Dicsekszek kicsit,

bár meglesz a böjtje:

Anyum, aki elsős-másodikos matek tanítónő volt, múltkor a gyerekfelvigyázás végén azzal fogadott, hogy Lujzával elkezdték az elsős matek munkafüzetet kitölteni, de nem merte egy idő után folytatni, mert Lujza mindent meg tudott oldani. 

De, mint írtam, meglesz még ennek a böjtje! 

Azért örülünk is. 

Köszi, Magyar Állam!

Lihegte múlt hétvégén Pierre, pedig csak negyedórát dolgoztatta őt Lujza. Pierre is öregszik. Mondjuk Lujza meg egy energiabomba. Pierre mondata persze nem volt komoly. Azt lehet belátta, hogy egy gyerek elég sok meló, ők meg elég kényelmesek BenEflekttel (túl kényelmesek, néha már bosszantó amúgy, mennyire az egyszerűbb, minimális erőbedobást igénylő megoldás felé hajlanak), ennek ellenére még mindig fáj nekik, hogy nem lehet gyerekük, mert a vállalat az állam a kormány nem engedi. 

Lujzának is magyarázhattam tegnap, hogy mi az az unokatestvér, és hogy neki miért nincs (ha már testvére sincs). 

A magyar nemzeti identitás megnyilvánulása,

ha Lujza sírva fakad, mikor megtudja, hogy nincs leves, csak második…. 

Számomra a hónap akkor kezdődik,

amikor megveszem az új villamosbérletet. Úgyhogy induljon a blogvember!