2024. április 2., kedd

Pickwick: Waar kon je jou als kind voor wakker maken?

 Azaz: Mire tudtál felkelni gyerekként?


Volt egy kis zöld vekkerem, csak annyira nevetségesen gagyi óraszerkezete volt, hogy ha beállítottam reggel hatra, akkor este hatkor is csörgött. Nem lehetett felhúzni/kinyomni, szóval beállítani, mikor ébresszen, és mikor ne... Ha elutaztunk, ki kellett venni az elemet, különben napi kétszer egy percen keresztül vertyegett a szomszédok nagy örömére. Ennek ellenére szerettem, mert tök felnőttes volt a saját ébresztő.

Mert persze az első óra, amire kelni szoktam volt, az anyumék klasszikus fehér orex (?) órája volt, no, azt be lehetett állítani normálisan. 

Amúgy csak mellékesen: én inkább koránkelő típus vagyok, jobban bírom, mint sokáig fent lenni, egy időben gyerekként rendszeresen tornáztam is reggel, plusz ugye reggeli-mániás vagyok, szóval nem egyszerűen az van, hogy megéri korán kelni, mert akkor rendesen tudok reggelizni, hanem egyenesen azért kelek fel, hogy reggelizzek. Tényleg nagyon szeretek reggelizni. Reggelizés is life. 

Arra nem emlékszem, mióta kelek a telefonra, gondolom, mióta van ilyen funkció a telefonokon. Most nincs is ébresztőóránk, az enyém hatkor berreg (állandóan némítva vagyok, még az ébresztő/emlékeztető is rezeg csengés helyett), Zebuloné hétkor szól, amúgy totál nem értem, miért akkora van neki beállítva, akkor már rég fent vagyunk. Elalvás ellen? 

Én reggel elaludni nehezen tudnék, fogalmazzunk úgy, hogy eléggé éber alvó vagyok, és mikor Lujza ébredezik, már hallani szoktam, meg hát persze szól is (anyaaaaaa!!!), ha nem talál engem ott a szobájában (elnézést, az ő szóhasználatával: "a mi szobánkban"). Ilyenkor - jellemzően hat előtt - átmegyek, viszem a telefont is, az ágya ("ágyunk") szélére teszem, még összebújunk szundizni, aztán mikor érzi a remegést, már mondja is: "szólt az óra!" (Annyira összekötötte már, hogy a mobiltelefont és az órát keveri is, vagyis nem teljesen érti még a különbséget.)

Még egy cuki gyerekszáj, ha már ez a téma: a mai reggel pont nehezebben indult, óraátállítás, hosszú hétvége, első bölcsis nap mind közrejátszhatott, hogy Lujza nyűgösebben ébredt. Mondta is: "Még lent vagyok!" (= még nem vagyok fent)

1 megjegyzés:

  1. Milyen aranyos bejegyzés! Nekem gyerekkoromban egy fehér rádiós órám volt...hiányzik.
    Most már én is a telefonom ébresztőjére kelek reggelente.

    VálaszTörlés