majdnem mindnek borzalmas műhangja van, olyan igazi horror-filmbe illő. Ezt még meg is fejeli az, ha a gyermekünk ész nélkül nyomkodja, s egymásba folyik két-három gyermekdal. Aztán mikor Zebu uncsitesójáék lepasszolták nekünk a már nem használt "Mein erstes Liederbuch"-jukat, mégis csak rávettük magunkat, hogy tegyünk bele elemet - szerencsére ez nem volt elég a működéshez. L számára így is érdekes, hogy nem zenél, nézegeti a képeket, én meg mesélek róla - plusz énekelem azt, amit ismerek. A Bruder Jacobot (János bácsi), meg az Old McDonald-ot. Utóbbit szintén magyarosítva, biztosan van "hivatalos" fordítás, én a sajátomat énekelgetem neki.
Most már oda jutottunk, hogy L rábök a képre, és néz rám, várja, hogy rázendítsek az adott dalra. Ki kéne próbálni, hogy "rosszat" kezdek el, hogyan reagál. Biztos rájönne. Hah! Ma ki is próbálom.
Addig meg elfogadom, hogy énekeskönyvvé változtam.
Hasznos találmányok amúgy, meg cukik is, de barátnőm mesélte, hogy a tanuló kutyus éjjel magától megszólalt, hogy "kukucs, látlak", az jó para lehetett :D
VálaszTörlésAz tuti! Én is olvastam hasonlókat, különösen a fényre érzékeny játékok ilyenek. Előbb-utóbb úgyis lesz ilyen is, de amíg lehet (vagyis amíg beéri az én éneklésemmel), addig húzzuk.
Törlés