az Ahol a folyami rákok élnek c. regényt Delia Owenstől. Még tavaly előtt vettem nővéremnek karácsonyra, akkoriban nagyon felkapott volt, hozzám most jutott el fizikailag a könyv.
Nem rossz, egynek érdekes volt, de pl amit sokan dicsérnek, mégpedig, hogy a könyvet olvasva megjött a kedvük a lápvidékhez, nos, nálam ez nem működött. Viszont azt sajnálom, hogy nem voltak illusztrációk. Lehetett volna a főszereplő, Kay által gyűjtött madártollakról, kagylókról, növényekről néhány kép. Akár olyan stílusban, ahogy - bocsi, kisebb spoiler - Kay elkezdi lefesteni őket.
Irodalmilag közepes szöveg volt: nem fájt olvasni, de a történet volt a hangsúlyos, nem a stílus.
A krimi-szál szerintem gyengébb volt, mint Kay felnövés-története, de a csavar működött. Még ha elég visszássá is tette visszatekintve a cselekményeket.
Ahogy most gondolkozom, hogy mi tetszett es mi nem, azért sok dolog inkább nem. :)
De olvasni jól esett, esténként az a 10-30 perc, mikor mennyi, nagyon kellett.
Vár még rám Vonneguttól Az ötös számú vágóhíd, meg Samarago Embermása, aztán be kell izzítani az apu könyvtárat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése