elég terhes is lenne azt olvasni. (Hehehehe, de vicces vagyok.) (Nem.)
De nehéz másról írni, mert 1) nem megyünk sehova 2) nem találkozunk senkivel 3) ha mégis kimozdulunk, akkor orvoshoz 4) most ezt a legérdekesebb, ami velem történik.
Szóval a jövőbeli énem kedvéért néhány rögzítenivaló:
- A magándokim, akihez cirka 15 éve járok egyben a körzeti nőgyógyászom. Ideje volt, hogy kiderüljön! Jupíííí!
- Cuki volt, örült a jóhírnek, tudott az endometriózisról és a lombikról is. Adott tanácsokat (pl. hogy érdemes lesz majd később oltani, szedjek nyugodtan Renniet stb.), nem vizsgált meg, mert az első alkalommal úgyis hozzá megyek majd az állami ellátórendszeren belül. Jupíííí!
- Biztatott, hogy nem biztos, hogy nagy baj, hogy jelen állapotok szerint nincs szabad orvosválasztás. (Amúgy az endo műtétem tapasztalat erre ráerősít: tök ismeretlen rezidens műtött, de amikor kellett, átadott a tapasztalt főorvosnak, jól sikerült, nem volt kinyalva a seggem, de pl. az "ébresztős nővér" hihetetlenül türelmes és kedves volt, pedig sokunkat kellett ellátnia, meg sem állt, folyamatosan pörgött. Nagy Jupíííí az ismeretlen intenzíves nővérnek! No, de vissza a magándokimhoz!
- Nyugdíjba megy (mármint most tényleg) áprilisban, így nem ő visz végig a terhesgondozáson. Búúúú!
- Kinyomoztam, ki lesz új dokim és elkövettem azt a hibát, hogy rákerestem neten. Búúúú!
- Az eredeti elképzelésem az volt, hogy "nem járok kétfelé", azaz magán és állami terhesgondozásra, mert minek. Jupííí!
- Aztán elmentem az első rendelésre (ez kb. a rendszerbe való felvétel, meg se vizsgáltak, csak beutalókat kaptam), és ott szembesültem a pandémiás magyar valósággal: hiába volt időpontom, az aznapi szakrendelések elmaradtak, így a dokimat se láttam, mivel az egész épületben oltottak. A többségnek szóltak, hogy új időpontot kell kérnie, akit nem értek el (én), azt gyorsan lerendezték. Aztán ez elgondolkoztatott, hogy még most tavasszal simán előfordulhatnak ilyen fennakadások, ami nyilván nem az orvosok/eü dolgozók hibája, mert valahol és valakiknek oltani is kell. Viszont ez nyilvánvalóan (?) a többi ellátás rovására megy. Búúúú!
- Így például az UH-ra nem tudott előjegyezni az asszisztens, mert nincs időpont. Lent a diszpécser azért még egyszer megnézte, felcsillant a szeme, hogy jé, hát a szerda teljesen üres... Aztán rájött, hogy azért, mert az UH-s orvos aznap be van osztva oltani... Csakhogy ugye ezeket a vizsgálatokat nem mindegy, melyik héten végzik, így nem nagyon lehet pakolgatni. A megoldás: menjek oda időpont nélkül, adjam be a papírt, magyarázkodjak, hogy muszáj most megcsinálni, és reménykedjek, hogy nem váratnak sokáig és bepréselnek két időponttal rendelkező kismama közé. Remek. (Búúúú!)
- Remek. Pláne úgy, hogy a 12 hetes "nagy ultrahang" mellett kombinált tesztet is kértem (plusz vizsgálat, plusz idő...) (Búúúúú!)
- Ezen felbaszcsiztam magam (nem igaziból, mert attól el vagyok tiltva), és úgy voltam vele, hogy bár a magándokim szerint is felesleges "kétfelé járni", csak kinéztem egy magándokit. Már csak azért is, mert a kombinált teszt Zebulon szerint "nem elég", mert csak 95%-os valószínűséggel szűri a genetikai betegségeket. A kinézett doki honlapján lévő vizsgálat viszont 99%-os. Igaz, 10.000 Ft helyett 200.000.
- A kinézett doki (azért ő lett a kinézett, mert egyedül nála volt online foglalható szabad időpont) nagyon cuki, a rendelő olyan, amit egy magánrendelőtől elvár az ember, nyugalom, nincs tömegnyomor, az asszisztens egy kis tündér. Juppíííí!
- Specialitása: daganatok. Terhesgondozást végez, szívesen vállal, de azt a speckó vizsgálatot ő személyesen nem végzi. Búúúúú!
- De megadott egy telefonszámot, "hívható éjjel-nappal", DNS alapú szűrésekkel foglalkoznak. Juppííí!
- Négy órakor felhívtam a megadott számot, kiderült, hogy aznap van a vérvételes nap, mehetek hat órára. Jupíííí!
- Zebu ide is elkísért, hatalmas volt a sor, kilógtunk az utcára... Azért viszonylag gyorsan haladt. Ami durva: pont a tömeg miatt, hiába "magánrendelés", maximum 10 perc volt egy kismamára, muszáj volt pörgetni. (halk Búúúúú!)
- Megnézett UH-val, életem első (terhes) hasi ultrahangja volt, a kis ötcentis megint lelkesen integetett, dobogott a kis szíve, de hogy a dokit idézzem "2 perc alatt csak annyit láttam, hogy alapvetően rendben van". Mindegy, vért levették, hiper-szuper DNS teszt eredménye 10 nap múlva e-mailen érkezik. Jupíííí!
- Közben csütörtökön túl leszek az alapos (na, erre kíváncsi vagyok!) időpont nélküli UH-n... (Jupííí?)
- Szerdán, azaz holnap találkozok a védőnővel, hátha tud tippeket adni a szorulás/gyomorégés/savhányás témakörökben. Jupííí!
Általános közérzet:
- A Kávétól (?) továbbbra is hányok, nem bírom inni, néha az illatától (jelenleg: szagától) is öklendezek, pedig kellene, mert
- Megérkezett a székrekedés. Éljen. Én most a terhesvitaminra gyanakszom (jó sok vas van benne). Még jó, hogy a nagy kiszerelést vettem. (Okoska!)
- Nincs nagy étvágyam, ergo a tömegem változatlanul 55 kg, de a szakvlogger (és szakkönyvek) szerint ez a normális, ráérek még hízni.
- A fáradtság és kedvetlenség is megvan még.
Munka:
- Mázlim van, mert nagyon nagy a nyugi. Vihar előtti csend? Remélem, nem szakad ránk váratlanul egy problémás projekt.
- Elhatároztam, hogy szülés előtt belehúzok, és a régen megírt, de valahol "fennakadt" tanulmányaimat beadom közlésre - mire megjelennek, az ötcentis bölcsibe megy...
Család:
- Zebulon most szaladt el oltakozni, arra számítok, ha hazaér, csak oroszul tud majd beszélni. (Igen, szputnyikot kap)
- Anyukámék, nővérem már megkapták a 2. kört is, Zebu nagyija az elsőt, a szülei viszont még egyet sem. Öcsi és BenEflekt regisztráltak.
- Zebulon uncsitesójáékat elkapta a vírus, férj a kórházban, a hőemelkedéses feleség otthon egy víruspozitív, de jó állapotban lévő négyévessel és egy lázas, befulladós kétévessel, beoltott rokonok híján nulla segítséggel - végül ők meg a Heimpálban kötöttek ki. Azóta mind otthon vannak, kigyógyulóban. Férjnél gondozatlan cukorbetegséget hozott elő a vírus. Feleséget nagyon nem irigylem, erőn felül "teljesített". Ami a durva, hogy egy éve ettől rettegett - férj munkája miatt sokfelé járkál - és tessék.
Álmok:
- Kolléganővel álmodtam egyszer valami nagyon vicceset, kioktatott valami cégvezetőt, akihez mutyizni küldtek minket állami pénzzel, hogy márpedig egymilliónyolcszázezerért igenis cipőket fog nekünk beszerezni, akkor is, ha azt gondoljuk róla, hogy ez mutyizás. Sikerült meggyőznie. Aztán elmentünk kávézni, de a kávézó annyiból állt, hogy egy szűk lépcsőházban a lépcsősor tetején volt egy automata, egy konyhásnéni nyomkodta a kívánt kávé gombját és neki kellett fizetni készpénzben. Nálam meg nem volt ötszázas (annyiba került a kávé!), csak két régi, zöld színű ezres, amit nem fogadott el. Aztán a mutyizós üzletember fia kifizette nekem, és kék színű volt a bőr az alkarján. Nem tetoválás volt, neki kék volt a bőre (de csak ott).
- Olvastam egy blogot. Igen, ennyi volt az álom. Olvastam. Mert voltak ott betűk. {Beletörődő sóhaj}