gördülékenyebben ment, mint gondoltam, Mármint reméltem, hogy a 2 év bölcsis tapasztalat megkönnyíti majd a dolgokat, de azt nem hittem, hogy már az első hét harmadik napján Lujza azt fogja megállapítani, hogy "rájöttem, hogy az ovi jobb, mint a bölcsi". Tényleg jobban neki való: Lujza négy éves lesz ősszel, tehát már nagyban ovis korú, nem véletlen, hogy a csoportban is a "visszamaradt", nagycsoportosnak számító lányokkal barátkozik (egyébként is mindig a tőle pár évvel idősebb lányok társaságát preferálja)., őket utánozza.
Kicsit ez "aggaszt" is minket Zebuval olyan szempontból, hogy a nagylányok jövőre iskolába mennek, nehogy Lujza kimaradjon a kortárs barátkozásból, nehogy középső csoportban magára maradjon. Tudom, hülyeség ilyenen görcsölni az ovi második hetében (ma kezdte a harmadik hetet), de azért szoktuk biztatni Lujzát, hogy a "kicsik" felé is nyisson.
Az óvónő meglepett minket amúgy azzal, hogy szerinte Lujza kifejezetten könnyen barátkozik, nyitott, mert játszin nem ezt tapasztalom tőle, de hát ez a klasszikus "anyáékkal teljesen más személyiség a gyerek" jelenség. (Meg nyilván tudat alatti jelekkel én is visszafogom, vagy nem tudom. Mindegy, nem analizálom magam). Szóval ez optimizmusra ad okot a jövőbeli barátkozásokkal kapcsolatban is.
Az kevésbé lepett meg minket, hogy érett, önálló, ügyes: eleve van életkori előnye, van két év intézményi tapasztalata, és - mit szerénykedjek - okos is. Azt is tudjuk, hogy szereti a mesét, szóval nem csoda, hogy szájtátva hallgatja az óvónő ebéd utáni altatós meséit - aludni viszont a legritkább esetben szokott. Érdekli minden, kíváncsi, bekapcsolódik a foglalkozásokba, odafigyel - és nagyon remélem, hogy ez a tulajdonsága élethosszig kitart majd. Teljesítménykényszere persze neki is van, egyelőre ennek a pozitívuma mutatkozik meg (szófogadó, szabálykövető), cserébe mindig figyelek, hogy a próbálkozásait, törekvéseit is megdicsérjem, biztassam, akkor is, ha valami nem megy (elsőre), meg ne avatkozzak közbe, ha valami nem megy (pl. öltözködés, építés).
Ezen a héten lesz szülői, ha lesz energiám arról is beszámolok, biztos érdekes lesz, én készítem magam a cunamira (beszerzendő dolgok listája, szmk*-s anyuka választás, csoportpénzen való marakodás és így tovább.) Akkor derül majd ki, ki milyen foglalkozásra szeretne majd jönni. Van ingyenes hittan, meg a fizetősök: angol, néptánc, állat-asszisztált foglalkozás. Remélem, hogy lesznek józan szülők, és nem mindenki angolra akarja a háromévesét járatni, ahol heti egyszer harminc perc alatt egy nem angol anyanyelvű tanár megtanítja nekik, hogy csáklit. (Igen, rettenetesen lenézem az óvodai nyelvoktatást, feleslegesnek tartom, és ezt nyíltan vállalom). Mi a népitáncra hajunk, de ha az nem lesz, a kutyás foglalkozásnak is több értelmét látom. Csütörtökön kiderül.
* szülői munkaközösség vezető - általában valamilyen túlbuzgó és/vagy megfelelési kényszeres és/vagy csillió szabadidővel anyuka, aki beszedi a csoportpénzt, meg megveszi az óvónőknek az ajándékot év végén, meg minden, amit kell, megrendeli a Mikulást, ugrálóvárat és így tovább.
Az óvodai angolórák lehetnek jók is, ha jó a tanár meg a közösség - nálunk pl. minden csoportnak volt heti (azt hiszem) 1 angol órája, és a többiekről nem tudok nyilatkozni, de én nagyon szerettem (kb. semmi másra nem is emlékszem az óvodából). Sokat mondókáztunk, énekeltünk és játszottunk. :)) Azt, hogy felesleges-e, nyilván nem tudom megítélni, nekem elég jó a nyelvérzékem, és már egészen kicsi koromtól kezdve élveztem a nyelvtanulást, de persze lehet, hogy ha nem kezdek ennyire kicsiként angolt tanulni, akkor is így lett volna.
VálaszTörlésMindenesetre drukkolok, hogy összejöjjön elég jelentkező a néptáncra! :)) Az állat-asszisztált foglalkozás is tök menőn hangzik, hát csak nem akarja minden szülő angolra járatni a gyerekét, amikor ilyen lehetőségek is vannak!
Nagyon jó, hogy írtál, mert én sem kétlem, hogy lehet jól csinálni, sőőőőt, nekem is az egyik ovis emlékem pont angol órához kötődik: ételeket kóstoltunk bekötött szemmel, és angolul kellett mondani, mi van a szádban - innen jött a chocolate-os példám is. Ha helyén kezelik a szülők és a pedagógus (ahogyan szerintem a te esetedben is volt), azzal nyilván nincs bajom, de mikor azon pánikolnak/sznoboskodnak, hogy 3 évesen még nem tud angolul, és ha nem jár órára, lemarad bármiben, azon tényleg csak a szememet tudom forgatni. Pláne, ha a gyerek érdeklődése helyett a szülői kényszer dönt. (Követkelezésképp ha Lujza kifejezné, hogy ő angolt akar tanulni, engedném.)
TörlésSejtettem, hogy valami ilyesmi van a háttérben, és ezzel maximálisan egyetértek. :))
TörlésÉn egyszer egy újságban ovisoknak francia nyelvtanulási lehetőséget olvastam...Amit úgysem a gyerek akar, hanem anyuka, apuka.
VálaszTörlésA kutyás foglalkozás szerintem is jobb. Azt tutira élvezik a kicsik.