Elolvastam Marton Krisztián Bőgőmasina című könyvét,

 hogyaszongya az expozé:

"A félvér, meleg Marci mindig is szeretett volna egy apukát, ha már a sajátját nem ismerte. Gyerekkorában Disney-meséktől fűtött fantáziái szólítják pótapavadászatra; elvágyódó huszonévesként pedig egy egyéjszakás kaland után dönt úgy, hogy ideje megkeresni az édesapját, de a hepiend csak nem akar összejönni."  (Többit lásd: moly. hu)

Rosszabbra számítottam, a várakozásaimhoz képest jobban tetszett, de van vele bajom is.

A szöveg nagyon filmszerű, a srác talán forgatókönyv-író (utánanéztem, igen az), így nem csoda. Voltak benne nagyon ötletes megoldások, hasonlatok, asszociációk, jó értelembe vett agymenések, kicsit olyan Macskám Jugoszlávia stílusban, de nem annyira túltolva, magyarul nem volt mágikus realista, de azért a fantázia erőteljesen megjelent benne.

Kicsit a szöveg ugyanakkor töredezett, nem volt egy jó logikai-érzelmi íve, vagy legalábbis az én kis lelkem nem tudott ráfeküdni, néhány témába szerintem feleslegesen belevágott, amit szerkesztőként én kivetettem volna vele (pl. anyai ági felmenők sorsa), vagy akkor nagyobb jelentőségük is lehetett volna. (Jó, az a pesti kurvás poén jó volt.)

Sokszor éreztem azt, hogy a karakterek súlytalanok, a nagyi és az anya mellett mások (Teo!) nem kaptak igazi arcot, személyiséget. Valahogy a fő drámai szál (apa keresése) sem kapott súlyt, vagy nekem nem jött át, talán pont az elaprózódás miatt, miközben baromi fontos téma a gyerekkori trauma és hiányzó apai kötődési minta későbbi életre (párkapcsolatokra, önértékelésre) való negatív hatása. Szintén nagyon fontos volt az érzelmileg bántalmazó kapcsolat baromi hiteles ábrázolása. Mondjuk annak kifejezetten örülök, hogy napjaink elkoptatott (és sokszor helytelenül használt) kedvencei, a  "toxikus" és a "nárcisztikus" szó nem kapott hangsúlyt (úgy rémlik, meg se jelentek a szövegben, de nem vagyok benne 100%-ig biztos). Szintén erőssége, ahogyan az alkoholizmus megjelent, ez jó, és hiteles is. A drog nekem kicsit sok volt, de én búra alatt nőttem fel (még egyetemistaként is), teljesen kimaradt a füvezés, pláne az eki (rá is kellett keresnem, hogy tényleg az ecstasy-t jelenti-e), de hát én ilyen kis penészvirág voltam. Vagyok. 

A szerző (és a karakter) 3 évvel fiatalabb nálam, és így persze sok popkult utalást értettem, de kérdés, hogy egy 15 évvel idősebb vagy 15 évvel fiatalabb olvasónak ezek mit mondanak, mit tesznek hozzá az érzelmi bevonódásba. Pozitívum, hogy a korrajz persze így tejes, de kicsit lehetett volna kevesebb sorozat/film/zenei utalás, mert néha már erőltetett volt.  

A humora nagyon okés.

Aki a fülszöveget írta, annak ezúton is küldök egy online taslit. 

A hetekben olvasott szerzők életkor szerint: Krusó -> Moeskó -> Marton és a tetszési sor is ez. Úgy tűnik, az idősebb pasik stílusa kiforrottabb. (?)