Elolvastam Vavyan Fable A Halkirálynő és a kommandó című könyvét,

íme a Moly.hu adatlap.

Műfajában kifejezetten jó. Pont egy molyos értékelésben olvastam, hogy ponyván belül is vannak remekművek (khmrejtőkhm), s, igen, Fable is jól ír. Minden benne volt, ami egy pörgős-nyomozós krimit jó krimivé tesz, de a szöveg igényes, választékos, humoros. Talán a kötet végére fáradt el az író (meg pláne a szerkesztő), mert volt pár nagyon karakteres kifejezés, ami pár oldalon belül többször felbukkant, nekem már bántotta a szememet az ismétlődés (pl. a killer), de ez legyen a legnagyobb bajom. 

De ha már karakterek. Most elbújok fedezék mögé, és csak onnan mondom: nekem Denisa, a főszerelő nyomozónő nem volt szimpatikus, sőt (és most gyorsan lebukok a bunkerem takarásába), kifejezetten idegesített. Mondjuk az is, ahogyan a kollégái, a főnöke (aki gyermekeként szerette állítólag), meg a kollégája-szerelme bánt vele (lásd: állandóan csalinak használták). 

Amúgy a regény úgy indul, hogy Denisa bemegy a munkahelyére, és szépen sorban rajta keresztül megismerjük az összes rendőrtisztet. Na, én itt eskü nem tudtam, hogy ezek amúgy emberek, vagy valami furry dologra is készüljek-e fel. (Olvastam már olyat is Jandácsik Páltól)

Na, és ami nagyon zavart: értem, hogy a krimi legyen pörgős, meg akciódús, de nekem ez túl gyors volt. Úgy vágtattunk időben és térben, hogy közben lobogott a hajam, és kapkodtam a fejem, hogy most akkor mennyi idő telt el, meg akkor most mi az ég van? Ennek egy része amúgy szerintem szerkesztési hiba, jó lett volna, ha bekezdések mellett üres sorok jelzik, ha több idő telik el (igen, a szövegből is kiderül, de száomra valahogyan követhetőbb úgy), viszont tény, hogy így is rettenetesen hosszú a történet. Számtalan karakter, csavar, több megoldandó rejtély és elkapandó bűnöző, és persze AZ ÜGY, a várost megmételyező korrupt főgonosz becserkészése is soron következik, így nem lehetett már tovább "vastagítani" az így is vaskos könyvet holmi üres sorokkal. 

Összességében tetszett, szívesen és érdeklődéssel vettem mindig a kezembe, nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt, a szerző más könyvével is fogok még próbát tenni (vagy a sorozatot folytatni, vagy másik univerzumba csöppenni).