2024. január 18., csütörtök

Lujza baromi lassan eszik,

én is ilyen voltam gyerekként. Egyrészt tényleg kicsiket harap, lassan rág stb, másrészt ahogyan telik a pocakja, úgy lesz minden más játék az asztalon a poharától kezdve a félig megrágott koktélparadicsomig. Így volt ez minap este is, én már félig alvó aggyal ültem mellette (étkező gyermeket nem hagyunk egyedül!), Zebulon elkezdett mosogatni, Lujza rágcsálta a kenyér csücskét, dudorászott halkan közben, majd váratlanul rázendített:

"Nem találja házáááááát aaaaa szeretőőőjééééének!"


1 megjegyzés: