múlt héten Napfényvárosban jártam a konferenciás tengeren is túl. Amúgy Nyakasfalváról megközelíteni kábé tényleg olyan érzés, mert hihetetlen módon kishazánk két nagyvárosa között nincs közvetlen vasúti összeköttetés, se autópálya. Ezért is van, hogy sok konf főváros-központú lesz, mert könnyű megközelíteni mindenkinek. De akkor meg a vidéki tudásközpontok satnyulnak el. A mi tudterületünk nem is hagyja magát, és vándorkonferenciáink vannak (sok, de kettő nagy országos, ebből egy tavasszal, meg az *igazán* nagy ősszel).
No, Napfényváros: gyönyörű. Vagy 10-15 éve jártam ott utoljára Z-vel nyaralni, még pelyhes-ropogós párocskaként. 2016-ban meg ugyanezen konferencián pelyhes-ropogós kutatóként PhDd-hallgatóként adtam elő. Most meg már doktorált kutatóként álltam ki, még szekcióvezetést is kaptam (szegény mentor-főnököm bedobta a törölközőt*, és valamiért azt vette a fejébe, hogy engem képez ki helyettesének), összesen három előadást tartottam, egyet angolul.
A konf szervezettsége nagyon profi volt, simán rávertek a tavalyi nyakasfalvi eseményre, de persze roppant sűrű volt, reggel nyolckor már mentek az előadások, és nem véletlen az, hogy az esti állófogadások kezdési időpontja is nyolc óra volt. Ezért aztán sajnos Micivel sem jött össze a találkozó - majd legközelebb!
Amit szintén sajnáltam, hogy ködös-nyálas idő volt, de Dóri kolléganőmmel így is járkáltunk egyet a tematikus előadások hallgatása helyett. Ejjjnye, de hát részben átbeszéltük a közös előadásainkat, meg ajándékot kellett szerezni lánykáinknak, hiszen csak nem állíthattunk haza üres kézzel! Be is szereztem pár apróságot a helyi közértből, Lujza nyilván örült neki nagyon.
Mondjuk azon meglepődtem, milyen sütiárak vannak. Oké, helyben sem nagyon jrok sütizni, csak a Torony büféjébe, de 1800 forint egy szeletke süteményért kicsit azért sok... Végül Dórival kínunkban a Lipótiba ültünk be az éhenhalást elkerülendő étkezésre.
Jó helyen volt a (jó) szállás, minden konf helyszín 5-15 percnyi gyaloglásra volt. Amúgy tök vicces, hogy valaki ajánlotta a villamost, Dóri meg egyszer taxizot, nekem meg eszembe se jutott, hogy ne gyalog közlekedjek.
Karikó Katalin volt az egyik plenáris előadó, anno a konf-szervező bepróbálkozott, hogy felkéri, mert há' miért ne, aztán egyből igent mondott. Nagyon inspiráló előadást tartott, ez a nő amúgy olyan, mint egy manó (magas, de a mozgása, beszéde mind manó-szerű), nagyon jó a humora, engem a végén meg is hatott mert egy gyenge lelkű kis kakikupac vagyok, de csak azért könnyeztem be, mert mellettem valaki hagymát vágott.
Szakmailag nekem amúgy mindig az a bajom, hogy a Toronybéli csapattal hajlamosak vagyunk kutatócsoportként kizárólag szekcióban indulni, ami azt jelenti, hogy összefűzünk 4-5 előadást és együtt "nevezünk", és általában el is fogadják a szervezők, de ezzel az a baj hogy mindig egymást hallgatjuk meg. Ezért Napfényvárosig elmenni igazán szükségetelen. Jobban szeretem, ha önállóan indulunk, vállalva, hogy idegenekkel rakjanak össze: hát nem az lenne a lényeg, hogy új emberek előtt terjesszük a saját eredményeinket? Mondjuk pont ezért került be az angol előadásunk, ami kulturális megközelítést alkalmazott, egy full nyelvészeri összeállításba... De hát ez meg benne van a pakliban, meg így is lehet azért szakmai kapcsolatokat kötni.
Itthon minden frottul ment, mondjuk gondoltam, hogy így lesz, Zebulon kompetens apa, Lujza meg kompetens óvodás. :D
Na, ennyi fért ma bele, elírásokért bocsi, nem fogom javítani.
*ami azt jelenti, hogy végre a saját egészségét a munka elé helyezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése