vagyok, az a baj. De nem tudok mit tenni ellene, ez van. Hallgatom a gyerekdalokat a jutubin és a falra mászok tőlük. Életemben először meghallgattam a gyümölcsös együttes szülinapi dalát… atya-gatya de béna. Halász Juditnak van egy-egy alapműve (Micimackó ugyebár), de borsózik a suttogós hangjától a hátam. 100 Folk Celsius? Én azt hallgattam kölyökként, most meg blöá. Utóbbi kettőre mondjuk azt mondom, hogy még szoba jöhetnek, mikor L nagyobb lesz. De a jutubin fellelhető dalocskák annyira idétlenek, s még a klasszikus gyermekdalok előadásmódja is igénytelen. (Az animációkról ne is beszéljünk.)
Szóval szerencsétlen lányom Kalákát hallgat éjjel-nappal, nem csak a kicsiknek szánt darabokat, hanem mindent, ami a csövön kifér. Mert a gyermekem annnnnnnyja sznob. Vagy csak nem értek a gyerekekhez. De a természetes énekhang és a valódi hangszerek a szintipop helyett nekem jobban bejönnek és meggyőződésem, hogy L-nek is jobbat tesz az “egészséges” zene. Szóval énekelni is főleg Kalákát éneklek neki vagy szimpla népdalokat, gyerekdalokat (sok Weöres szöveggel). Vannak kedvencei: Elment a két lány virágot szedni; Kiskece lányom; Mély erdőn ibolyavirág. Kaláka dalok közül a Szalakóta, Kínai dallam, Sorompó, de mindent visz a Nandu. Olyan széles vigyort, mikor meghallja hogy “bolyhos, szép, nagy madár a nandu”, ritkán látni.
És bár még csak négy hónapos (jesszu, már négy hónapos!), már tervezem a zenei hozzátáplálását. Lehet nem a Black Queennel vagy a When you were younggal kellene kezdeni, hiába tartom a rockzene (mit a rockzene! A könnyűzene!) egyik legtökéletesebb számainak őket. De valami kis The Beatles vagy hasonló előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz.
Már annyira várom, hogy együtt énekeljünk, és ha én belekezdek, hogy “Is this the real life”, akkor ő tejes természetességgel vágja rá a kis gyerekhangján, hogy “or is this just fantasy?”
Már csak párat kell aludni addig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése