2014. április 11., péntek

Zebulon hazajött, végre van kedvem Looking kritikát írni

Amúgy hova a picsába tűnt el a bloggerből az összes követett blog? Oks, egy fél óra csak beállítani, nem nagy ügy, de most komolyan hogy törlődött le? Wááááá. 

No, sokkal fontosabb, hogy Zebulon hazatért. Azt hittem, hogy majd milyen sok szabadidőm lesz, mennyi mindent fogok tudni csinálni, főleg a magányos estéken, de ahelyett, hogy sürögtem-forogtam, barátnőztem, tanulmányokat írtam volna, inkább depisen szomorkodtam és olyan értelmes tevékenységeket űztem, mint az X-boxozás... Még Éjjel-nappal Budapestet is néztem, tiszta szégyen! (Mondjuk megszakításokkal, mert mikor elkezdtek üvöltözni, akkor elkapcsoltam...)

De Pierre gondoskodó leendő sógor módjára felhívott minden nap, volt, hogy nálam aludt, elcsalt jógázni és forrócsokizni. És kiderült, hogy vannak normális meleg fiúk kicsiny városunkban - nem akarom elkiabálni, de biztató ez a 1,5 hónap, mióta Pierre párra talált.És mivel a fiatalember szereti az Adventure Times című mesét, ezért a blogneve Jake lesz.


Zebulon most azzal foglalkozik, hogy a sok ezer kép közül kiválogatott 340-et (100-at akart, de kicsit túllépte a limitet), amit majd lediavetít a családnak a nagy utazásáról. Hosszú volt azért ez a 3,5 hét Tudom, mások fél éveket bírnak ki, meg éveket külön, meg régen a sorkatonaság stb., de mi annyira össze vagyunk nőve, hogy hajajaj. Abba bele se merek gondolni, hogy mi lett volna velünk világháló nélkül, mert azért minden nap tudtunk kommunikálni, még ha ez butus emotikonok küldözgetése volt csupán. És büszke is vagyok Zebulonra, mert azért nem csak lógatta a lábát, hanem keményen dolgozott, prezentált, ismerkedett. Elég jó szakmai visszajelzéseket kapott. Igaz, ez az egész út önmagában egy jutalom volt (sokba fáj a cégének), de a legjobb szürkeállományt motiválni kell. ^^

Közben amúgy moziztam is, megnéztem Pierre-el a Grand Budapest Hotelt, zseniális volt, imádtam a látványvilágot és maga történet is nagyon tetszett, meg az as, hogy a mondanivalója nem volt olyan szájbarágósan nyálasan elcsépelt, mégis adott valami pluszt az emberi kapcsolatokról. Mikor pedig a stáblista elején megjelent, hogy a film létrejöttét Stefan Zweig novellái ihlették, jesszu, hirtelen megértettem, miért éreztem annyira közel magamhoz a film egész világát. Olvassatok Stefan Zweiget, nagyon jó!


Ó, és megnéztem a HBO új, Looking című meleg sorozatát. Az első részt már korábban megnéztem, és be kell valljam, nem győzött meg. Lehet, ha Zebulon nem távozik oly hosszú időre másik földrészre, meg se nézem. De végül nagyon örülök, hogy nem így történt, mert összességében tetszett. Persze milyen meglepő, hogy a kis kedvencem Patrick karaktere lett. Idő közben leesett, hogy a színészt már láttam-hallottam a Glee-ben (csak ott kicsit gonosz-számító-csábító szerepben), itt meg ugyebár alapvetően jófiú-kocka-szerencsétlenkedő. Valahol kritizálták, hogy mindenki meleg benne. Na, azoknak, akik ezt mondták, üzenem, hogy nézzenek meg pár epizód Queer as Folkot és L Word-öt. Utóbbiból én kb csak egy részt láttam (kicsit sok volt az én ízlésemnek benne a szex), de a QaF-ban szinte tényleg csak melegek jelennek meg, heterók csak elvétve és borzasztó szélsőséges módon (támogató anya, aki aláírást gyűjt és tüntet és büszke illetve bunkó, agresszív homofób politikus/főnök/apa/iskolatárs). Értem én, hogy a melegek is kábé ilyen szélsőséges módon jelennek meg a sorozatokban (cuki és vicces meleg fodrászsrác vagy erkölcstelen hímprosti), de továbbra is tartom, hogy az előítéletekre nem előítéletekkel kellene válaszolni. És a Lookingban tök természetesen jelennek meg a heterók és a heterók és melegek egymás mellett élése. Pl. utcai jelenet, mikor jönnek szembe a heteró párok és le se szarják (jó értelemben) a kézen fogva enyelgő meleg párt. És van benne heteró fiú - meleg fiú barátság. Okés kollégák, nem öribarik, de tök természetesen beszélnek a párkapcsolatokról és nem az az alapkonfliktus, hogy a meleg fiú szerelmes a heteró barátjába. Igen!
 Több heteró fiú - meleg fiú barátságot a képernyőre!

Szintén szimpatikus volt a Lookingban a QaF-hoz hasonlítva hogy túlléptek a fiatalság fetisizálásán. Persze, itt is van rinyálás a szülinapon, de "idős" férfiak is megjelennek benne szexuálisan vonzó karakterként. Mindezt úgy, hogy nem csak a szexről szól az egész sorozat, sokkal inkább az emberi kapcsolatokról. Egy teljes epizódot szánni annak a bemutatására, hogy két fiatal hogyan tölti egy napját az ismerkedésük elején?! Bátor dolog, de nekem nagyon bejött.