Covid szűréssel fogom kezdeni a napot, mert a petesejtleszívás kisműtétnek számít, így előtte kötelező. Nincs tünetem, úgyhogy bizakodó vagyok, hogy negatív lesz. (A leszívás időpontja nyilván nincs még meg.)
Közben Ben viszont beteg volt a héten, lázzal, gyengeséggel stb. Vele nem találkoztunk, de Pierrel igen, kicsit izgultam emiatt, de Ben negatív tesztet produkált. Zebuék bátyja legyőzte a rákot és szépen erősödik, de nem lenne jó semmivel sem megfertőzni (sima influenzával vagy egy cifra fosós-hányóssal sem. Semmivel), nekem meg a leszívás-beültetés miatt lenne fontos, hogy egészséges legyek, mint a makk.
Pont ezek miatt, s a biztonság kedvéért a negatív teszt ellenére sem jött még Ben a mai vasárnapi ebédre, pedig Bátyót köszöntöttük. De így is kiderült, hogy mióta Ben beteg, Pierre minden este alapos talpmasszázsban részesíti, ezen felbuzdulva anyósomat is megmasszírozta hát- és talpügyileg, Zebulon meg kinyenyerészte, hogy ha már így benne van, nekem is csinálja meg a talpam (talán mert sejtette, hogy ha nem az öccsével csináltatja, akkor majd neki kell). Szóóóóóval, kaptam én is egy talpmasszázst! Amúgy durva, hogy mennyire nem bírok lazítani, Pierre-nek vagy háromszor-négyszer is rám kellett szólnia, hogy ne feszítsem a lábam... Múltkor viccelődtem ezen egy kolléganővel (aki pszichológus), hogy nálam genetikailag kódolt a folytonos aggódás, no de persze én a szocializációs hatásokban igazából jobban hiszek, és anyumból kiindulva minden érthető, nyilván tőle tanultam ezt az állandó "idegállapotban levést".
Jógázni kén'.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése