vannak mögöttünk, és mozgalmasak is következnek.
- Már korábban elkezdtük tervezgetni, hogy a (jelenleg) 254 grammosnak milyen cuccosokat kell venni, mit hova rakjunk. Persze mindez alapos átrendezéssel fog járni, s ahhoz, hogy bekerülhessenek újabb bútorok, ki is kell kerülnie néhánynak. Így hát egy kihúzhatós kanapé, egy íróasztal, egy polcos könyvszekrény és egy sarok-tv-állvány Pierréknél landolt. Most a hálónk nagyon szellős és világos, túl világos, Kórásszal felváltva ébresztgetjük egymást hajnalonként. Kórász amúgy egész éjszaka békésen alszik az ágy végében a számára leterített pokrócon, úgy helyezkedve, hogy a lábfejemen legyen legalább egy minimális része a kis szőrös testének. És hajnalban is csak annyit csinál, hogy odajön, megszagolja az arcom, aztán kimegy enni/inni/alomra/játszani és jön is vissza pár perc múlva a lábamra. Tudja, hogy legkésőbb hétkor kelünk, addig csendben figyelget az ágy végéből.
- Na de nem arról szerettem volna ömlengeni, hogy Kórász milyen jó cica, hanem hogy nagy változások várhatók. A bútoroktól való megszabadulás persze azt jelenti, hogy egy csomó más kacattól és kevésbé kacattól, de meg kell válnunk. Az asztali számítógép így kerül majd anyumékhoz, egy sor társasjátékot már eladtunk, korábban kiválogatott ruhákhoz még hozzá kellene tennem néhány jó állapotban lévőt és eladományozni, ami már gáz, azt kidobni, az egyetemi jegyzeteimet és szakirodalmi gyűjteményem is válogatom, nagy része megy a szelektívbe, tegnap plüssjátékokat mostunk, ha megszáradnak, azokat is postázni kell a Plüss Kommandónak. A könyveimből párat még átmenekítek nővéremhez, de többet nem vagyok hajlandó széthordani. (Ha egyszer veszünk kertes házat, lesz benne egy dolgozószoba/könyvtárszoba, padlótól plafonig könyvespolcokkal, tele szuperebbnél szuperebb könyvekkel. Zebulon szerint baromság, ki kell kölcsönözni a könyvtárból. Részben igaza van, de vannak olyan könyvek, amikbe olyan jó néha csak úgy beleolvasni. Vagy újra elolvasni. Ezt például biztosan be fogom szerezni, hiába olvastam már el a könyvtári példányt.)
- A nagy szortírozás közben megtaláltam az érettségizős regényemet (akkoriban írtam), egy részét annak idején begépeltem, az valahol meg is van a laptopon, de arra nem emlékeztem, hogy azon túl még vannak füzetek is. Nem kezdtem el olvasni, mert sosem végeztem volna a pakolással. De egy lapocska kiesett, abba mégis beleolvastam. Az első pár mondat alatt vigyorogtam, mint a tejbetök. Aztán már nem, csak a fejemet ráztam és szomorú lettem. (De legalább a kattanást - eddig - sikerült elkerülnöm!)
- Bővülés is volt: az első bútor, amit beszereztünk, persze már megint nekem jó: ringós szoptatós fotel. Na jó, Zebulon is előszeretettel pihen meg benne, én is imádom, remélem a 2,8 cm combcsontú is szeretni fogja. Ahogyan a változatos ételeket is. Nem tudom, mennyire igaz, hogy a gyerek azt fogja szeretni, amivel találkozott már magzatkorában is, de én igyekszem mindent enni. (Mármint ami engedélyezett. Tiramisu, hagymás vér, igazi lágytojás, tatár beefsteak, Hubertus és társai továbbra is tiltólistásak.) Szóval főleg a zöldekkel bombázom gyermekem fejlődő ízlését. Amúgy ez tök baromság, nem is találkozik a kaja az ízlelőbimbóival - akár már kifejlődtek, akár még nem - szóval, lehet ez csak egy szöveg, amivel a kismamákat etetik - értitek: etetik, haha -, hogy fogyasszanak változatos ételeket.
- A május amúgy kedvenc hónapom, mert ilyenkor általában (khm) már jó idő van, egészen meleg, de még nem ég ki a természet. Nos, az idei május a maga borongós-esős-hűvös viselkedésével abszolút hozza a gyönyörűen zöldellő fákat, de mondjuk én dupla zokniban és nagypulcsiban dolgozok délelőtt (központi fűtés már nincs, a nap délután süt be). Amúgy az erdő, már amennyit látok belőle, az tényleg szép, az esők miatt a levegő porossága is elviselhetőbb. A nagyon nagy hőség meg nem hiányzik, majd a Maldív-szigeteken ér engem elég napsütés. (Hahhh. Nem.)
- Azért is jó a május, mert ebben a hónapban van a szülinapom. Jaja, még öregebb lettem. Kaptam egy csomó epret (anyumtól epertorta, Pierréktől házi eper, Zebulontól bolti eper). A fotel is szülinapi ajándék volt, nővérem meg egy tönkölybúzás párnával lepett meg.
- Mások mindig olyan menő módon illusztrálják a bejegyzéseiket, hogy kedvet kaptam:
