Svájci óra ma is bejelzett pontban hatkor,

de fél hétig még beszélgettünk. (Amúgy borzasztó hajnal volt, Lujza kb. óránként felébredt, volt, hogy sírdogált is álmában.)

Kalács-reggeli után, amíg felmostam, Zebu megtanította Lujzának a dominó szabályát és utána egy órán keresztül (!) játszottak, a végén én is beszálltam. Annak idején nagy társasjátékosok voltunk Zebuval, szóval jó látni, hogy a társasozás alapjait (szabálykövetés, várakozás) sikerült lerakni.

Délelőtt még egy rettenetesen érdekes kötelező programom volt: a maradék céges ruhapénz levásárlása. Más biztosan örülne neki, hogy ez volt a vasárnap legnagyobb problémája (én is örülök neki, hogy ez volt a legnagyobb bajom), de pain is my ass a vásárlás in gerenal,  főleg, hogy leginkább egy farmerre volt szükségem, ám nadrágot venni az egyik legrosszabb (annál csak a melltartóvásárlás borzasztóbb). Szóval míg Zebu és Lujza a “nagyjáccin” szórakoztak, addig én bevetettem magam a “mozgólépcsős boltba”, és olyan fel óra alatt abszolváltam a megfelelő összeg elköltését, plusz vettem még egy “biztonsági” 1700 forintos szimpla fekete pólót, nehogy párszáz forinton rugózzanak.

Aztán egy csöpögős, messziről anya ölébe rohanós családi reunited volt a DM-ben, így nézelődésre nem jutott idő, pedig már hangolódnék a karácsonyra, mert hipp-hopp eltelik ez a két hónap (1,5 inkább) és az adventre is elő kellene készülni.

Ebéd után bealudtam Lujzával, aztán mikor magamhoz tértem, megnéztem egy heartstopper részt az új évadból.

Most meg már délután van, itt van Pierre és Ben, előbbi épp fényképes élménybeszámolót tart a múltkori kirándulásukról (kettő darab fénykép segítségével), előtte meg Lujza Bennel is dominózott (amíg Pierre segített fugát javítani a padlón), én meg próbálok láthatatlanná válni, bár Lujza az utóbbi hetekben (pár hónapban)  egyre kevésbé matrica már.

(És mivel telóról továbbra is béna a blogger, így most tudom csak élesíteni a bejegyzést.)