SPOILERES vélemény
Róka ajánlására elkezdetem nézni a Szívtipró gimi reboot sorozatot. Az eredetihez kb. annyi köze van, hogy ugyanaz a suli neve, és az egyik kölyök apja Peter Rivers, az egykori kicsit szexista, kicsit rasszista, lázadó, hosszú hajú gimis, aki anno szerelembe esett az irodalomtanárnőjével, aztán - mint az új részekből kiderül - mégis egy nigériai nőtől születik fia. Mármint, izé... gyereke, merthogy egy nonbináris szereplőről van szó, aki a legújabb évad egyik (sajnos csak) mellékszereplője.
A sztoriról nem írok, mindenki megtalálja IMDb-n vagy Mafab-on.
Pozitívum:
- Ausztrál sorozat. Amerikai sorozatokon nevelkedett elmém számára felfrissülés minden, ami nem amerikai (ld. Skins, Skam, Sex Education).
- Az eredeti gárda is nagyon diverz volt kulturális háttér és bőrszín alapján, a mostani is az. Néha ki is mondták, hogy kinek mi a származása, néha nem derült ki, számomra a főszereplő csaj pl. egy nagy kérdőjel, minden esetre furcsa, hogy mintha kissé vak lenne az őslakos hátterű srác problémái iránt, miközben ő sem hófehérke.
- Szintén diverzitás: az L, az M, a B, a T és a Q összes árnyalata megjelent. Mondjuk az szerintem csak egy álom, hogy a tanárok és a fiú osztálytársak olyan lazán kezeljék a nonbináris srácot, mint itt. Aztán van aszexuális szereplő, ami szintén érdekes volt számomra. Férfi biszexualitás is volt, többször előkerült, szintén “kellő” lazasággal kezelve. Meg ugyan ez nem szexuális kisebbség, de ha már diverzitás és reprezentáció: az egyik legcukibb mellékszereplő egy autista karakter, akit autista színésznő alakított.
- Ez kicsit szarkazmus lesz most, de én is reprezentálva éreztem magam. Történt ugyanis, hogy a főszereplő lány (Amerie) megfogadta, hogy nem foglalkozik annyit a szexszel és a pasikkal, de a hormonok persze dolgoztak, s a kosarazó fiúkat nézve simán nyomott egy jó kis slash fantáziát két srácról, mi nézők meg persze láthattuk, hogy a labdaszerző cselek hogyan váltanak szépen lassan valami egészen másba. Mondjuk ott is a labdaszerzés a cél... No, szóval jó volt megtapasztalni, hogy más nők fejében is megfordulnak ilyen "csúnya", piszkos" gondolatok.
- A fő karakter nem színtiszta pozitív szereplő, sőt, néha kifejezetten idegesítő kis p*csa, de csak annyira, hogy azért képesek legyünk vele szimpatizálni.
- Ehhez kapcsolódik, hogy az egyik iskolatársról, aki meg elég seggfejnek volt beállítva, az utolsó részekben azért kiderül valami, ami árnyalja a képet, pont a főszereplő "kárára". Miért beszélek rébuszokban? Adott egy srác, annyit látunk belőle, hogy kissé bunkózik a főszereplő csajjal, meg mindig húzza a száját rá. Aztán kiderül, hogy Amerie elég ocsmány módon bánt vele egyszer, mikor majdnem lefeküdtek: a srácnak nem állt fel, aminek egy (szűz?) kamasz esetében ezer oka lehet, Amerie meg a lehető legbunkóbb módon reagált. Plusz éreztette a sráccal, hogy amúgy is ciki lenne, ha kiderülne, hogy vele van. Pedig addigra a nézők számára az is kiderül, hogy a srác szerelmes (vagy legalábbis bele van esve Armerie-be). Persze ettől nem válik a srác szentté, nyilvánvalóan alapvetően kissé seggfej. De látszik, hogy ember. Ahogy a főszereplő csaj is.
- Vannak szülők. A kapcsolatok itt is elég tragikusan gyatrák, de főszereplőnk pl nem titokban szervez házibulit, hanem megbeszéli az anyjával. A nonbináris srác és az apja közti kapcsolat szépen fejlődik az évad végére.
Negatívum:
- Mint a legtöbb (tini) sorozatban: a konfliktusok 95%-a megoldható lenne kommunikációval. A bonyodalmat csupán az okozza, hogy nem képesek beszélgetni. [A Heart Stopperben pont az bírtam annyira, hogy ott a főszereplő srác egy konfliktust úgy oldott meg, hogy (kapaszkodjatok!) megbeszélte, tisztázta, korrekt módon elrendezte. Lehetett volna belőle nagy drááááááma, de a szerző inkább példát akart mutatni az olvasóinak konfliktuskezelésből.]
- Az egész történet alapproblémáját okozó történetszál, azaz a "rejtély". Jól volt megírva, forgatókönyv szempontjából okés volt. De szerintem nem életszerű. Nem vagyok otthon az ausztrál szociális hálóban és gyermekvédelmi rendszerben, de ha van egy agresszív, szerfüggő és mentálisan beteg apa, akkor nem kellene szigorúbban ellenőrizni? Meg az iskolaigazgatót beavatni?
- Nem szeretem, ha egy történet szájbarágós. De kicsit magyarázhattak volna valamit arról, mikor a két aboriginal srác lelépett sátrazni. Számomra egy hajszálnyit kilógott az a történetszál. Ugyanakkor, és ez ez pozitívum: ez is egyfajta útmutató volt traumafeldolgozáshoz.
Furcsaságok:
- Magyar felirattal néztem, s ilyenkor néha kikapcsol az agyam, vissza meg nem kerestem, de mintha az őslakos srácra feketeként (black) hivatkoztak volna. És értem én, meg persze, nem fehér, de black? Vagy az aboriginal már nem PC kifejezés? Vagy nem is használják? A srác amúgy felülről a színes inges-tornacipős.
