w.m.

És mivel tök nyugtalanul ébredtem, és egész délelőtt olyan voltam, mint egy zombi, de most nem a betegség miatt, amiből amúgy már meggyógyultam, hanem mert ő járt a fejemben egész délelőtt, ezért most ki kell írnom magamból, hogy lenyugodjak végre a picsába, hogy

nem tudom, hogy a lovakat lelövik-e - remélem igen, mert ő is egy ló miatt halott,

aztán eszembe jut, hogy ő nem akarná, hogy lelőjék a lovat, meg az idézet igazából "a buzikat lelövik, ugye". Ő meg már halott, úgyhogy lőhetjük....

Zebulon mesélte,

hogy múltkor söröztek a kollégákkal (spontán csapatépítés) és az egyik kolléga hozta a barátnőjét és annak bátyját is. És azt beszélték a kollégákkal (úgy, hogy az érintettek ne hallják), hogy milyen furcsa lehet belegondolni, hogy az embernek van egy cuki kis húga, akit egy srác esténként alaposan megdug megszeretget, és aztán Zebu megbökte egy szintén csupa fiútesós kollégája kezét azzal a megjegyzéssel, hogy "hát, ezt a helyzetet mi sosem fogjuk átérezni".

Aztán leesett neki, hogy van egy meleg öccse. És csak röhögött magában. 

Nézzük a virágkarnevált a tv-ből,

jön az egyik kocsi, az oldalán nagy felirat, fel is olvasom Zebulonnak:
- Te melyik szuperhős lennél?
- Macskanő!

.
.
.

Aggódnom kéne? 

Pierre sajnos újra szingli,

nem tudom, miért vonzza be a pszichó pasikat... Na, mindegy, szerencsére hamar talpra állt a szakítás után, már volt 2-3 randija. A legutóbbira nagyon készült, vagy két hétig leveleztek a sráccal, hívom másnap, hogy milyen volt a találka:

Médea: No, hogy sikerült a randi?

Pierre: Jó volt, nagyon rendes, aranyos srác, de nem lesz folytatása. 

Médea: ???? De mégis miért?

Pierre: Hát, mert buzi.

...

Majdnem mondtam neki, hogy igen, ez a lényeg, ezért randizott veled... De persze értettem, hogy mire gondol. 

Hol rejtőztök monogám, férfias, nem pszichó melegek?!  

Már megint bloggeres álmom volt

Csak részletekre emlékszem, annyi biztos, hogy Zebulonnal bloggertalálkozóra mentünk. Volt benne egy hőlégballon is. Ki kellett találnom hogy ki Redblek pasija: Z. vagy Ed Sheeran. (A képen Ed Sheeran van, nem Z.)

 Forrás

Persze egyből kitaláltam. 

Aztán még ott volt egy idősebb meleg (?) pasi, aki rendes házigazda módjára kísérgetett minket asztalról asztalra (ja, mert ez egy nagy szabadtéri buli volt, sok-sok bloggerrel), és mindenkinek bemutatott minket. Valamiért azt gondoltam róla, hogy ő defalla. 

Aztán egyszerre - minden érzékelhető előzmény nélkül - valakit elkezdtek rugdosni egy sarokban (ez már zárt helyen volt - igen, tudom, így működnek az álmok), és azt mindenki úgy tett, mintha ez tök normális lenne.  

Hát ennyi.  

Ideális ideálok 1.

Pont a napokban gondolkodtam azon, hogy ahhoz képest, hogy milyen elcseszett ízlésem van férfiak terén (és most kizárólag külső jellemzőkre gondolok), ahhoz képest nagyon mázlim van, hogy megtaláltam magamnak Zebulont, mert ő elég sok (nagyon sok) szempontból fedi ezt a nagyon érdekes ízlést.

A régi blogomban elkezdtem egy "jópasi" listát - elsősorban színészekből kiindulva, énekesekkel és sportolókkal kiegészítve. Persze mivel megdöglött a freeblog, és én nem mentettem le a dolgokat, így az is a ködbe vész, mint a többi bejegyzésem. Azt hiszem, Jared Leto volt terítéken. Peter Wingfieldig nem emlékszem, hogy eljutottam-e. Minden esetre ezt a listát szeretném most folytatni. 

Na jó, először is, pontosítsunk. Először is, nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire erősen szubjektív dolog, mármint hogy ki kit tart jó pasinak. Ráadásul én megbolondítom most ezt a listát azzal, hogy nem mindig az adott férfit (színészt) tartom jóképűnek/szexisnek/vonzónak, hanem van, hogy csak egy bizonyos karakter bőrébe bújva szimpatizálok vele. 

Hát, kezdjük-folytassuk ezt a listát pont egy ilyen különleges esettel, mikor a színész civilben nem tetszik különösebben, de a karakter, akit megtestesít, annak annyira iszonyatos szexuális kisugárzása van, hogy ihaj-csuhaj! 

Nos, a karakter a Tolkien-univerzum egy alakja. :)

Persze Tolkien korábban is megörvendeztetett néhány király (hehe) férfi karakterrel, akik miatt aztán baromi magasra kellett volna tennem a lécet hamvas kamaszlányként. (Sajnos nem tettem, így belefutottam néhány orkba is, míg eljött értem Zebulóniai Aragorn) És a regénybeli és a Viggo Mortensen-féle filmbéli Aragorn is valóban a kamaszkorom férfiideáljai között van. Hiszen évekig vár a szerelmére, küzd a népéért, visszaszerzi a trónját, és mindezt alázattal és szerénységgel. Egyszerre nagyon határozott és erős, mégis gyengéd és gondoskodó. Oké, kamaszkori nyáladzás off. 

Forrás

Aztán szintén a Tolkien-univerzumból származik, de frissebb vizuális élmény a Hobbitból Kili. Sosem gondoltam volna, hogy egy törp szexis lehet. Azért azt bevallom, hogy Aidan Turnert civilben sem tartom rondának, sőt. 

De ez a bejegyzés most nem róla szól, hanem az elcseszett ízlésemről. Mert egyáltalán nem tartom meglepőnek, ha a lányok többsége Kiliért van odáig, Tauriel miatt amúgy is az övé volt a romantikus szál, tehát eleve vitte a hősszerelmes szerepet.

Oké, a kontraszt kedvéért bemutatom, milyen férfikarakterek közül lehetett volna választanom. Tényleg, csak egy pár kép:

Forrás

Egy ember (Bard), egy hobbit (Bilbó) és egy törp (Thorin). Erősek és bátrak. Tényleg megértem, ha egy nő közülük választaná ki rajongása tárgyát.

Na de mégis normális az a lány (azaz én), aki ennek a pasinak a felbukkanásakor tapsikol???

Forrás

De most komolyan?! Lehet egy pasi ennél is feminimebb?

Forrás

És mégis, Thranduil valahogy olyan férfias és erős és tekintélyt parancsoló és vonzó! Jó, persze ehhez látni kell harcolni (wow!) és látni kell a szuper menő harci szarvasát! Gondoljatok bele, mennyire fenséges, erőteljes és gay egyszerre egy harci szarvas! Imádom! Ez a férfi (karakter) egyszerűen szexis. Igen, szexuálisan vonzónak találok egy hosszú, szőke hajú tündérkirályt, aki rénszarvason lovagol és tiarának beillő koronája van és veszettül vágyakozik egy ládányi csillogó ékszer után. Ez van. Ráadásul nem egyértelműen pozitív karakter, már ha a törpök szemszögéből nézzük a dolgokat. De hát ő Legolas apukája!!! Ez mi, ha nem hatalmas pozitívum? :D  

Forrás

Testvéri szeretet

Pierrékkel elmentünk túrázni a környékre, Zebulon előre gondoskodott a jó hangulatról (facebook chat):

Zebulon:  Ezt meg majd szerezd meg az iPhone-odra: Modern Talking, Brother Louie

Pierre: Ezt a számot?

Zebulon: Igen, már csak ez hiányzik a gyűjteményedből a legbuzisabb zenék kategóriában

Pierre. Szemét :P

Nos, igen, Pierre talán kicsit tényleg túl sok Kylie Minouge-ot hallgat vezetés közben…Minden esetre a kirándulás jó volt, a Brother Louiet pedig tényleg beszerezte!

Nem történt semmi különös

az elmúlt hetekben hónapokban. Férjhez mentem, lezártam a tanulmányaim egy szakaszát, betanulok az új munkakörömbe, nászutaztunk. Á, csak ennyi. A fejbenblogolás bezzeg megy, meg az ötletelés.... Na, majd pár hónap múlva. :D

Ja, hogy nekem van egy blogom?

Ja, hogy néha írni kéne bele?

Na, most legyen csak egy gyorsjelentés:

Hivatali ügyek:
A tudományosságot illetően előrébb léptem, még szeptemberben vár rám egy nagyobb menet, és egy korszak lezárul, egy újabb meg elkezdődik. Kissé szorongással tölt el, hogy nem tudom, hogy a biztonságos kis fészekből kirepülve mi lesz velem, eddig a Tudomány ölelgetett, ezt a közeget ismerem, ennek az értékein szocializálódtam, nem tudom, mi lenne (mi lesz!) velem a versenyszférában. Vagy az államiban. Hüpp.

Másik hivatali ügy, hogy lassan Zebulonné Médea leszek. Menstruációs ciklustól függően jól és kevésbé jól cipelem ennek a terheit, egyszer sikerült Zebulonom fejét lenyenyerésznem a fotós ügyében (legyen-e vagy sem). A kötelező családi sértődés is már megvolt annak a részéről, akit nem hívtunk az uzsonnára. (Másoknak lagzijuk van, de mi sznobok vagyunk, így nálunk esküvői zsúr lesz.) Zebulon is változóan áll hozzá a dologhoz, van, hogy lelkesebb, van, hogy azt kívánja, bárcsak elmentünk volna egy hétköznap ebédidőben kettesben a Hivatalba (a Jenőhöz), berángattunk volna két tanút a folyosóról, és utána megváltoztattuk volna a facebook profilunkat. Még lehet egy mekis hambi is belefért volna. De nem, nekünk húsz fős uzsonnát kell rendezni! :D Na, de komolyra fordítva: a ruhák nagyjából megvannak, meghívók nagy része kiküldve, sátor a zsúrhoz megvéve, letesztelve, a dekorációhoz bevásároltam, esténként megy a pon-pom gyár.

Amúgy van egy rakás munka, nyaralni nem nagyon megyünk, mert majd nászutazunk szeptember végén-októberben. Ja, azzal kapcsolatban sem intéztünk még semmit. Gürrr.

Néztünk amúgy filmeket, jókat és egész jókat, befejeztük a GoT legújabb évadát, gyűrjük a Friday Night Dinnert, meg elkezdtük a Hátrahagyottakat vagy mit. Elkedztem olvasni Csikszentmihályi Flow-ját, meg újraolvasom a GoT 4. kötetét is, de most jegyzetfüzettel, mert a dorni szálat nem értem. :D (Ha csak azt ne érteném....)

Pierre és Jake meg jól elvannak, lassan fél éve, ennek örülök, jó lenne, ha Pierre is kikötné a hajóját egy kikötőben.

Eurovízió után...

...akartam írni, de megtanultam, hogy jobb hagyni, leülepedni a dolgokat. A mi kedvenceik a holland, a svéd, a finn és a norvég produkciók voltak, leginkább a hollandoknak szurkoltunk, meg a svéd lánynak. Utólag még az orosz lányok dala is gyakran szól - nem lett volna az rossz, kicsit sajnálom a lányokat, de gondolom okos csajok, és tudják, hogy ez nem személyesen ellenük szólt.

A Conchita-jelenségről meg csak annyit, hogy mikor sorra kapta a magas pontszámokat, nem nagyon örültünk neki (elsősorban a kedvenceink miatt). Még Zebulon száját el is hagyta néhány rosszindulatú buzizás (pedig nem szokása) - erre azóta naponta vagy tízszer hallgatjuk meg a dalát, és visítjuk a szöveget vagy valami ahhoz hasonlót. A "rááááázd, mint egy péniszt!" speciel Pierre agyszüleménye, aki a kezdeti viszolygáson kb. öt perc alatt túllépve lelkes rajongó lett. 

Andrásra meg legyünk büszkék, és komolyan, ha még egyszer valaki azt mondja, hogy nem magyar, azt lekiabálom. Én még Johnny K. Palmert is magyarnak tekintem, pedig totál fekete nem magyar (gyk: nem félvér) és énekelt ő osztrák fiúcsapatban is - by the way az akkor még művésznév nélküli Thomas Neuwirth-tel egy bandában. (Linkre katt, szörnyülködik,  majd kárörvend, hogy nem csak nekünk volt Shyguys-unk.) 

A lengyel produkcióba bele se kezdek, mert csak felhúzom magam rajta. Legyen elég annyi, hogy Wurstra már csak legyintek ("mindegy" - ehehehe, értitek: mindegy), de a köpülésen még nem tettem túl magam. Ha már választani kell, hogy melyiket magyarázom el a gyerekemnek (ugye illik Conchita kapcsán a gyermeklelkek védelméért riadozni), inkább Wurts-ot választanám, az egyszerűbb.