"Ez milyen sajt?",

kérdezte Lujza. Mondtam neki, hogy az edami, amire lelkesen közölte: "Azt reszelve szeretem!" Nővérem majd leesett a székről, annyira röhögött. 

Pont előtte nap beszéltük Zebulonnal, mikor egyszerre többféle sajt is volt nyitva, s Lujza végigkóstolgatta és összehasonlította őket (melyik milyen állagú, mennyire fűszeres, milyen színű stb.), hogy nekünk gyerekkorunkban volt "a sajt", azaz a trappista, meg persze a Mackó (ami csak többé-kevésbé sajt), meg a lapka sajt, amit valami egzotikus luxusterméknek tekintettünk (és valljuk be, szintén nem a gasztronómia csúcsa). 

Nyilván örülök neki, hogy Lujzának megadhatjuk azt, hogy nem pizzafeltéten és zalai felvágotton kell felnőnie, ugyanakkor néha az is bennem van, hogy az, hogy Zebuval mi ennyire megbecsüljük a mindennapi betevő goudát és mozarellát, abból fakad, hogy gyerekkorunkban nem ismertük (nem volt rá pénz, meg nem is volt ennyire elterjedt). Maradt felnőttkorunkra felfedeznivaló, s rá se untunk. 

Az nyugtat, hogy Zebulonnal a konyhatudományunk még mindig nem a csúcskategóriát jelenti, elég hagyományos dolgokat szoktunk enni és készíteni, a vicc az, hogy Zebulon az, aki jobban szeret főzni, én kevésbé, mégis én szoktam kísérletezni (mikor hozzáférek a fakanálhoz). 

A legfrissebb ötletem a chia mag kipróbálása volt, mert bár tele van vele a net, de sosem volt bátorságom megvenni egy teljes csomaggal. Szerencsére sikert aratva ment át a próbán, Lujza szereti, pedig a legegyszerűbb "receptet" követtem: 2 ek chia mag, 2 dl tej, 1 cs vaníliás cukor (ez tegnap kimaradt, úgy is ehető) + 1 banán karikázva tálaláskor. Zebulon még nem kóstolta, de majd legközelebb nagyobb adagot csinálok, hogy neki is jusson, meg majd más ízvariációt is beújítok. Én, a konyhatündér.