című regényét, mint arra már utaltam, ráadásul 2 nap alatt, mert olvastatta magát és hát nem is hosszú.
Továbbiakban szokásos módon nem ügyelek spoilerekre, szóval:
Ami legjobban tetszett a történetben, az az volt, hogy a saját fiatalkoromra ismertem rá, a szerző négy évvel fiatalabb nálam, a karakterei (Márton, Norbert, Kata) úgyszint, legalábbis az alapján, hogy sms-eznek, feltöltőkártyát használnak, DVD-t néznek (és milyen filmet), Discmanről, meg később Mp3 lejátszóról hallgatnak zenét (és milyen zenét). No, meg MSN-eznek, ami számomra is meghatározó kommunikációs eszköz volt 17-24 éves korom között. Mennyi este ültem a gép előtt és beszélgettem barátokkal és ismeretlenekkel és a kettő között lévőkkel (bloggerekkel, chat-en megismert emberekkel).
Olvasás közben persze a szakmát nem bírtam kikapcsolni, s lamentáltam is egy sort magamban, hogy háromból kettő lemorzsolódott a felsőoktatásból, és hogy ez milyen szomorú már. (Nem kell mindenkinek diploma, nem erről van szó, csak ideális esetben mindenki oda jelentkezne, amit szeretne tanulni, s el is tudná végezni az adott szakot elégedetten, örömmel. Nem ideális világban élünk.)
Érdekes volt továbbá a kollégiumi létbe való belepillantás, nekem ez teljesen kimaradt, meg is látszik rajtam.
Tetszett a három karakter kapcsolathálója.Sajnálom, hogy Norbiból nem láttunk eleget, vagyis nagyjából csak Marci "szűrőjén" keresztül. Igazából Marci a főszereplő, neki van E/1 fejezete is, Katának az életébe jobban belelátunk, Norbiról pedig nagyon sok fontos információ csak a regény végén derül ki, nyilván ez a lényeg, de az ő személye egy kicsit kétdimenziós maradt így, ennek tényleg csak az az oka, hogy mindig mások szemén keresztül láttatta Moesko.
Bírtam, hogy nem volt a két férfi (fiú) szereplő között konfliktus a melegség, s hogy annyira természetesen kezelték (kezeltette a szerző). Persze, felsejlik a klasszikus meleg srác beleszeret a legjobb hetero (?) barátjába témakör, de nem sztereotip módon és nem ez a történet középpontja (pedig kicsit azért mégis).
Negatívum nekem a regény közepe volt, akkor kicsit le is tettem, s nagyon reméltem, hogy a folytatás nem ez az irány lesz. Oké, én sosem voltam huszonpár éves meleg férfi, de azért a szüzesség elvesztése után egyből a pornóiparba fejest ugrani, hááááát, nekem ez meredek és életszerűtlen volt. Biztos van ilyen. De az átlag biztos nem ilyen. És erre én magyarázatot sem kaptam, hogy ez hogyan jött.
Olvasás közben nekem két regény jutott eszembe (na, vajon miért pont ez a kettő...). Az egyik a zseniális Akik már nem leszünk sosem (Krusovszky), a másik pedig a Bádogember (Winman, erről meg itt írtam részletesen is). Nyilván nem véletlen, hogy ez a kettő könyv ugrott be, szerkezetileg is hasonlók, Winman történetében is két férfi és egy nő kesze-kusza kapcsolata van a középpontban, Krusovszky is váltogatta az E/3 és E/1 elbeszélő módot. Mindkettő (mindhárom) történetben érett felnőttként tekintenek vissza a fiatalkori barátságokra, szerelmekre. Az az igazság, hogy nekem mindkettő regény jobban tetszett az Őszi hónál, Krusovszky egyszerűen jobban ír (hangsúlyozom: Moesko se rossz, sőt, igényes, izgalmas szöveg!), Winman végén meg úgy bőgtem, mint egy hülyegyerek, érzelmileg számomra az volt a legszívfacsaróbb.
Örülök, hogy megvettem és elolvastam, anyum már kölcsönkérte (hát nem neki való, de nem kezdtem el lebeszélni), Ben Eflektnek meg majd a kezébe nyomom, hátha a Macskám, Jugoszlávia után ez majd visszahozza az életkedvét. (Hahahaha, nem fogja.)
Jó, hogy megírtad összefoglalódat és véleményedet. Más, mint az enyém, de ez várható is volt. Számomra tényleg az év könyve az Őszi hó. Talán azért, mert egy kicsit belegondoltam Máté életébe is. És hogy ne menjünk messzire tizenévesen Máté is pornózott. Fent nem maradt blogjában elég sok részletet megosztott ebből az időszakából. És számomra a nagyon szimpatikus az Norbi volt. Talán azért, mert emlékeztet egy haveromra, azaz Máté volt baráti köréből valakire. Tuti, hogy még jó párszor elolvasom az Őszi havat, mert érzem, hogy van még benne valami, ami első olvasatra nem jutott el hozzám. :)
VálaszTörlésÓ, újraolvasni én is biztosan fogom!
VálaszTörlésIgen, de Máté nem egy alapvetően rendezett, középosztályi családból jött. Az ő esetében sajnos majdnemhogy törvényszerű volt a pornó meg az escortkodás. Előttem viszont mindig Pierre példája lebeg (ugyebár az a bizonyos rendezett, középosztálybeli család), belőle indulok ki, s nekem az volt fura, hogy Marci egyik nap még épp hogy átéli az első igazi* szexuális élményét, másnap meg pornó...
*az megint egy érdekes kérdés, hogy valójában kivel volt az első "igazi".
Az MSN-es nosztalgiámra - ha lesz időm - egy teljes bejegyzést is tervezek szánni, itt visszafogtam magam, hogy a könyvről írjak, ne másról. És pont eszembe jutott, hogy milyen jót tudnék veled MSN-ezni a regényről. :)