- kérdezte Lujza panaszosan 6.15-kor, mivel ő nem egy szundizós típus, de így is örülhettem, hogy ugyanezt a kérdést nem 5.15-kor tette fel. (Az óraátállítás előtt rendre ötkor ébredt, réveteg kérésemre hatig szófogadóan bizsergette a hajam, majd pontban hatkor, mint akinek beépített svájci órája van, rákérdezett, hogy reggel van-e már végre, s mivel ismeri már az órán, ha az hatot mutat, s persze leellenőrizte, így csak addig lehet húzni az alvást az ágyban fetrengést, aztán nincs kibúvó, vagyis van: kibúvó a paplan alól.)
Azért ilyenkor mindig átvonulunk a hálószobába Zebulonhoz, út közben a folyosón megsimogatjuk Kórászt, aki a reggeli őrséget egy pillanatra feladja, hogy üdvözöljön minket, aztán rohan vissza a macskatoronyba a teraszajtóhoz lesni a madarakat. Mi meg még azért bebújunk Zebu mellé, de csak hogy felébresszük - ma is így volt.
Miután Lujza mindenkit meggyőz róla, hogy öltözni kell, mert üres a pocakja, fel is öltözünk, irány a konyha: ma magyaros vajkrémes és sima vajas kenyér volt a reggeli paradicsommal. Lujzával mi mindig vizet iszunk, Zebu szörpöt (mert csak így hajlandó folyadékot bevinni a szervezetébe, és a cukor az édesítőszer is jobb, mint a kiszáradás).
Reggeli után van egy kis "holt idő", mikor felváltva játszunk Lujzával, míg a másik intézi a konyhát és önmagát (összepakolás, mosogatás, pisi-kaki-fogmosás és hasonló fennkölt dolgokra kell gondolni), majd ma indultunk a "Teszkóboltba", mert a Spárban köpedék a hústermék, nekünk meg minőségi kolbász kellett a paprikás krumplihoz. Lujza profin vásárol, mi meg igyekszünk rövidre fogni, mindig írunk listát. Most is így tettünk, gyorsak is voltunk.
Otthon hamar elkészült a brokkoli krémleves és a kolbászos-virslis paprikás krumpli. A főzés általában úgy megy, hogy Lujza valamelyik játékát kiköltöztetjük a "kisnappaliba" (papíron amerikai konyhás nappali, de mi ilyen vendégfogadó-előszoba-szerűségnek használjuk: van egy kanapé, két fotel meg egy kis asztal, de van egy "normális" nappalink is), így ma is, amíg Lujza épített a mágneses építőből, addig Zebulonnal váltva készítettük elő a hozzávalókat, kavartuk az ételt és dicsérgettük a lányunk, hogy milyen ügyes - amúgy elképesztő, miket művel: van egy kis reklámfüzete a mágneses játékának, s kép alapján megépíti a dolgokat. Ma is, mikor munka közben volt, kérdezte tőle, Zebu, hogy amit épít, annak hány oldala van, erre Lujza, mintha az apja gyengeelméjű lenne, rávágta, hogy "öt oldala van, apaaaa", és tényleg egy ötszöget rakott éppen össze.
Miután az étel elkészült, kimentünk az udvarra. Míg Zebu és Lujza összeszedték a leveletek (a kicsi fáink meglepő mennyiségű levelet képesek termelni), addig én kiporszívóztam a kocsit. Aztán Zebu még áttörölte belül, amit kellett, hogy szép legyen vállalható legyen a jövő heti gumicserére. Még egy kis homokozás és rollerezés is belefért ebéd előtt a szép napsütésben.
Az ebéd jó lett, vicces, hogy mennyire most érettünk meg bizonyos ételek értékelésére, megbecsülésére, így a paprikás krumpliéra is. Évekig eszünkbe se jutott főzni, de tényleg, vagy tíz évig maximum a szülői házban hétvégén ettünk (de ott meg általában "ünnepibb" eledellel vártak minket), szóval most nagyon élvezzük azt, amit gyerekkorunkban ha nem is fintorogva, de azért kissé semlegesen fogyasztottunk. Lujza mondjuk fintorog, de kicsit a kolbász miatt csípős lett, neki meg még erősebb az ízérzéke (olvastam, hogy a gyerekkori íz-emlékek azért olyan utánozhatatlanok, mert akkor több az ízlelőbimbónk), meg előtte a brokkoli levesből szép adagot betermelt - mert volt benne "golyó", azaz levesgyöngy. Még egy szeletke joghurtos-meggyes süti is esett a tányérjára, a jóllakottságát jelezte, hogy azt sem ette meg teljesen.
Most meg alszik, miután a kérésére készítettem neki "alvócsurit", mert mint kiderült, a bölcsiben szoktak neki csinálni azért, hogy ne pöndörgesse a haját: túl sok haja hullt így ki. De van is látszatja, mert szépen nő már a bal oldalán is a haja, nem olyan vészesen aszimmetrikus. (Jobb keze hüvelykujját szopizza, ballal pöndört, szerencsére már csak előbbi szokása maradt meg, az is nagyjából az alvásra korlátozódik.)
Ha felébredt, megyünk anyósomékoz [sóhaj], köszöntjük Bátyot születésnapja alkalmából. Holnap délutánra meg Pierrék vannak beütemezve, délelőtt meg el kell költenem a maradék ruhapénzem. Blöah.
Holnap szerintem nem írok ennyit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése