szóval reggel csak egy pillanatra kapott el a köpni-nyelni nem tudok életérzés, mikor felkelve láttam, hogy rám írt Tintin (egy Spanyolországban élő barátom). Pont ő, akivel (akiről) hajnalban álmodtam.
Aztán rájöttem, hogy az események milyen "véletlen" láncolata vezetett ide:
- Lujza altatása után hulla fáradtan az ágyba zuhantam én is. Láttam a telefon kezdőképernyőjén, hogy írt nővérem üzenetet, de reggel terveztem megválaszolni. Hamar el is aludtam.
- írt Tintin
- Hajnalban, mikor Lujza felsírt ("anya gyere, gyere anyaaaaa!"), felkaptam a telefonom, ránéztem az időre, emlékeztem, hogy nővérem olvasatlan üzenete a kezdő képernyőn van, így azzal nem foglalkoztam
- Átmentem Lujzához, visszaaludtunk, Tintinről álmodtam (alsógatyában járkált Pierre régi albérletében, közben a rá jellemző szokásos jókedv áradt belőle. Amúgy ennek is megvan az oka, hogy miért pont ezt álmodtam, na mindegy...)
- Felébredtem, mármint Lujza felébresztett, ránéztem az órára, láttam, mindjárt kelni kell, meg hogy...írt Tintin!
Szóval valószínű, hogy félálomban láttam felvillanni a nevét a telefonon, csak mivel tudtam, hogy nővérem olvasatlan üzenete ott van, tudatosan nem fogtam fel, hogy az egy másik üzenet. A tudatalattim viszont kódolta a dolgot. Vicces az emberi agy.
Tintin amúgy jól van, beilleszkedett spanyol férje családjába, van jó munkája, szép lakásuk. Mostanában épp cicát szelídít, figyelmeztettem, hogy abból könnyen több cica lehet, ha nem figyel (ezt >egyesek< most a saját bőrükön tapasztalják), de nem hatotta meg. A Lujzáról küldött képek már inkább. Tintin szerint Lujza rám hasonlít, mondjuk mostanában már én is eléggé látom önmagam benne - eddig Zebulon kopipasztája volt leginkább.
Ahhh, Tintin, örülök a boldogságodnak, és annak, hogy rábeszéltelek az első randira a leendő férjeddel, de azt sajnálom, hogy nem éltek közelebb hozzánk. Hiányzol és jó lenne veled néha találkozni. Így maradnak a kéthavi üzenetváltások. De ezzel nem nyomasztalak, csak ide írom a blogomba, amit nem olvasol.
Remélem azért majd tudtok találkozni a külföldön élő baráttal valamikor személyesen is.
VálaszTörlésSzoktak hazalátogatni, mert Tintinnek itt élnek a testvérei, úgyhogy talán az egyik nyáron... Meg persze titkos önző kis vágyam, hogy majd egyszer mi is meglátogatnánk őket. Erről azért majd időben tájékoztatom Tintint. Meg Zebulont. :D
TörlésA távolság miatt sajnos erősen átalakulnak a barátságok, amennyiben az ember nem beszélget igen gyakran a másikkal. Kimarad egy csomó öröm és bánat a hétköznapokból és bár minden találkozás öröm, nem lesz elég idő elmesélni az egészet, emiatt a barátság erősen átalakul :( Legalább is az én esetemben mindegyik itthoni barátság megváltozott.
VálaszTörlésEz teljesen így van, Tintinnel is átalakult a kapcsolat, mondjuk ő eleve majdnemhogy családtag lett (sógorommal jártak), és sokat lógtunk együtt, csak hát Zebulonnal mi jobban rajongtunk érte, mint sógorom... Már az nagy dolog szerintem, hogy a szakításukat túlélte a baráti kapcsolat. Nem olyan intenzív, nyilván, s amiket te is írsz (mindennapi apró örömök, harcok) kimaradnak. Mégis mindig mosolygok, ha ír, közösségi médián napi szinten kölcsönösen követjük egymást (bár ritkán posztolunk), és időnként ráírunk egymásra. Csak úgy. És a beszélgetést hetek elmúltával ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Lehet azért ilyen különleges ő nekem, mert a megszakadozott baráti kapcsolataim között 2-3 ilyen erős érzelmi kötődés van, mint vele.
TörlésSzóval igen, átalakult, de ő egy olyan ember, akinek ha írnék, hogy itt vagyok Észak-Spanyolországban, baj van, gyere, elindulna Délről azonnal.