Pickwick: Met wie heb jij het vaakst de slappe lach?

 Azaz: Kivel nevetsz a leggyakrabban könnyen?

(Itt a deepl nem segített annyira a mondat teljes fordításában, szóval csak nagyjából sejtem, hogy ez lenne az igazi kérdés)

A válasz pedig [dobpergés, izgatott várakozás]: 

Z

E

B

U

L

O

N

Minő meglepetés. 

Na jó, rajta kívül van/volt még pár ember az életemben, akiknek a humorára nagyon könnyű volt rákattanni. 

Meseleány, ő gyerekkori barátnőm, szintén alkesz költő gyermeke, fapofával tud baromi vicceseket mondani. (Pszichiáter lett, egyelőre hazánkban űzi az ipart)

Zs. gimis osztálytársam, emlékszem, bejárós volt, s a buszvég fele együtt mentünk haza, s volt, hogy már fullaodztam a röhögéstől, úgy tolta a baromságokat. (Pszichológus lett, ha jól tudom, külföldön él) 

E.-vel pedig PhD-n találtunk egymásra. Hihetetlen gyorsasággal vág az esze, csípőből tud visszaszólni, magas labdát lecsapni. Sokat jelentett a társasága, egyike azoknak, akik nélkül nem hogy doktori fokozatom, de józan eszem se lenne. (IT szektorban van, Dániában)  

Talán még Tintin is belefér a felsorolásba, ő alapvetően is rettenetesen mosolygós, optimista srác férfi, és nagyon jól vett minden kis szúrkálódást Zebu részéről (amit Pierre párjaként kapott), vissza is vágott okosan-humorosan, meg benne volt minden mókában. (Fejvadász Spanyolországban)

És ki ne hagyjam Lujza bölcsis nénijét. Ő mondta is nekem, hogy tök jó, hogy mi vesszük a lapot, mert némelyik szülő nem érti, ha viccel. Hát ez van, ha nemcsak a gyerekkel, hanem a szüleivel is megvan az összhang. (öhm, hát, szóval ő kisgyermeknevelő Nyakasfalván amúgy nem tudom, ezeket az abszolút nem releváns információkat minek írtam mindenki mögé oda, de már így marad.) 

Ha máshonnan közelítjük: Rejtő Jenő vagy Kőhalmi Zoltán általában könnyen megnevettet.