2020. augusztus 30., vasárnap

Elkezdtem olvasni a Baráti beszélgetéseket,

az első pár oldal után arra gondoltam, hogy jajj, ne, ez egy leszbikus regény, ne már. 

Aztán elszégyelltem magam, mert bezzeg ha pasik lennének benne, az nem zavarna, sőt, már végeztem is volna a kötettel egy ültő helyemben. 

De az is milyen gáz, hogy azt gondolom, hogy csak azért, mert vonzódom a meleg pasikhoz történetekhez, akkor "illik" olvasnom leszbikus sztorikat is, mert ha nem, akkor nem is vagyok elég elfogadó. 

Ilyet pont azok a biciklit túltoló, a liberalizmust pofán hányó hópelyhek gondolnak, akiktől rosszul vagyok. 

És itt jött a következő gondolat: nem gáz,  hogy ennyire lenézem őket?

Na tessék.  

(Persze olvastam tovább, mert tetszik. És nyilván nem zavarnak benne a leszbikusok - más igen, de erről majd a másik blogon.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése