2024. augusztus 2., péntek

Olyan könnyű volt beleszeretnem

 ebbe a dalba, mint amilyen könnyű volt igent mondanom Zebulonnak 10 évvel ezelőtt. 


Jó, hát a lendület így 10 év házasság és októberben betöltendő 17 év együttlevés után nem ilyen sodró, mint ebben a dalban, az érzelmek is csitultak, de azért anno tényleg azt hittem, hogy impossible, aztán jött Ő. 


Amúgy most jöttem rá, hogy a házasságkötés idején épp kevésbé aktív blogger időszakomat éltem, nem is nagyon írtam a nagy eseményről. Szóval, INDULJON A NOSZTALGIAVONAT! 

Akkor már ugye nagyjából 7 éve voltunk együtt és vagy 4 éve (!) jártunk jegyben, csak korábbi években mindig elment a kedvünk az esküvősditől a lagzi miatt. Házasok szerettünk volna lenni, de felhajtás nélkül és minél költséghatékonyabban. Aztán úgy döntöttünk, hogy vállaljuk a családi sértődéseket és beleállunk egy nyilvános eskütételt követő szűk körű uzsonnába. Nagyjából húszan vettünk részt utóbbin, Zebu szüleinek udvarán felállított sátrak alatt, este tízre mindenki ágyban volt. A dekort én csináltam saját kézzel sárga-zöld színvilágban. Készítettem pomponokat, meg szerintem egész öteltes ültetőkártyákat, amik az evőeszközöket rejtették. 


Ilyen lett a terítés:


A gyűrűket anyósoméktól kaptuk, így a legnagyobb kiadás a kölcsönzött ruhám volt (100.000 HuF). Amit szerettem, mert nem gondoltam, hogy tényleg létezik az, hogy megérzed, hogy ez az "A ruha", de nálam így volt. Mondjuk ma már nem ezt választanám, és hamarabb kezdenék keresni (esküvő előtt 2 hónappal kezdtem bele, előtte non-stop tézisdolgozatot írtam), de akkor és ott ez volt a legjobb döntés. Kicsit királylányos, de nem túlzottan. Egy olyan képet találtam, ahol nem látszik a karvalyorrom és nyuszifogam (aka az arcom), épp a csokrot dobom. Bocsi a hölgyek igénytelen eltüntetésén, most ennyi telik tőlem, a lényeg (a ruha) látszik. 


A menyecskeszerkó (férjecskeruhának hívta anno Zebu a sajátját) újrahasznosított darab, az egyetlen új Zebu csokornyakkendője volt. Az én ruhám az érettségibankettről maradt meg, és fontos számomra, mert nagyon sokáig ez volt az egyetlen elegáns ruhám, amit fel tudtam venni bárhová (nem mintha sok elegáns eseményre járkáltunk volna), ez volt rajtam mindkét gólyabálon, barátaim esküvőin, a táncvizsgánkon (igen, Zebuval jártunk kezdő tanfolyamra, ugyanoda, ahol Pierre profi szinten nyomta a versenyeket -- még családi kedvezményt is kaptunk), sőt, a doktori védésemen is. Szóval sokat látott ez a kis totál műszál textildarab. Amúgy tényleg imádom, nagyon elegáns, elölről egészen visszafogott, de hátul csalafinta. 


Igen, ez a legjobb kép, amit találtam a csalafinta hátsó szabásról. Igen, képes vagyok így állni, igen, ez számomra természetes és kényelmes. Fogalmam sincs már, mi az eget néztünk a kerítés tövében. 


A kaját is okosba oldottuk meg: hidegtálat rendeltünk, illetve a közeli cukrászdában rendeltünk kettő darab sima tortát. Az esküvő szót sehol se ejtettük ki a szánkon. Zebu apukája ragaszkodott hozzá, hogy főzzön egy pörköltöt, így ráhagytuk, ahogy fent is látszik a takaros kis üst. 

Ja, fotóst nem akaratunk, az utolsó napokban (!) beszélte ránk Ellen barátnőm egy ismerősét. Szóval lett pár félprofi "hivatalos" fotónk a házasságkötő teremből, csokordobásról, csoportkép, ilyesmik, de a képek többségét a család és barátok lőtték, mint a csokordobós kivételével mind itt megosztottakat. 

Remélem átjön a képeken, hogy mennyire vettük komolyan az egész esküvő dolgot: nagyjából semennyire, az volt a cél, hogy legyünk már túl rajta. Azért a nap végére sikerült belelazulnunk, voltak pillanatok, amiket élveztünk (ajjj, nem a nászéjszakára gondolok, ti huncutok), és persze nagyon szép emlék. De koránt sem életünk legszebb napja, amiként hivatkozni szoktak rá. (Szomorú is lenne, ha az lett volna életem legszebb napja...)

Na, megérkezett a nosztalgiavonat: végálommás, leszállomás. 

4 megjegyzés:

  1. Köszi ezt a szuper bejegyzést és a fotókat. Nagyon csinos menyasszony voltál, a menyasszonyi és a menyecske ruhád is nagyon szép volt. Boldog évfordulót nektek.

    VálaszTörlés
  2. Még sok együtt töltött éve(ke)t kívánok Nektek, szeretetben és boldogságban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és viszont kívánom nektek is! Szorítok, hogy jól sikerüljön a találkozás a szüleivel!

      Törlés