című regényét.
Korábban még nem volt szerencsém mágikus realista könyvekhez, hacsak Samarago nem számít. (Rágugliztam, annak számít.)
Elölről: Samaragón kívül nem olvastam mágikus realista regényt, így meglepő volt az a bizonyos macskás fejezet, kicsit bosszantott, hogy most akkor az egy macska vagy egy ember, de aztán szórakoztatni is tudott ez a helyzet.
Sok érdekeset megtudtam az albán szokásokról, olyat is, amit nem akartam (igen, már megint a macska...).
Tetszett a könyvben végigvonuló szimbolika (macska, kígyó), izgalmas volt agyalni, mi mit jelenthet, bár nem hiszem, hogy minden réteget sikerült megfejtenem, mást meg lehet, túlgondoltam.
Egy nap volt elolvasni, köszönhetően L 1,5 órás délelőtti alvásának és az esti én-időmnek (supported by Zebulon).
Hétvégén adom vissza Ben Eflektnek, aki Pierrtől kapta ajándékba, és úgy adta elő, hogy ez valami borzalom. :) Na, majd megbeszélem vele, mi nem tetszett. :D
Vicc volt, nem beszélem meg vele, mert alig szoktunk tudni érdemben kommunikálni, hiába poccolunk oda hozzájuk minden második hétvégén. Amikor van egy szusszanásnyi időnk (= L-t Pierre altatja vagy játszik vele), akkor lelépünk vásárolni, nézelődni, sétálni vagy aludni.
A nézelődés és a séta tárgyát lassan itt is felfedem. Most elég ennyi ködösítés.
hú, én úgy szerettem azt a könyvet! bár tényleg elég szokatlan. (ie. én is totál tapasztalatlan mágikus realizmus olvasó vagyok, jobban mondva hát nekem Márquez nem is különösebben jön be (meg a fantasykat se szeretem), viszont Albánia témában (jobban mondva, ott játszódik) a Sworn virgin nagyon érdekes Elvira Dones-tól meg az Ava Lavender különös és szépséges bánata :)
VálaszTörlésMárquez teljesen kimaradt nekem, bevallom, túlságosan félelmetesnek tűnik. Mindenképpen fogok vele próbálkozni, de erőltetni biztosan nem fogom.
VálaszTörlésA fantasy műfajt én szeretem, már amit olvastam (GoT, LotR, Babó, Vaják, HP), de nézni is jó. Ellenben: a sci-fit imádom nézni, viszont több könyvbe is beletört a bicskám. Az egyik kedvenc filmem az Érkezés, no annak a novella verziója például rettenetes csalódás volt számomra.
Köszönöm az ajánlókat! Milyen hívogató cím ez az Ava Lavender különös és szépséges bánata!
Á, Marquez amúgy egyáltalán nem félelmetes, bár lehet, hogy a A szerelem a kolera idejént kellett volna olvasnom a Száz év magány helyett (ahol végeláthatatlannak tűnik a családi intrika, ami nekem nem tetszett), meg mondjuk elég fiatal is voltam amikor olvastam
Törlésamúgy most még eszembe jutott, hogy Paul Austertől a Láthatatlanban is elvileg vmi mágikus realizmus folyik, bár amikor olvastam nekem ez nem esett le
Austertől a New York trilógiát olvastam, érdekes volt, de ha jól rémlik, a középső történet volt a legjobb, a harmadik nem jött be. Minden esetre a kedvem nem vette el további regényeitől, most adtál egy ötletet, mi legyen a következő Austerem.
VálaszTörlésMédea (telóról)