Zebulonnak

egész jó énekhangja van, és használja is, ha kell.

Kell.

Van egy olyan érzésem,

hogy Máté nem szerette a kemény rockot. Erről a dalról mégis valamiért (több okból is) ő ugrik be. Évjáratával való kapcsolata, az állandó blogeltűnések, és ahogy egyszer csak ő is eltűnt… 

Túlzó kámfor illat kíséri lépted
Hogyha itt vagy
Magamban voltam én is ezerszer
Arra kérlek most az egyszer
Ne fordíts hátat, ne válj köddé
Váljon a maradásod ösztönné
A holnap úgyis a tükörképe lesz
A mának ha egyszer vége
...kár lenne érte

Inkább fusson körbe-körbe
úgy szaladjon, a nyelvét öltse
Játszó tenyér lelkem tartja
Egy a folyó, de két a partja
Az idő múlik, közben fárad
Kettőnknek fest ősz hajszálat
Addig kínoz, legyen bárhol
Aki itt van, de mégis távol
...saját magától

Útnak indul most a kétség
Lámpafényt olt a vaksötétség, hogy
Megtalálja, haza érjen,
álmok nélkül félig ébren
Azt az ajtót, kulcs a zárban
Amit nyit majd, hogy végre párban,
Ahogy régen késsel a kézben
Fatörzsekbe szíveket véssen
...csak el ne késsen
Ne késsen

Aki a két kezét fonná körém szüntelen
Aztán a fél szívét rakná elém csendesen
Annak én ugyanúgy félbe adnám cserébe
Végső válaszom:
Te nekem én meg Neked adom

Te nekem, én Neked
Te nekem, én Neked
Te vagy a jel
Lehet hogy nem hiszed el
Akkor is az vagy, aki égig emel
Úgy szorít mint aki nem is akar
Elereszteni engem egyhamar

Miközben úgy tűnik el mint a kámfor

Aki a két kezét fonná körém szüntelen
Aztán a fél szívét rakná elém csendesen
Annak én ugyanúgy félbe adnám cserébe
Végső válaszom
Te nekem én meg Neked adom
Neked adom

Merre indul, mikor ébred
Kérne tőlem más emléket
Szívem dobban, szeme se rebben
Hangosabban, erősebben
Eggyé válás, úgy akarnám
Magamat benned veszni hagynám
De az orrom most se csalhat
Megint túlzó a kámfor illat
...de addig itt vagy

Kíváncsi voltam,

 Mikor jön el az idő, hogy Zebuval egy tányérból eszünk, hogy azzal is kevesebb legyen a mosatlan.

Egy hét kellett hozzá.

Mikor az első randi után kijöttünk

 a Vörös Oroszlán teázóból, tudtam, hogy Zebulon és köztem hosszú távú párkapcsolat fog létrejönni. 

Azt viszont nem tudtam, hogy napra pontosan 14 évvel később gyermeket fogok neki szülni. 

L. egészséges és gyönyörű, mi kezdünk így a szűk hét alatt összeomlani, de eddig mindig felváltva dőltünk ki, próbáljuk tartani egymásban a lelket. Tudtuk, hogy nehéz lesz, de erre nem lehet felkészülni. 

Játék

Róka feltett egy játékot a blogjára, s bár nem hiszem, hogy tudja, hogy követem, mivel én ilyen creapy módon "csak" olvasok,  s a legritkább esetben kommentelek, de megtetszett, szóval miért is ne tölteném ki. 

Gyerekkoromban szerettem hasonló kérdéssorokkal bíbelődni, van is egy külön kis füzetem, s a benne lévő kérdéssort időnként megválaszolom (az kicsit más típusú kérdéseket tartalmaz). 

No, de! Róka kérdései és Médea válaszai:

1. Mi volt a jeled az oviban? Szeretted?

Süni. Szerettem és most is nagyon cuki ovis jelnek tartom már csak azért is, mert könnyű lerajzolni. 

2. Mi akartál lenni ovisként? / Elképzelted bárhogyan is a jövőd?

Oviban még nem voltak nagyra törő terveim. :) 

3. Sorolj fel öt tulajdonságot, ami jellemző volt rád alsós korodban.

Az amúgy tök régen volt... Hm. Barátságos, jó hangú, szorongó (igen, már akkor elkezdődött...), szőke, okos. 

4. Volt olyan beszólás, amit te kaptál, és megmaradt benned?

Ez még az alsó tagozatra vonatkozik? Osztályújságot szerkesztettem és tök menő svéd gyermekvereseket raktam bele, amit leszóltak. 

5. Volt olyan beszólás, ami a te szádat hagyta el, és aztán megbántad?

Hát, nem beszólás, de az osztálytársam arcába vágtam a vizes szivacsot. Így jár, aki leszólja a svéd gyermekverseket. De nyilván már abban a pillanatban megbántam, mert már akkor is tudtam, hogy nem ez a meggyőzés legalkalmasabb módja...

6. Volt álomszakmád általános sulis korodban?

Büfés néni. Bár most is azt gondolom, hogy büfés néninek lenni baromi menő. Finom, kreatív és laktató szendvicseket készíteni, és látni, hogy mások elégedetten falják... Ha egyszer sok pénzem lesz a kiadott könyveim után és már tököm tele lesz a tudománnyal, akkor nyitok egy kis reggelizőhelyet. 

7. Volt nagy szerelmed? :)

Oviban egy fekete bogárszemű cigányfiú, tőle kaptam az első szájrapuszimat, már ballagás után, szóval voltam vagy 8 éves nagylány. Később, azaz általános alsóban annyira nem volt szerelmem, felsőben persze volt. Évfolyamtársam volt, és a magyar nyelv és irodalom fakultáción hibátlanra töltötte ki az egyik tesztet, így figyeltem fel rá. Nyilván észre se vett. Aztán egy középsuliba mentünk, ott is évfolyamtársam volt, nyilván végig ignorált. De ott már jöttek más fiúk is. (Akik szintén nem vettek észre.) :D

8. Vártad a középsulit? Miért? / Miért nem?

Imádtam az általános sulis osztályunkat, így sajnáltam, hogy szétszéledünk. De az jó volt, hogy több osztálytárs is jött ugyanabba a középsuliba, egy jó barátnőm ugyanabba az osztályba, ez adott némi biztonságérzetet. Talán akkoriban még magabiztosabb voltam, s kevésbé voltam visszahúzódó, az inkább a középsuli alatt alakult ki, bár a szorongás már megvolt. Azt tudom, hogy a békatáborban eléggé izgultam, de az egyik későbbi jó barátnőmmel (a korábbi posztban említett K.-val) már akkor bevonzottuk egymást. 

9. Volt olyan korszakod, ami meghatározta az öltözködési stílusod?

Ja, persze... Csórók voltunk, így az határozta meg az öltözködési stílusom, hogy ismerősöktől milyen ruhákat kaptam... 

10. Volt valamilyen mániád? Gyűjtöttél valamit? Volt olyan téma, amire rá voltál kattanva?

Gyűjtöttem szalvétát, csokipapírt. Nagy mániám nem volt, különösebben rákattani se kattantam rá semmire. Talán középsuli végén a homoszex témakörre, mert nem igazán értettem és szerettem volna megérteni. 

11. Középsuliban hogyan képzelted a jövőd?

Pszichológusként. 

12. Csúfoltak valamivel az osztálytársaid?

Ja, a ruháim miatt. Nyilván, aki nyekkent egyet és kapott új farmert/cipőt/bármit, az nem tudta elképzelni, hogy nem azért hordom felváltva a kettő darab nadrágom, mert ahhoz van kedvem (hol voltak még akkor a kapszula-gardróbok...). És volt, aki nem értette meg, hogy hogyan lehet, hogy ugyanabban a fekete nadrágban megyek nap közben suliba és este a színházba. Hát, ilyen szar arc voltam.  

13. Volt, hogy te csúfoltál másokat?

Minden bizonnyal. 

14. Mit szerettél csinálni szabadidődben? Megmaradtak ezek az elfoglaltságok máig is vagy teljesen más hobbijaid vannak? 

A blogírás-olvasás akkor kezdődött, ez ki is tart, igaz, ez már vagy a negyedik blogom és az előzők elvesztek a freeblog kipurcanásával. Akkoriban nem tartottam fontosnak átmenteni őket. (A füzet alapú, írott naplóim megvannak, így van lehetőségem kiröhögni a gyerekkori önmagam). Emellett persze  zenehallgatással egybekötött ábrándozás örök kedvenc időtöltés (mai napig). Akkoriban sokat jártam gyülekezetbe, ott is volt egy jó kis csapat. 

15. Mivel volt a legtöbb nehézséged?

Beilleszkedés, barátkozás, no meg rondának tartottam magam. Most sem gondolom, hogy szép vagyok, de már tudom, hogy nem vagyok bűnronda. Meg az is furcsa volt, hogy az ált. suli igazi versenyistálló volt, s eléggé le voltunk terhelve, mégis könnyen ment a tanulás minden tantárgyból, középsuliban meg nem, miközben bennem volt, hogy humán tagozat ide vagy oda, fizikából is ötösnek kell lenni. De mintha a motivációm is megkopott volna úgy általánosságban, például sokkal kevesebbet olvastam. Aztán ugye nehézséget okoztak még a családi dolgok, állandó pénzproblémák, apum ivott, és hasonló vidám tényezők.  

16. Hogy álltál barátok terén? Változott azóta a helyzet?

Kevés, de minőségi. Jó lett volna, ha nyitottabb tudok lenni, de inkább kis sündisznó voltam. (Hoppá, óvoda!) Azóta azért nyitottabb vagyok. Talán. Fene tudja. Sok barátom azért nincs, inkább bevonzom a nyitott, barátkozós embereket, akik valamiért szimpatikusnak találnak. 

17. Mesélj kicsit a 18 éves énedről!

Pfff... Hú, hát az nem volt könnyű időszak. Érettségi, ráadásul nálunk vezették be az új típust, apumnak akkor bukott ki a bipoláris zavara... Akkor már együtt voltam az első normális pasimmal (1,5 évig nyúztuk egymást). Azt hittem, pszichológus szeretnék lenni. 

18. Ha visszamehetnél a múltba, adnál tanácsot a tiniénednek? Ha igen, mi lenne az?

Nem mondanék neki semmit, nem kell változtatni semmit, mert akkor nem oda jutok, ahol vagyok, és most jó helyen vagyok. Ha van arra biztosíték, hogy ugyanide jutok (magánéletileg, szakmailag stb.), akkor azt mondanám, hogy nyugi, nem kell annyit szorongani, legyél lazább, figyelj jobban az emberekre körülötted, legyél nyitottabb, tanulj meg kérdezni, semmi baj a lábaddal, szóval hordhatsz szoknyát, de inkább gyantáztass és olvass többet. 

19. Miben fejlődtél jellemileg, mióta kijöttél a suliból?

Oké, hány éveseknek van ez a kérdéssor? :D Melyik suliból? Amúgy az előző válaszból kb. lehet sejteni. De hogy komolyan is válaszoljak: a másokra való odafigyelés az, amiben folyamatosan próbálok fejlődni. Kamasz koromban fújtam magam köré egy védőbuborékot, ami védett ugyan, de nyilván korlátozott is. Annyira befelé fordultam, hogy nem igazán nyitottam mások felé, attól féltem, hogy úgysem vagyok elég érdekes, elég jó stb., de miközben a saját "selejtségemmel" voltam elfoglalva, elfelejtettem mások értékeit felfedezni és/vagy féltem barátkozni.

20. Ha a 18 éves éned megjelenne a jelenedben, mit szólna ahhoz az emberhez, aki most vagy?

Hát, most nem beképzeltségből, de szerintem leesne az álla. 

21. Ha a 18 éves éned adna neked egy tanácsot, szerinted mi lenne az?

Hogy barátkozzak össze egy meleg sráccal. :D (Akkoriban az volt a mániám.) 

Császárkörte nem vadalma
árvából lesz jó katona
Mert nincs neki pártfogója
nincsen aki megsirassa

Katonának gyöngy a neve
de keserű a kenyere
Csak édesem ett belőle
de megelégedett véle

Hideg szél fúj észak felől
a lelkem is fázik belől
Szól a kakas virradtára
szívem a szívedet várja

Ha galambom veszni talál
rabolj el engem is halál
Mert nélküle ez az élet
Én számomra csak ítélet

Már harmadik orsóm járja
mást kötök fel guzsalyamra
Álom nem jön két szememre
mindig csak te jársz eszembe

Arad felől jön a posta
jaj de búsan szól a sípja
Másnak hozza a levelet
nekem a keserűséget
Másnak hozza az újságot
nekem a szomorúságot

Ben Eflekt meg azt álmodta,

hogy terhes, szép nagy pocakkal. 

Amúgy mennek Pierrel örökbefogadásos tréningre, annak ellenére, hogy közölték velük, hogy nem fognak (mert nem mernek) nekik gyereket kiajánlani. Jó hogy mennek, már csak dacból is. Mondjuk ettől nem lesz gyerekük... 

Mi tettünk egy második kórházas kört, mert az egyszeri epegörcs nem egyszeri volt. Most vettek vért, adtam le pisit, volt hasi és hüvelyi UH... A Tök tök rendben van, méhszáj továbbra is zárt. A máj és az epe eredményeim viszont gázosak, kaptam is rá gyócccert. Mióta szedem, minden okés. Jövő héten azért nyilván lesz kontroll, hogy a vérem is igazolja-e a javulást. Kicsit aggódom, mert a rossz máj- és epeértékek a Töknek is árthatnak, ha nem lesz javulás, lehet idő előtt kikapják... De hátha nem kell. (Ezt nem az orvos mondta, csak olvastam róla. Ezért nem kell betegségekről olvasgatni a neten...) 

Közben a munkahelytől is elköszöntem szépen, kipakoltam a maradék cuccaim, elküldtem ma az utolsó elemzést, hónap végén leadom a laptopot és a telót is. Addig maradnak a témavezetések, az is pont elég.  

Azé' a hétvégén

az a hajnali epegörcs nem hiányzott. Előző éjszaka is görcsöltem, el is mentünk a nődokihoz Zebuval. Elsőre be akart fektetni a doki fél napos megfigyelésre, aztán a méhszájat megvizsgálta és annyira jó állapotban van (idézem: "betonkemény és zárt"), hogy elengedett azzal, hogy emeljem meg a magnézium-adagot, meg igyak 3-4 liter folyadékot egy nap. {Médea a sarokban zokog egy pohár vízzel a kezében} Na, mire megnyugodtam, hogy minden okés, addigra jött az epém... De azzal már nem mentünk vissza. Azóta volt két nyugis éjszakám, diétás kaját eszek, tolom magamba a vizet meg a magnéziumot és utóbbi hatására csodás hascsikarások kíséretében bőségesen fosok. [Bocs, ez már megint túl sok infó...]

Közben K. barátnőm megtalált, chateltünk, hogy ki hogy van, küldött képet a fiairól (szépek!), kérte, én is küldjek, szóval csatoltam egyet Kórászról... Gondoltam, hogy előbb-utóbb úgyis rákérdez, nem akarunk-e terhesfotózást (sminkel, és van ezer fotóshoz kapcsolata). De az az igazság, hogy rettenetesen nem mi lennénk Zebuval, próbáltam is ezt elmagyarázni K-nak. Olyan szinten kellene megjátszani magunkat, ami már önmagunk szembeköpése lenne. Féjszre úgyse akarok kitenni ilyesmit, a tökről is majd valami nagyon minimálisat (pl. hogy megszületett, itt a talpacskája, szép, ugye?) Majd ha a gyerek kb. egy éves lesz, akkor lehet csinálunk "hivatásossal" szép képeket, de azokat is csak belső (gyk: családi) felhasználásra. Most meg lehet, hogy kizárólag azért, hogy maradjon emlék a pocak méretéről, meg hogy a kis töknek is tudjuk majd mutatni, egykor milyen jó helyen élt, készítünk pár totálisan amatőr képet. Az amatőrséget egyrészről Pierre fogja képviselni (mivel hogy nem fotós a szakmája, és nincs profi gépe se), másrészt mi, az alanyok, tökpocakkal és Zebuval együtt. A fotózásra való felkészülés pedig úgy fog kinézni, hogy 1) hajat mosok 2) felveszek valami ruhát. És nem tesszük ki sehovásenem. 

 

Onnan tudom, hogy itt az ősz,

hogy egyre többször jut eszembe csak úgy, spontán Máté. Gondolom, majd októberben kattanok is. De hátha a kis tök kirugdalja belőlem a kattanást. (Amúgy október 29-re vagyok kiírva. No comment.)

1650 gramm körülre becsülte az UH-os hölgy,

minden rendben van vele, minden kis szerve működik és minden mérete teljesen normál tartományban van. Irányba is állt, szóval a rugdosások alapján jól sejtettem, hogy fejjel lefelé van a kiscsaj. Az "5D" része érdekelt minket a legkevésbé, mert amúgy is bohóckodás, de persze mókás volt látni a kis arcát, vagyis mókás lett volna, ha nem bújt volna bele a méhembe a kis szégyenlős! Így csak a fél pofija látszott, s az is, hogy nagyban kortyolgatta a magzatvizet (fél órával előtte reggeliztem, úgy tűnt, ízlik neki a míves csípős kolbász). Hát, az orra nem biztos, hogy szép lesz, de hát szegény két oldalról kapta a csodás géneket: Zebulon krumpli formájú orra és az én karvalyorrom egyesült. Sebaj, legalább már van haja! (1,5 cm....)

Szóval, van öröm. Annak viszont nem örültem, mikor az UH-s hölgy mondta, hogy a dioptriám miatt elég magas a valószínűsége a császárnak. Persze biztosat majd a szemész mond (szeptemberre van időpontom). Csak az van, hogy már pont kezdtem magam beleélni a természetes szülésbe, meg nézzük a felkészítő videókat Zebuval, és már ő is tervezgette az apás szülést, erre meg... Erre meg nem gondoltunk. Mindegy, ha császár lesz, császár lesz, azt is túl lehet élni. 

Amúgy a kis tök elég aktív, ha rájön a hoppáré hatalmasakat tud rúgni, végre Zebu is érezte, sőt, egyszer Pierre is elkapott egy szépen irányzott karate mozdulatot. A rugdosást amúgy szeretem, jó érezni, hogy aktív a kölök, de azért este jó lenne, ha aludna. De akárhányszor kimegyek pisilni (kétszer-háromszor), akkor utána mindig ő is megmozgatja magát, ami a visszaalvást eléggé megnehezíti. Ahogy a hátfájás is, meg a megfelelő alvópozíció megtalálása. Jesszu', és még duplájára fog hízni!

S hogy még viccesebbek legyenek az esték, Kórász teljesen rám kattant. Eddig is előszeretettel aludt a lábamnál, de beérte egy pokróccal. Most meg a lábfejem sem elég, hajnalban konkrétan a pocakomra gömbölyödött rá hangos dorombolások közepette, de a vádlimat is imádja. Esténként is jön, mikor tévézünk, és még simogatni is hagyja magát! Ez nagyon nagy szó, mert hiába két éves (ami azt is jelenti, hogy két éve él velünk), meglehetősen magának való volt eddig. Most meg nagyon bújós lett. Lehet a hűvös miatt is, meg már nem kölyökmacska. 

No, ennyi elég lesz mára, amúgy is lemerül a laptop...