2024. július 17., szerda
2024. július 15., hétfő
Óvodás koromban kezdtem hegedülni,
hetedikes koromban hagytam abba, mert a középiskolai felkészítők (és a zenetagozat) mellett nem fért volna bele.
Kicsiként szerettem hegedülni, bár az akkoriban inkább csak nyikorgás lehetett; később nyűggé vált, amitől szorongtam, de nem adtam fel; s végére megint megszerettem. Sőt, még zenekarba is jártam, ahol szólamvezetővé "küzdöttem fel magam" az évek alatt. Hetedikesként már tényleg ráéreztem arra, hogyan lehet örömmel hegedülni, kezdtem kapiskálni a megfelelő vonóvezetés erejét, és a helyes kéztartás fontosságát, még a tanárnő lányával is betanultunk egy duettet, amit imádtam otthon szólóban is gyakorolni, mert már egy összetett darab volt.
A hegedűimet is szerettem, amik az utolsót kivéve mind kincstári példányok voltak, mármint a zeneiskolától kölcsönzöttek. Jól is volt így, hiszen minden évben új kellett, ahogy nőttem-nyúlt a karom, nem mintha lett volna pénzünk saját hangszert venni. Az utolsó hangszerem különleges is volt: egy több, mint száz éves darab, elöl volt rajta egy hosszú repedés, de ez a hangzásán mit sem rontott. Mindegy is, szerettem őket, s szerettem őket ápolni is, sajátos kis szertartás volt.
A vonót gyantával kell bekenni, hogy szépen csússzon, de kellően tapadjon is a húrokon. A gyantától aztán poros lesz a hegedű teste, azt törölgetni kell óvatosan. És a tanárom adott arra is egy tippet, hogy hogyan tarthatom szép csillogóan a hegedűm testét: ha dióbéllel kenem. A letisztított dióbelet gyengéden kellett a fához nyomni, hogy az olaj elkenődjön.
Imádtam azt az illatot: a fa, a gyanta és a dió keveredő illatát.
Kedves emlék, de van egy dolog, amiért még édesebb számomra ez a furcsa "parfüm" puszta nosztalgiánál: mert Lujza hajának is pont ilyen illata van: fa, gyanta és dió.
2024. július 14., vasárnap
Elolvastam Khaled Hosseini Papírsárkányok című könyvét,
aminek az az alcíme, hogy Hazatérés Afganisztánba, ami szépen össze is foglalja a regény törzsét, de a moly.hu adatlapon ott a fülszöveg kicsit több részlettel.
Tetszett. Kritikák szerint nagyon amerikai, ezzel egyetértek, de az van, hogy szerintem ez inkább előnyére vált. Ugyanakkor meg nagyon afgán, és ugyan csak egy kulcslyuknyi betekintést kaptunk a sorokon keresztül arról, hogy egy kiskamasz gyerek (majd egy, már amerikai állampolgárként visszatérő felnőtt férfi) hogyan élte meg Afganisztán viharos történelmi változásait, őszintén szólva az én lelkivilágomnak ennyi bőven elég is volt belőle. Amúgy is ez a könyv inkább globálisan értelmezhető fejlődésregény, coming of age story, vezekléstörténet, s nem történeti földrajzi alapú társadalomleírás.
A karakterek hibáikkal együtt szerethetők, bár a főszereplőt kivéve elég árnyalatlanok. Vagyis csak egy-egy árnyalatuk van: szélsőségesen hűséges, szélsőségesen becsületes, szélsőségesen gazember. A vége is picikét összecsapott lett, bár az is igaz, hogy az már egy nagyon más történet kezdete lenne, s értem, hogy le kellett valahogyan zárni (és alapvetően jó is lett a lezárás).
Hosseini írásmódja jó, abszolút olvasmányos, kifejező, jó tempójú. Biztosan fogok még tőle olvasni.
2024. július 13., szombat
Elolvastam Vavyan Fable A Halkirálynő és a kommandó című könyvét,
íme a Moly.hu adatlap.
Műfajában kifejezetten jó. Pont egy molyos értékelésben olvastam, hogy ponyván belül is vannak remekművek (khmrejtőkhm), s, igen, Fable is jól ír. Minden benne volt, ami egy pörgős-nyomozós krimit jó krimivé tesz, de a szöveg igényes, választékos, humoros. Talán a kötet végére fáradt el az író (meg pláne a szerkesztő), mert volt pár nagyon karakteres kifejezés, ami pár oldalon belül többször felbukkant, nekem már bántotta a szememet az ismétlődés (pl. a killer), de ez legyen a legnagyobb bajom.
De ha már karakterek. Most elbújok fedezék mögé, és csak onnan mondom: nekem Denisa, a főszerelő nyomozónő nem volt szimpatikus, sőt (és most gyorsan lebukok a bunkerem takarásába), kifejezetten idegesített. Mondjuk az is, ahogyan a kollégái, a főnöke (aki gyermekeként szerette állítólag), meg a kollégája-szerelme bánt vele (lásd: állandóan csalinak használták).
Amúgy a regény úgy indul, hogy Denisa bemegy a munkahelyére, és szépen sorban rajta keresztül megismerjük az összes rendőrtisztet. Na, én itt eskü nem tudtam, hogy ezek amúgy emberek, vagy valami furry dologra is készüljek-e fel. (Olvastam már olyat is Jandácsik Páltól)
Na, és ami nagyon zavart: értem, hogy a krimi legyen pörgős, meg akciódús, de nekem ez túl gyors volt. Úgy vágtattunk időben és térben, hogy közben lobogott a hajam, és kapkodtam a fejem, hogy most akkor mennyi idő telt el, meg akkor most mi az ég van? Ennek egy része amúgy szerintem szerkesztési hiba, jó lett volna, ha bekezdések mellett üres sorok jelzik, ha több idő telik el (igen, a szövegből is kiderül, de száomra valahogyan követhetőbb úgy), viszont tény, hogy így is rettenetesen hosszú a történet. Számtalan karakter, csavar, több megoldandó rejtély és elkapandó bűnöző, és persze AZ ÜGY, a várost megmételyező korrupt főgonosz becserkészése is soron következik, így nem lehetett már tovább "vastagítani" az így is vaskos könyvet holmi üres sorokkal.
Összességében tetszett, szívesen és érdeklődéssel vettem mindig a kezembe, nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt, a szerző más könyvével is fogok még próbát tenni (vagy a sorozatot folytatni, vagy másik univerzumba csöppenni).
2024. július 11., csütörtök
Kitört a bölcsis nyári szünet,
így itthon vagyok Lujzával. Vagyis, ha nem muszáj, nem vagyok vele itthon, hanem bóklászunk. A bóklászást nem segíti a rohadt meleg, de én meg megpukkadok a lakásban, klíma ide, klíma oda.
Hétfőn anyuméknál voltunk és a hozzájuk közeli új játszin, kedden itthon és anyumék jöttek el, szerdán zenebölcsibe mentünk (ahová régen is jártunk), ma meg az Elefántcsonttoronyba, mert múltkorában felfedeztem, hogy egész pofás gyerekkönyv részlege van, plusz babzsákok (és légkondi). Lujza minden programot imád, mindenért lelkesedik, zenebölcsibe szerintem minden nap menne, ha tehetné. Olyan jó volt látni az arcán az őszinte érdeklődést, mikor "zene néni" hangszeren játszott, meg a felismerést, mikor ismerős dalt hallott. Énekelt, táncolt, tapsolt, ugrált, mindezt önfeledten. Ami nem jellemző rá annyira, szóval nagyon örültem, hogy el tudta engedni magát.
Lujza imád buszozni és villamosozni, és iszonyat távokat le tud sétálni (persze a végén már mondja, hogy elfájadtam, de kitartóan jön a kis lábain), rettentő büszke vagyok rá, mert szépen viselkedik a tömegközlekedési eszközökön és a megállókban, meg úgy általában mindenhol. Öröm vele bárhova menni, annyira cuki és szófogadó, és ha szeretne valamit, lehet vele egyezkedni, viszont ha menni kell, megérti, és jön.
Ráadásul felfedeztük, hogy a Toronyban nemzetközi sportesemény zajlik, úgyhogy lehetséges, hogy holnap is ott kötünk ki, visszük a foci EB-re beszerzett magyar zászlót (legyen jól kihasználva, ha már megvettük), és szurkolunk a lányoknak-fiúknak. Csak ez a rohadt hőség ne lenne. Délután meg megtekintjük Nővér V. ker'-ben található lakját, jó lesz majd nosztalgiázni, mert anno mi is abban az utcában éltünk tíz évig (Lujza csak kb. 10 hónapig).
Telepi hírek: Pierre és BenEflekt fogott nekünk két gyíkot, egy nőstényt és egy hímet (mint kiderült, nem szándékosan, de úgy tűnik ennyire internalizálták a heteronormativitást - viccelek). Nem csak megfogták és bedobozolták őket, hanem át is hozták, hogy legyen nálunk is gyíkság. Az ő kertjük mondjuk bujább, hüllő-kompatibilisebb, de reméljük, jól fogják magukat érezni nálunk is. Ha még nálunk vannak. Ha még nem kapta el őket a szomszéd Cicó (mint tegnap az egyik szépséges énekesmadarat).
További hír, hogy sajnálattal le kellett mondanunk az utca legszebb kerítése címről, mert rozoga és dűledező szívvel ugyan, de lebontattuk, s most egy új, ámde kommersz kerítés lesz a helyén. A térkő már kész (az autóbeálló miatt muszáj volt, mert sárban tocsogtunk mindig), a kerítés alapja áll, a lécek még ezut érkeznek. Izgultunk Zebuval, hogy vajon jó térkő-színt választottunk-e, s tegnap megállapítottuk, hogy nem jó. Hanem tökéletes. A házhoz is passzol, nem hivalkodó, de nem is az uncsi szürke. Visszafogottan menő, mint mi Zebulonnal. (:D)
2024. július 8., hétfő
Kérdezz-felelek 2007-ből 2. rész
|
Kérdés |
Eredeti válasz
2007-ből |
Megjegyzés |
Mostani válaszom
2024-ben |
|
AZ
UTOLSÓ film, amit moziban
láttál |
Foggggalmam
sincs. Talán a Harry Potter 5. |
Ez
legalább nem ciki. |
Huhhh…
Komolyan nem emlékszem. |
|
AZ
UTOLSÓ film, amit otthon
láttál: |
Ha
sorozatokat nem számítok, akkor a Túl a barátságon. |
Nyilván
azt. |
Ha
sorozatokat nem számítok, akkor a Rocket mant (No comment) |
|
AZ
UTOLSÓ ember, akit
felhívtál: |
Blondie |
Nyilván
őt. Hogy szerettem, rohadna meg. |
Zebulon |
|
AZ
UTOLSÓ ember, aki
felhívott: |
egy
volt félig-csoporttársam, h itt van a ház előtt a tavaly kölcsönkért
jegyzetemmel. |
Jegyzetkunyerálók! |
Zebulon |
|
AZ
UTOLSÓ TV-műsor, amit
láttál: |
Született
feleségek |
Pffff… |
„Az
utolsó szavai” című sorozat 2. része. Nem olyan jó. |
|
AZ
UTOLSÓ kaja, amit
étteremben ettél: |
ööö…valami őzhús… annyira emlékszem, h Bambinak
becézgettem…meg h finom volt… |
Emlékeim
szerint nem is volt finom. Mégis ízlett? |
Étterem?
Az mi? Menza számít? Akkor saksukát. |
|
Kérdés - JÖVŐ |
Eredeti válasz
2007-ből |
Megjegyzés |
Mostani válaszom
2024-ben |
|
Állás: |
független
kutató – író -milliomos. Jah, hogy reális legyek? |
Végülis nagyjából teljesült. Na jó, milliomos nem
vagyok. Meg független se. Meg író se. |
Most jó helyen vagyok. A jövőben persze szívesen
lennék milliomos írónő, aki hobbiból néha kutat. |
|
Kocsi: |
Honda
Civic. Vagy Renault 4. (jóóó, nekem tetszik) |
Továbbra is szerelem-kocsik, a Civicből szigorúan
a 8. generáció |
Kiánk van, szeretem, de mostanában a Toyota kocsik
tetszenek. |
|
Házasság: |
igen |
:) |
Pipa, újabbat nem tervezek |
|
Gyerekek: |
igen |
:) |
Tervezett háromból egy realizálódott. Több
valószínűleg nem lesz. |
|
Fiad neve: |
Fiad???
FiaID! Amik tetszenek: Gábor, Ákos, Kornél |
Jézusom, ez mind olyan fiúk nevei, akikbe
szerelmes voltam középiskolában. |
Dénes lett volna, a listámon szerepelt még a Dávid
is. Meg a Máté. (intenzív szemforgatás) |
|
Lányod neve: |
Hedvig, de a Hédi becézés miatt, Anna |
:) |
Lujza se nem Hédi, se nem Anna. |
|
Hol fogsz lakni? |
Oda
megyünk lakni, ahol… |
|
Sosem gondoltam volna, hogy itt fogok lakni, ahol
(tejet kapni) |
|
Mit fogsz csinálni
20 év múlva? |
Írok.
Gyereket nevelek. Férjet nevelek. |
Még nem teljesen telt le a 20 év, de amúgy jól
tippeltem. |
Következő 20 év múlva Lujza diplomaosztójára
szeretnék készülni, amin részt vesz a fess vőlegénye is. (Vagy menyasszonya,
leszarom, csak legyen vele boldog) |
2024. július 5., péntek
Találtam 2007-ből egy vicces kérdezz-felek listát,
elég hosszú, úgyhogy részletekben ömlesztem rátok. Talán lesz benne egy-egy érdekes dolog, vagy olyan, amiben magatokra ismertek (vagy pont elcsodálkoztok rajta, hogy mennyire más választ adtam, mint ti adnátok)
A kérdéssor szabadon lopható. :)
|
Kérdés |
Eredeti válasz
2007-ből |
Megjegyzés + Mostani
válaszom 2024-ben |
|
Ki után kaptad a
nevedet? |
Anyuék
összeírták azokat a neveket, amik tetszettek nekik, bele tették egy
cipősdobozba, s a születésem várható időpontja előtti héten minden nap
kihúztak egyet. A jeles napra már csak kettő maradt, ezért van 2
keresztnevem (csak az elsőt használom) |
|
|
Beceneved: |
A
keresztnevem minden lehetséges becézése, ezen kívül mindenki kitalál vmit
rám. (Libanyak, Nyuszkó, Kismajom, „A gyűjtő”, stb :D) |
Anya
|
|
Korod: |
21
év |
38
év |
|
Nemed: |
Lány |
Lány.
Izé. Nő. |
|
Születésnapod: |
Ikrek
havában |
|
|
Történt valami
érdekes a születésed évében? |
(1986)
Csernobil felrobbant (technikailag nem, de hagyjuk), Challenger felrobbant.
Aláírták a McDonald´s éttermi hálózat magyarországi
kialakításáról szóló szerződést. Polányi János kémiai Nobel-díjat kapott.
Meghalt Mérei Ferenc, pszichológus, pedagógus,
ugyanakkor megszülettek Mary-Kate Olsen és Ashley
Olsen amerikai színésznők. Véget ér a nagy sikerű Knight
Rider sorozat az Egyesült Államokban (ezt sokkoló volt megtudni…).
Kiadták a Queen:
A Kind of
Magic és a Metallica: Master of Puppets c albumokat. Londonban
bemutatták az Operaház fantomját. Budapesten
fellépett a Queen
együttes. |
|
|
Magasságod: |
166-167
cm |
inkább
165-166, de lehet összementem a sok mosásban |
|
Súlyod: |
46
kg |
55-56
kg |
|
Hajad színe: |
Sötétszőke
(tejfelszőke és csokibarna csíkokkal) |
Mégsötétszőkébb.
Inkább már barna. |
|
Szemed színe: |
Kék |
Kitartóan
kék |
|
Hobbijaid: |
Totál
szokásos dolgok: zenehallgatás, filmezés, olvasás… |
Hjah.
Hobbik. Igen. |
|
Aki tetszik: |
Tetszik,
nem tetszik, bele v’ok szerelmesedve. Jah, hát a válasz természetesen
Nyuszifül. |
(Megj.
gy.k.: Nyuszifül=Liftes) Aki
meg most legjobban tetszik, ahhoz hozzámentem lassan 10 évvel ezelőtt. |
|
Ha bárkivel
rendevúzhatnál, ki lenne az? |
Einstein
jutott eszembe. De miééé??? Mié pont ő? Mondjuk vmelyik ősömmel. Mondjuk az
egyik ük-ük-ük nagymamámmal. Biztos jót csevegnénk a pasikról! |
(Megj.:
Mi volt ez a válasz, anyám. Ük-ük-ük anyám!) Freddie
Mercury-val. |
|
Mi az, amit elsőként
megnézel egy pasin/csajon: |
Ha
szemből jön a szemeit, mosolyát, ha előzöm, akkor a popsit és a hátát. |
Van,
ami nem változik. Ami gyengém még: a nyak. |
|
Milyen számodra egy
ideális randi? |
nevetgélős-beszélgetős-nasizós |
Megj:
itt lényegében bejósoltam, milyen lesz Zebulonnal az első randink. |
|
Mennyire vagy
romantikus alkat (tizes skálán)? |
5 |
Ja-ja,
öt. |
|
A tökéletes
férfi/nő: |
Szerencsére
nem létezik. |
Fenntartom
a véleményem. |
2024. július 3., szerda
Ragadjon be a ti fületekbe is,
dúdolgatjuk majd együtt.
[Mellesleg: ilyen nyomasztó, de szép klipet is régen láttam féltékenységről, rivalizálásról, barátságról (szerelemről?)]
