Életemben nem hintáztam annyit,

mint az elmúlt fél évben. 

(Ez nem panasz, ez dicsekvés.)

Linklista frissítve a kb 1,5 éve zugolvasott blogokkal.

Hiába az Opera, telóval onnan se tudok bejelentkezni kommentelni, bosszantó. 

Lujzát imádom, más gyerekét nevelni viszont nem.

Kórász szemtelen, mindig rá akar mászni az alvó Lujzára. 

Zebulon több, mint 50 fát, bokrot és virágot ültetett el, plusz füvesített. 

Fáradt vagyok, húzok zuhanyni. 

 

Megnéztük a The last of us c. sorozatot

Jó volt. 

Na jó, írok róla kicsit többet is. Zebulon anno végigvitte vagy kétszer a játékot, amit néha néztem, bár én a hentelős, horroros részeket nem szerettem, nem az én világom. (Ja, persze, azért vittem végig háromszor a The Whitchert és a két kiegészítőjét… na mindegy, az máshogy ijesztegetős.) 

Szóval, miközben Zebulon játszott, én is odalestem néha és eléggé tetszett a dráma része a dolgoknak. Ugye az alap story az, hogy 20 évvel egy gomba alapú “zombi-apokalipszis” kitörése után egy, a fertőzésre immúnis 14 éves lányt kellene elvinnie a zord és kegyetlen Joel nevű fickónak A-ból B-be. A kettejük közti kapcsolat dinamikája az egyik fontos szál, plusz mellette a “szokásos” világvége konfliktusok (ember embernek zombija) is érdekesek.

A fent említett fő szál mentén halad a cselekmény, de a részek elég epizodikusak, ami szerintem nem volt baj. 

A színészek jók, bár nekem is voltak fenntartásaim, főleg Bella Ramsey kapcsán, de volt kémia a karakterek között, a kiscsaj jól hozta a földi pokolban felnövő 14 évest. 

Jó volt olvasni a megtekintett részek után a kis triviát, pl. hogy az eredeti játék szinkronszínészeit milyen kisebb-nagyobb szerepekre csempészték be a sorozatba. A Joel karakterének hangot adó fickó az egyik gonosz főnök jobbkeze, a kislányt, Ellit a játékban alakító színésznő pedig a karakter anyukája volt. :)

Szerencsére nem a hentelésre mentek rá, nem is lett volna sok értelme, így "szörnyek" (aka fertőzöttek) ritkán tűntek fel - jól is volt ez így. 

Második évad be van rendelve, úgyis nézni fogjuk - továbbra is Lujza nélkül. 

Elsősorban a saját szórakoztatásunkra neveztük el Lujza babáit,

így lett a négytagú legó* család Géza, Paula, Kriszta és Aladár. De azért ez a vállalhatóbb társaság. Még Jancsi baba is egészen okés. Ja, igaz, őt anyum nevezte el még nagyon korán, és rajta ragadt - nem voltunk eléggé résen Zebulonnal. Van egy konszolidált Dalma nevű kutya kézbáb és egy Bárány Bori nevű barika. Ezek még hagyján.

Bezzeg a leánybabák! Egyikük Malvin, mert miért ne, a másik Samantha (egyszerre tisztelegve a Dallas és a Szex és New York sorozat előtt). A macija Huba lett, a macifejes párna pedig - követve a hagyományokat - Töhötöm. (Még öt maci kell, és indulhatnak hont foglalni.) 

Csak arra nem gondoltunk Zebulonnal a nagy vicces kedvünkben, hogy egyszer majd Lujza is elkezd beszélni - egyelőre még csak a Huba megy neki -, másrészt, hogy társas helyzetekben  vár ránk pár mókás jelenet. Elképzelem, hogy az oviba meséli majd Lujza, hogy Samantha és Malvin mennyit táncolt, az óvónők meg néznek ki a fejükből. Persze az is lehet, hogy lesz Szamanta vagy Huba nevű csoporttársa, és Lujza fog meglepetten nézni ki a fejecskéjéből.  

[A macik, babák és egyéb játékok személyiségi jogait sárba tiporva nem változtattam meg egy nevet sem.]

* nem legó, de mind1, kis, marokban elférő műanyag bigyók. 

A "jácci" Lujza kedvenc helye,

van, hogy reggel nyolckor már veri az ajtót, és kiabálja, hogy "KI!", aztán kilenc óra körül, mikor még a szobában játszunk, mondogatja, hogy "jácci... nem-nem!", utalva arra, hogy tudja, még nincs itt az idő. (Tíz körül szoktunk indulni.)

Én is bírom a játszóteret, mert általában vannak mások is, és mindig érdekes (vicces, megdöbbentő, elszomorító) nézegetni más embereket. Nyilván lettek már ki játszis pajtik, ami azt jelenti, hogy a szülők szimpatikusnak tartják egymást és engedik csordába tömörülni a kölköket. Van Lujzának két-három délelőtti kis barátja, meg néhány délutáni, mind idősebbek, ám a délelőttiek csak max fél évvel, a délutániak már akár egy évvel is. Lujzát ez nem hozza zavarba, s simán "lebabáz" általános iskolásokat is - most próbálom tanítani neki a kislány, lány, kisfiú, fiú koncepciót, egyelőre hasztalan: valaki vagy baba, vagy néni. (A bácsi szót még nem tudja mondani.)

No, és ma történt, hogy megjelent az egyik kamasz srác, akit a szőke hajáról már megjegyeztem, meg arról, hogy múltkorában a többi srác (aka "a biciklis banda") szívta a vérét, hogy mutasson képet az új barátnőjéről, de nem volt hajlandó, hiába kóstolgatták agyba-főbe. Erre ma leült, várt, jött a leányzó is, legnagyobb megelégedésemre egy nagyon csinos és szép lány. Tök cukik voltak, Lujza persze báááámulta őket, igyekeztem elterelgetni a közelből, némi privát teret hagyva a szerelmeseknek. Nem sokra rá megjelentek a bicajosok, érezhető volt a feszültség, a pár inkább le is lépett. Nade! A srácok teljesen ki voltak akadva, hogy "az a gorilla" hogy szedett össze egy ilyen jó csajt. Meg biztos órabért fizet neki. 

Legszívesebben megráztam volna a koshadt kis kamasz vállukat, hogy "Hello, nézzetek tükörbe, mielőtt legorilláztok mást!" Nyilván az irigység beszélt belőlük, de megdöbbentő, hogy a kamaszok mennyire idióták  és szemellenzősök tudnak lenni, meg mennyire ferdén látnak dolgokat. Az irigyelt srác amúgy - ízlés ide vagy oda - jóképű, és ez most hülyén fog hangozni, de megfigyelésem szerint "intelligensen" ült, nem tudom ezt jobban kifejezni, valahogy áradt belőle az értelmesség. Ők meg képesek videóra venni, ha elhalad egy középkategóriásnál picit is drágább autó a játszótér utcájában, és teljes meggyőződéssel olyanokat mondani, hogy "aztaaaa milyen jó verda*, geccciii!"

Igazából persze szórakoztat az egész, remélhetően majd kinövik, de néha sajnálom Lujzát, hogy neki is ebbe kell majd belenőnie. Szerintem az én kilencvenes évekbeli gyerekkorom sokkal egyszerűbb volt. Azt is remélem, hogy majd talál magának egy "intelligensen ülő" srácot, aki nem hajlandó képeket mutogatni róla, még akkor sem, ha szétszedi miatta a falka. 

* lehet nem a verda szót használták, tök mind1.

Régen volt már Mátés álom,

úgyhogy, mondhatni, ideje volt. 

Második babát vártam, már nagy pocakkal, valamiért Pestre kellett menni orvoshoz és Zebu nem tudott jönni, és úgy volt, hogy találkozunk Mátéval, de végül maga helyett “Krisztián” húgát küldte el, aki úgy nézett ki, mint Kelly Clarkson, hulyeskedett is ezzel. Jó fej csaj volt, de persze csalódott voltam, hogy nem Máté jött. Aztán elmeséltem a lánynak, hogy mikor az első gyereket vártam, akkor jött Máté, persze minden orvosnak elmondta, hogy nem ő az apa. Ezen jót nevettünk. 

Aztán Lujza fejbe vágott a szoptatós párnával és követelte a cicit, úgyhogy mindezt míg bepötyögtem, itt csüng rajtam. 

A sok eső ellenére is egyértelműen jön a tavaszi jó idő,

ami azzal jár együtt, hogy 

- Lassan el kell kezdenem melltartót hordani. (Szomorú cici-hangok a háttérben)

- Komolyan keresnem kell egy közelben lévő gyantázdát. (Boldogan reménykedő, de még szőrös comb-hangok a háttérben)

- Egyre többet lehet kertészkedni (elégedett és fekete köröm-hangok a háttérben)

- Lujzát állandóan öltöztetni kell: eddig a foltos, leevett pulcsira és nadrágra csak elegánsan ráhúztam az overált*, és indulhattunk a játszira, most meg mindenből kell otthoni szett és játszis szett. Nyilván mindkettő hót kosz lesz - meggy- vagy fűfolt, egyre me(g)gy. (Érzelemmentes mosógépzúgás a háttérben. Na jó, ebből ennyi elég.)

- Zebulon bele van buzulva a kertbe, amit minden nap egyre szebbé varázsol hihetetlen kulimunka árán. Long story short: hoztak nekünk anno "jó fekete földet", ami igazából tiszta agyagos, rögös, cuppogós izé, amibe bokáig süpped az ember, majd fél óráig takarítod a cipődről. Zebu hozatott folyami homokot, most azzal rotálja össze ezt az agyagos réteget, a rögöket meg próbálja kiszedni a földben lévő egyéb törmelékkel együtt. Utóbbi az előző tulaj(ok) sara - értitek: sara, hahahahhaha! (zokog). Legutóbb konkrétan egy fél pincényi téglát ásott ki. Mondjuk Pierrék anno meg egy komplett szőnyeget szedtek ki a földből, az is szép lehetett. 

- egyre többen vannak a játszin délután

- egyre többen vannak az állatkertben 

Más:

Lujza annyira ügyes, olyan büszke vagyok rá! Szépen beszél, dudorászik, mindent (m i n d e n t !) ért, és állandóan meglep minket. Ma mondta először, hogy répa, de pl. az állatkertben (igen, van bérletünk) lazán közölte, hogy "teve", pedig nem is kérdezgettük, hogy milyen állat, helyette azt kérdezte Zebu, hogy mi van a hátán, mire Lujza szintén a legtermészetesebb módon rávágta, hogy "púúúúúúp". Oké, ezeket nyilván nem magától találja ki, otthon sokat nézegetünk képeket, könyveket, mondókázunk, éneklünk, én is folyamatosan dumálok neki a játszira vezető úton, meg ott, meg visszaúton. De akkor is. 

Aztán azért is büszke vagyok rá, mert nagyon jó a mozgása. És ezt nem csak az én elfogultságom mondatja (íratja le) velem, hanem random idegen szülők jönnek oda, hogy milyen ügyesen csúszdázik/lépcsőzik/mászik Lujza. Van is mozgásigénye rendesen. Ha egész nap a játszin lennénk, se lenne elég, pedig napi kb. 3 órát kint vagyunk.   

Egyre szociálisabb, legalábbis a családtagokkal. Ehhez is meg kellett érnie. Nővéremet nagyon szereti, idővel a nagyszülőkkel is oldódik, BenEflektet kezdi megkedvelni (eleinte félt (?) tőle), Pierre meg ugyebár a lelki társa, szóval vele mindig is elvolt. A másik nagybácsival (Zebulonéknak ugyanis van egy bátyja is) ritkábban találkozik, de ő pont ezért tartja is a távolságot egyelőre, tiszteletben tartva Lujza félénk egyéniségét.   

Viszont az evés még mindig nem az igazi, én is eléggé meg vagyok lőve, mert amit biztosan megeszik, az a következő lista: tojás (rántotta vagy keményre főtt verzióban), virsli, sajt (csak a jó minőségű, az olcsót kiköpi...), sült hal (de csak ha héten max egyszer van), levesek leve, főtt répa, banán, áfonya, üveges túró-gyümölcs, reggeli zabkása, esti tejbegríz. Az esetek többségében megeszi: rizs, tészta valami szottyal, mandarin, főtt krumpli, sült krumpli, párolt édesburgonya, párolt brokkoli, főtt vagy sült csirkehús (főleg, ha előtte megrágcsálhatta a csontot), kenyér, sós péksütemények.   

* Erre rá kellett keresnem. Én "overál"-ként ismerem, de az e-nyelv és az MTA helyesírása szerint is overall. Ékezet nélkül, két l-lel. Nem vagyok hajlandó az utóbbi verziót használni.