú (nem tudom, mi a hivatalos megnevezés, Zebuval mi így hivatkozunk rá, közben megtaláltam, hogy a hivatalos terminológia denevérujjú). Kb ilyenek:

   

Amúgy én a rétegesen (túl)öltözködés magyarországi nagykövete is lehetnék, mert nagyon komolyan tudom venni: atléta, póló, pulcsi, és ha kell, erre simán veszek mellényt vagy kardigánt, mert időnként még az van a fejemben, hogy 49 kiló vagyok és mindenhova gyalog kell mennem. (Pedig már vágó súlyban vagyok - 54 kilóval - és otthon dolgozom). 

Farmerem épp egy totál kopott Lewis van, meg egy csomó színes vászonnadrág, mert ebből találtam jó szabásút. Ja, meg néha szoknyát is veszek fel vastag harisnyával. 

Hát, divattippeket ne tőlem kérjetek, mert nem érdekel az iparág, nem is értek hozzá, és nagyjából ez minden, amit a ruhákról mondani tudok. 

BenEflekt küldött nekem hallgatnivalót,

és tetszett is nagyon, pénteken ezzel indítottam a munkát. Aztán a U2b jó szokásához híven ehhez illesztette a lejátszási listát, s berakta az együttes (Cigarettes after sex - milyen jó név már*) egyik teljes albumát. Az is tetszett, nekem bejönnek ezek az alter rock alapra ábrándos hangon éneklő nők. Ezt a dalt küldte Ben:

 

Aztán rákerestem még további dalokra, és akkor szembesültem vele, hogy az általam szép, hosszú barna hajú énekesnőnek vizionált szólista egy szakállas pasi. Paffff. 

Mentségemre legyen, hogy munka közben halkan szoktam zenét hallgatni .Viszont megdöbbenésemet muszáj volt megosztani Bennel az alábbi kulturált és szofisztikált módon:

* erre nincs mentségem, de benéztem: azt hittem, az a nevük, hogy Sex after cigarettes, szerintem az sokkal viccesebb név lett volna, na mindegy. 

A héten egyszer átjött hozzánk Pierre délelőtt,

ez az előnye a home office-nak, meg annak, hogy a szomszéd utcában lakik. Amúgy azért jött át, mert diy tippet adott fugatisztításra, mondjuk nekem fura volt, hogy miért ragaszkodik annyira hozzá, hogy átjöjjön, mikor telefonon elmondta már, hogy ecet, meg fogkefe... De hát csak átjött, elmondta személyesen is. Aztán közölt egy hírt. Szerintem érezte rajtunk a sokkot, úgyhogy este telefonon kérte Zebulont, hogy azért ne pörögjünk rajta túlzottan, meg *amúgy* jól van. Oké, csak az "orvos szerint ebből akár rák is lehet" félmondat azért nem kicsit töltött el minket aggodalommal. 

(Objektíven nézve amúgy tényleg nincs rettenetes nagy baj.)

Nincsenek véletlenek, ez az alapelvem,

szóval reggel csak egy pillanatra kapott el a köpni-nyelni nem tudok életérzés, mikor felkelve láttam, hogy rám írt Tintin (egy Spanyolországban élő barátom). Pont ő, akivel (akiről) hajnalban álmodtam. 

Aztán rájöttem, hogy az események milyen "véletlen" láncolata vezetett ide:

- Lujza altatása után hulla fáradtan az ágyba zuhantam én is. Láttam a telefon kezdőképernyőjén, hogy írt nővérem üzenetet, de reggel terveztem megválaszolni. Hamar el is aludtam.

- írt Tintin

- Hajnalban, mikor Lujza felsírt ("anya gyere, gyere anyaaaaa!"), felkaptam a telefonom, ránéztem az időre, emlékeztem, hogy nővérem olvasatlan üzenete a kezdő képernyőn van, így azzal nem foglalkoztam

- Átmentem Lujzához, visszaaludtunk, Tintinről álmodtam (alsógatyában járkált Pierre régi albérletében, közben a rá jellemző szokásos jókedv áradt belőle. Amúgy ennek is megvan az oka, hogy miért pont ezt álmodtam, na mindegy...)

- Felébredtem, mármint Lujza felébresztett, ránéztem az órára, láttam, mindjárt kelni kell, meg hogy...írt Tintin!

Szóval valószínű, hogy félálomban láttam felvillanni a nevét a telefonon, csak mivel tudtam, hogy nővérem olvasatlan üzenete ott van, tudatosan nem fogtam fel, hogy az egy másik üzenet. A tudatalattim viszont kódolta a dolgot. Vicces az emberi agy.  

Tintin amúgy jól van, beilleszkedett spanyol férje családjába, van jó munkája, szép lakásuk. Mostanában épp cicát szelídít, figyelmeztettem, hogy abból könnyen több cica lehet, ha nem figyel (ezt >egyesek< most a saját bőrükön tapasztalják), de nem hatotta meg. A Lujzáról küldött képek már inkább. Tintin szerint Lujza rám hasonlít, mondjuk mostanában már én is eléggé látom önmagam benne - eddig Zebulon kopipasztája volt leginkább. 

Ahhh, Tintin, örülök a boldogságodnak, és annak, hogy rábeszéltelek az első randira a leendő férjeddel, de azt sajnálom, hogy nem éltek közelebb hozzánk. Hiányzol és jó lenne veled néha találkozni. Így maradnak a kéthavi üzenetváltások. De ezzel nem nyomasztalak, csak ide írom a blogomba, amit nem olvasol. 

December 31-én elkezdtem írni egy bejegyzést,

talán ma lesz belőle közzététel is. 

Nem vagyok egy nagyon fogadalmas leány asszony, eleve nem szeretek fogadkozni, már csak azért sem, mert tudom, mennyire (spoiler: semennyire) szoktam betartani őket. Tervezni viszont nagyon szeretek, abban profi vagyok. A megvalósítást gyakorolni kell, de próbálok optimista lenni - mint a könyves listával - s ide rögzítek néhány elgondolást a jövőre vonatkozóan:

1) könyvolvasás - ugye erről már írtam. Cél, hogy este telefonnyomkodás helyett könyvet olvassak. A könyv részt azért hangsúlyozom ennyire, mert valószínű az olvasott blogok rovására fog menni, de ha szűkös a szabadidő, akkor valamit valamiért. A blogokat sajnálom, és igyekszem majd inkább azokat követni, s a reddit-insta időt rövidíteni (nulla felé is konvergálhatna amúgy mindkettő)

2) heti egy-kettő vega nap. - Elsősorban a főétkezésre értem, most kezdésnek ez a cél. Szerintem baromi kevés zöldséget eszünk, pedig szeretem/szeretjük, ellenben rengeteg (feldolgozott) húst: szalámit, parizert, sonkát, virslit, májkrémet... És persze ebédre is hús... Szeretem a húst, mindenféle húst (jó, azért a csirke és a marha a favorit), de egészségügyi és környezetvédelmi oka is van annak, hogy tudatosan csökkenteni szeretném a fogyasztását. Viszont a vegánizmus nekem teljesíthetetlen számomra túlzás, legalábbis egyelőre nem látom értelmét ekkora ugrásnak, s tejtermékek nélkül drasztikusan lecsökken a fogyasztható szimpatikus ételek köre.

3) elkezdtem egy papír alapú naplót. egyrészt afféle hála-napló-szerűség, de egyrészt nem ragaszkodom a napi "kényszeres" felsoroláshoz, másrészt más típusú bejegyzéseket is írok bele. Ezek a segítő kérdések: Mért vagyok ma hálás? Miért nevettem ma? Mi dühített fel ma és miért? Mi gondolkodtatott el? Milyen fontos esemény történt a világban/családban? Nyilván egyet-kettőt ha megválaszolok, az király. De ha a napi történéseket rögzítem, az is király. Meg van benne mood tracker (amivel máris le vagyok maradva, de az év végén vicces lesz), meg egy Lujza ment-e bölcsibe (azaz mennyit volt beteg) színezős táblázat. 

4) ezt összekötöm a 2024-es Bibliaolvasó kalózzal (tudom, hogy kalauz, tudom, hogy a kettő két különböző foglalkozást takar, de én kalóznak hívom). Ugye van ez a van pár issum a Jóistennel, gondoltam, jót tenne nekem (és neki is, haha) kicsit egymásra is figyelni.  

5) tervben volt egy "emberkísérlet" elkezdése is, de azt halasztottam. majd jövőre. Vagy azutánra. Szeretném tisztességesen csinálni, ahhoz viszont több idő és tervezettség, tudatosság kellene, végig kellene pontosan gondolni, ütemtervet készíteni. És bár imádok tervezni, de most ez nem férne bele az életembe. Az ötlet nem romlik meg, amíg van civilizáció (és internet), addig bármikor belefoghatok - bár praktikus lenne január elsején kezdeni.