2022. november 30., szerda

Az előző hét elég kemény volt amúgy,

Lujza minden nap felébredt éjfél és egy között, meg három és négy között, s az egyik alkalom ezek közül minimum 1-1,5 órás altatással telt. Szóval szombat reggelre annyira kinyúltam, hogy odaadtam az apjának, hogy intézze, én alszok. Intézte. Játszottak, reggeliztek, nekem meg nagyon jót tett az a plusz egy óra. 

Lujza egyre magabiztosabban botorkál, és ma elkezdett focizni. Van egy kis gumilabdája, odamegy (fogni kell azért még az egyik kezét, bár önállóan is megtesz 7-8 lépést), és rúg. Tök cuki, de nem bírunk rájönni, honnan jött ez neki. Zebu párszor rugdosta a labdát, de annyiszor nem, hogy ennyire megmaradjon neki. Vagy ezek szerint mégis. Biztosan a játszin látottak és az épp zajló foci VB sem "tesz jót". Plusz nővérem fiatalon (és bokasérülés előtt) elég jól focizott, szóval genetikusan is kódolva lehet benne. 

A dumálás is elég jól megy neki, rengeteg állathangot tud: kutya, macska, tehén, varjú, kacsa, hal, ló, madár, kígyó, méhecske, béka. Az apa valamiféle aba, az anya meg nyonyo, de próbálgatja azokat is. De-de, ha szeretne valamit, és persze a kedvenc szava továbbra is a nem. Sőt, a  nemmmmm! Ma el is neveztem kis főnemesnek.

A Mi történt Kristóffal könyvet elolvastam, szerintem jó, ha helyén kezeli az ember. Ifjúsági irodalom, annak minden előnyével-hátrányával. Nem didaktikus, nem is ad mindenre választ, de azért érzünk a végén valami kellemetlen keserűséget. Sajnáltam is a címszereplőt, meg nem is. Kicsit olyan A Nagy Gatsby-szerű az alaphelyzet, hogy az elmesélő szürke egér karakter szemén keresztül látunk egy tragikus sorsú és ellentmondásos alakot, én Fitzgerald regényében is inkább az egérrel (Nick Carraway) szimpatizáltam. Persze ki nem. Más: ami nagyon ráférne a regényre - s ez az ifúsági regények egyik hátránya - az egy újrafordítás. Én is elég kringé vagyok, amiért számomra a kringé az a cikivel egyenlő, s ezt a saját regényem (hahahahhahahahahahahha) írása (hahahahahahahhahaha) közben is problémásnak tartom, mivel vannak fiatal szereplőim, akiknek csak nem kellene úgy beszélniük, mint egy harmincas, elefántcsonttoronyból szabadult kismamának. No, szóval olyan kifejezések voltak benne, ami anno biztos adekvát volt, de ma már nevetséges, hiteltelen. (Lásd ugyanitt Zabhegyező. Akarom mondani, Elkapó a rozsban.)    

 

2022. november 25., péntek

Bocsika, bocsika, elnézést,

 utat kérek, utat kérek, itt jön őtipegősége önállóan, saját lábakon, saját cipőben. 



2022. november 24., csütörtök

Vajon a munkaköri leírásuk része

a szemétszállítóknak, hogy (vissza)integessenek a gyerekeknek vagy szimplán jó fejek? 

A futárok egy része szinten jó arc, az utcán előttünk járdát javító munkások közül az egyik srác meg mindig hatalmas boldog vigyort küldött az ablakban integető Lujzának.

Ugyanis a napirend része a “szomszédolás”. Legalább kétszer, ha nem háromszor. Ül a radiátor előtt, mutat felfelé és követeli, hogy tegyem a párkányra.  Cuki.


Más: végül nem vártuk ki a decembert, bekapcsoltuk a padlófűtést. Imádom. 

2022. november 20., vasárnap

Szívtiprás

SPOILERES vélemény

Róka ajánlására elkezdetem nézni a Szívtipró gimi reboot sorozatot. Az eredetihez kb. annyi köze van, hogy ugyanaz a suli neve, és az egyik kölyök apja Peter Rivers, az egykori kicsit szexista, kicsit rasszista, lázadó, hosszú hajú gimis, aki anno szerelembe esett az irodalomtanárnőjével, aztán - mint az új részekből kiderül - mégis egy nigériai nőtől születik fia. Mármint, izé... gyereke, merthogy egy nonbináris szereplőről van szó, aki a legújabb évad egyik (sajnos csak) mellékszereplője.

A sztoriról nem írok, mindenki megtalálja IMDb-n vagy Mafab-on. 

Pozitívum:

- Ausztrál sorozat. Amerikai sorozatokon nevelkedett elmém számára felfrissülés minden, ami nem amerikai (ld. Skins, Skam, Sex Education). 

- Az eredeti gárda is nagyon diverz volt kulturális háttér és bőrszín alapján, a mostani is az. Néha ki is mondták, hogy kinek mi a származása, néha nem derült ki, számomra a főszereplő csaj pl. egy nagy kérdőjel, minden esetre furcsa, hogy mintha kissé vak lenne az őslakos hátterű srác problémái iránt, miközben ő sem hófehérke.   

- Szintén diverzitás: az L, az M, a B, a T és a Q összes árnyalata megjelent. Mondjuk az szerintem csak egy álom, hogy a tanárok és a fiú osztálytársak olyan lazán kezeljék a nonbináris srácot, mint itt. Aztán van aszexuális szereplő, ami szintén érdekes volt számomra. Férfi biszexualitás is volt, többször előkerült, szintén “kellő” lazasággal kezelve. Meg ugyan ez nem szexuális kisebbség, de ha már diverzitás és reprezentáció: az egyik legcukibb mellékszereplő egy autista karakter, akit autista színésznő alakított. 

- Ez kicsit szarkazmus lesz most, de én is reprezentálva éreztem magam. Történt ugyanis, hogy a főszereplő lány (Amerie) megfogadta, hogy nem foglalkozik annyit a szexszel és a pasikkal, de a hormonok persze dolgoztak, s a kosarazó fiúkat nézve simán nyomott egy jó kis slash fantáziát két srácról, mi nézők meg persze láthattuk, hogy a labdaszerző cselek hogyan váltanak szépen lassan valami egészen másba. Mondjuk ott is a labdaszerzés a cél... No, szóval jó volt megtapasztalni, hogy más nők fejében is megfordulnak ilyen "csúnya", piszkos" gondolatok. 

- A fő karakter nem színtiszta pozitív szereplő, sőt, néha kifejezetten idegesítő kis p*csa, de csak annyira, hogy azért képesek legyünk vele szimpatizálni. 

- Ehhez kapcsolódik, hogy az egyik iskolatársról, aki meg elég seggfejnek volt beállítva, az utolsó részekben azért kiderül valami, ami árnyalja a képet, pont a főszereplő "kárára". Miért beszélek rébuszokban? Adott egy srác, annyit látunk belőle, hogy kissé bunkózik a főszereplő csajjal, meg mindig húzza a száját rá. Aztán kiderül, hogy Amerie elég ocsmány módon bánt vele egyszer, mikor majdnem lefeküdtek: a srácnak nem állt fel, aminek egy (szűz?) kamasz esetében ezer oka lehet, Amerie meg a lehető legbunkóbb módon reagált. Plusz éreztette a sráccal, hogy amúgy is ciki lenne, ha kiderülne, hogy vele van. Pedig addigra a nézők számára az is kiderül, hogy a srác szerelmes (vagy legalábbis bele van esve Armerie-be). Persze ettől nem válik a srác szentté, nyilvánvalóan alapvetően kissé seggfej. De látszik, hogy ember. Ahogy a főszereplő csaj is. 

- Vannak szülők. A kapcsolatok itt is elég tragikusan gyatrák, de főszereplőnk pl nem titokban szervez házibulit, hanem megbeszéli az anyjával. A nonbináris srác és az apja közti kapcsolat szépen fejlődik az évad végére. 

Negatívum:

- Mint a legtöbb (tini) sorozatban: a konfliktusok 95%-a megoldható lenne kommunikációval. A bonyodalmat csupán az okozza, hogy nem képesek beszélgetni. [A Heart Stopperben pont az bírtam annyira, hogy ott a főszereplő srác egy konfliktust úgy oldott meg, hogy (kapaszkodjatok!) megbeszélte, tisztázta, korrekt módon elrendezte. Lehetett volna belőle nagy drááááááma, de a szerző inkább példát akart mutatni az olvasóinak konfliktuskezelésből.]

- Az egész történet alapproblémáját okozó történetszál, azaz a "rejtély". Jól volt megírva, forgatókönyv szempontjából okés volt. De szerintem nem életszerű. Nem vagyok otthon az ausztrál szociális hálóban és gyermekvédelmi rendszerben, de ha van egy agresszív, szerfüggő és mentálisan beteg apa, akkor nem kellene szigorúbban ellenőrizni? Meg az iskolaigazgatót beavatni? 

- Nem szeretem, ha egy történet szájbarágós. De kicsit magyarázhattak volna valamit arról, mikor a két aboriginal srác lelépett sátrazni. Számomra egy hajszálnyit kilógott az a történetszál. Ugyanakkor, és ez ez pozitívum: ez is egyfajta útmutató volt traumafeldolgozáshoz. 

Furcsaságok: 

- Magyar felirattal néztem, s ilyenkor néha kikapcsol az agyam, vissza meg nem kerestem, de mintha az őslakos srácra feketeként (black) hivatkoztak volna. És értem én, meg persze, nem fehér, de black? Vagy az aboriginal már nem PC kifejezés? Vagy nem is használják? A srác amúgy felülről a színes inges-tornacipős.   



2022. november 18., péntek

Új skill

lépegetés közbeni pulóverfeladás

2022. november 13., vasárnap

Címke próba,

címke próba 

1

2

3

LUJZA!

2022. november 12., szombat

Szomszédunk a fafejűbb,

meg nyilván a gazdagabb is, így végül Zebu "engedett", így szomszéd is engedett - az önrészt. (előzmény1; előzmény2

Az autónk csillivilli, bele se merek ülni (de). Azért jó, hogy három hét után visszakaptuk, s az új gyerekülést is be tudtuk tenni, mert az előzőt kinőtte L, akinek kellene valami jobb blognevet találnom. 

2022. november 11., péntek

Életminőség-javulást

hozott magával a szárítógép, amit csak azért vettünk meg, mert (fostunk) féltünk, hogy bepenészedik a fal az óriás IKEA-szekrény mögött. Nem gondoltuk, hogy ennyire jó dolog, pedig Pierre évek óta áradozik róla.  

A mosogatógépnek egyelőre ellenállunk. 

2022. november 7., hétfő

Eszembe jutott egy könyv kamaszkoromból,

homályosan emlékeztem a cselekményre, meg hogy mennyire szerettem, és hogy de jó lenne újraolvasni felnőtt fejjel, de sajnos könyvtárból vettem ki, se a szerzőre, se a pontos címre nem emlékeztem. Erre rögtön másnap leemeltem anyumék könyvespolcáról. (Márai vallomásait nem fejeztem még be, de mivel az nem egy izgalmas, cselekményes regény, hanem random sztorizgatások, így elég lassan haladok, félretettem kicsit.)  Úgyhogy most ezt olvasom:

 Mi történt Kristóffal?

Cselekményleírás molyról - kommentár nélkül

A tizenhét éves Kristóf biciklijén egy teherautó elé hajt, amely halálra gázolja. Baleset? Öngyilkosság? Martin, Kristóf barátja, rajongója, árnyéka szemtanúja azt próbálja kideríteni, hogy miért nem akart Kristóf élni. Visszapergeti a barátjával együtt töltött másfél év minden apró mozzanatát, s úgy állítja elénk Kristófot, ahogyan ő látta. Felidézi fölényes viselkedését, elutasító magatartását, autonóm erkölcsi ítéleteit: szüleihez, osztálytársaihoz, tanáraihoz való viszonyát.