Zebulonnal, járóka vagy babakarám neveken is fut, ugye az a kis kerítés, amivel körbe lehet venni a kölköt és el lehet zárni az életére veszélyes dolgoktól.
Persze most is az volt, hogy mielőtt egyeztettünk volna a megfelelő típusról, mindketten ugyanazokat az elvárásokat fogalmaztuk meg: ne legyen alja, fából készüljön, lehessen több módon összerakni (mármint lehessen kisebb-nagyobb) és nyilván a funkcióját töltse be, azaz akadályozza meg, hogy a gyerek veszélyes helyekre mászkáljon.
Meg is találtuk a megfelelőt, olvasom a kis reklámanyagot róla, hogyaszondja: az össze- és szétszerelése g y e r e k j á t é k.
Fáradtsági szintünket jelzi, hogy ezen fél percig hahotázva röhögünk L őszinte döbbenetére.
Aztán megállapodtunk abban, hogy ez esetben inkább nem rendeljük meg.
Korábban még nem volt szerencsém mágikus realista könyvekhez, hacsak Samarago nem számít. (Rágugliztam, annak számít.)
Elölről: Samaragón kívül nem olvastam mágikus realista regényt, így meglepő volt az a bizonyos macskás fejezet, kicsit bosszantott, hogy most akkor az egy macska vagy egy ember, de aztán szórakoztatni is tudott ez a helyzet.
Sok érdekeset megtudtam az albán szokásokról, olyat is, amit nem akartam (igen, már megint a macska...).
Tetszett a könyvben végigvonuló szimbolika (macska, kígyó), izgalmas volt agyalni, mi mit jelenthet, bár nem hiszem, hogy minden réteget sikerült megfejtenem, mást meg lehet, túlgondoltam.
Egy nap volt elolvasni, köszönhetően L 1,5 órás délelőtti alvásának és az esti én-időmnek (supported by Zebulon).
Hétvégén adom vissza Ben Eflektnek, aki Pierrtől kapta ajándékba, és úgy adta elő, hogy ez valami borzalom. :) Na, majd megbeszélem vele, mi nem tetszett. :D
Vicc volt, nem beszélem meg vele, mert alig szoktunk tudni érdemben kommunikálni, hiába poccolunk oda hozzájuk minden második hétvégén. Amikor van egy szusszanásnyi időnk (= L-t Pierre altatja vagy játszik vele), akkor lelépünk vásárolni, nézelődni, sétálni vagy aludni.
A nézelődés és a séta tárgyát lassan itt is felfedem. Most elég ennyi ködösítés.
állatminta van, nyuszi, maci, elefánt stb. És szoktam mutatni neki, bár nyilván nem érti, nem foglalkozik vele, de legalább engem szórakoztat, hogy megtippelem a következő állatot és ezzel az információt L-lel is megosztom.
No, és a pelusos állatok között van koala is, és rendszeresen úgy adom elő L-nek, hogy a pisijére most Lump úr, a koala fog vigyázni, mert ennyire vicces vagyok. (Nem.)
Erre egyik nap mit hallok Zebulontól, miközben egy koalás body-ba öltözteti L-t?
“Koalalumpúúúúúr!”
2022. április 9., szombat
Mátés álom. Homályos. Arra emlékszem, hogy Állatorvos (ősz bácsi, tapasztalt vén róka) mutatja neki (nekünk?), hogyan kell kutyaszalámival (van ilyen?) etetni a kutyákat. Máté illedelmesen úgy tesz, mintha nem tudná. Utána megint felgyorsultak az események, homályos az egész.
amiből csak a törökbe kóstoltam bele, hiába Postásbácsi szerbmániája. Szerbülése. Törökülése. Aucs.
No, de sikerült megtalálnom az egyik kedvencemet, íme:
Még korábban, mikor még pötty voltam, olyan nyolcéves forma, akkor meg nővérem íróasztalfiókjára voltam rákattanva. Szépen rendezetten sorakoztak ott a kazetták. Volt vagy 3-4 The Beatles, 1-2 Rapülők, Pa-dö-dő, Republic, Guns and Roses és Aerosmith, de az én kedvencem már ekkor is a Queen volt. Abból is volt vagy 4 album. Szó szerint rongyosra hallgattam őket, imádtam, össze-vissza táncikáltam rá, koreográfiákat találtam ki és ki tudja honnan az égből hozzánk került színes selyemsálakat dobáltam ütemre. Ciki. Nővérem viszont tök menő volt a "sok kazettájával". Sok kazetta = egyetlen egy sor fióknyi, de nekem az nagyon soknak tűnt. És valamiért eszembe jutott ez a fiók azon az L-lel összebújós hajnalon, meg persze az is, amit már korábban is írtam, hogy mennyire várom már, hogy megmutassam neki ezeket a dalokat, meg sok más kedvencemet.
Arra majd figyelnem kell, hogy én is nyitott legyek az ő ízlésére, még akkor is, ha elsőre nem fog tetszeni az, amit mutat. A mostani zenék egy jó része szerintem hallgathatatlan, igaz, nem is kapcsolok zenecsatornát, se rádiót, így ki is maradnak nekem. No, de L-lel szemben nem szabad majd ilyen elutasítónak lenni.
A jegyzetem szerint itt valahogy a kazettás fiók után A Gyűrűk Ura ömlött az elmémbe. Fogalmam sincs, milyen átkötéssel. Lehet úgy, hogy ez is egy olyan dolog, amit alig várok, hogy L-nek megmutassak? Könnyen lehet. A polcon ott van a három kötet meg a Szilmarilok, utóbbiba, bevallom, beletört a bicskám, a Babót meg még be kell szerezni. Csak az olvasás után jöhetnek a filmek. Én olyan 13-14 éves koromban olvashattam őket, mert arra világosan emlékszem, hogy általános iskolás osztálytársam, Budaitomi mondta, hogy lesz belőle film, és ki is kölcsönöztem a könyvtárból, mert ha Budaitomi ajánlja, akkor érdemes elolvasni, majd a filmeket is megnézni, a sorrendet szigorúan betartva: olvasás -> film. Budaitomi a legjobb barátnőm szerint belém volt zúgva, én ezt akkor nem hittem el, mai fejjel belegondolva lehet, így volt. Reggel meg is néztem féjszen, mizu vele. Van öt gyereke, meg egy kedvesnek kinéző, gyönyörű grafikus neje.