de csak olyat, ami nem zavar, általában Alex Rainbird valamelyik 1,5 órás indies youtube válogatását teszem be, kifejezetten jó, hogy nem ismerem a számokat, mert így van valami a háttérben, de nem kezdem el őket énekelni. :)
De azért persze három-négy meghallgatás után mindig "megakad a fülem" egy-egy dalon, ami aztán beleeszi magát az agyamba, legutóbb ezzel jártam így:
Szerelem lett kb. ötödik hallásra. Igényes, imádom a lüktetését, és az előadó együttes is szimpatikus fiatalokból áll. Na, Zebulon az ilyen típusú dalokat le szokta szólni. Jó ízlése van amúgy zenék terén (is), de sokkal szűkebb palettáról válogat, mint amilyen az enyimé.
Ha jól értettem a szűkszavú kritikáját (miután megmutattam belőlük párat, így a fenti Blue light-ot is) ezek neki csak háttérdalok, langyik, uncsik. Nyilván ezért jók munkához is, de ő arra utalt, hogy más szituációban nem is érdemes lejátszani őket, és önálló dalként nem állják meg a helyüket, szerintem meg igen és simán, bármikor tudom őket nyomatni... Oké, nekem is van speciális "harcirobogós-munkábajárós" lejátszási listám, na azok között van például ez a dal (szintén egyik kedvencem), amit először hallva azt kérdezte tőlem az én punk-rockon nevelkedett emberem, hogy miért hallgatok ilyen "zúzós zenét a pokolból". Biztos azért, mert pokoli jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése