2025. szeptember 15., hétfő

Az ovis beszokás végül sokkal

gördülékenyebben ment, mint gondoltam, Mármint reméltem, hogy a 2 év bölcsis tapasztalat megkönnyíti majd a dolgokat, de azt nem hittem, hogy már az első hét harmadik napján Lujza azt fogja megállapítani, hogy "rájöttem, hogy az ovi jobb, mint a bölcsi". Tényleg jobban neki való: Lujza négy éves lesz ősszel, tehát már nagyban ovis korú, nem véletlen, hogy a csoportban is a "visszamaradt", nagycsoportosnak számító lányokkal barátkozik (egyébként is mindig a tőle pár évvel idősebb lányok társaságát preferálja)., őket utánozza. 

Kicsit ez "aggaszt" is minket Zebuval olyan szempontból, hogy a nagylányok jövőre iskolába mennek, nehogy Lujza kimaradjon a kortárs barátkozásból, nehogy középső csoportban magára maradjon. Tudom, hülyeség ilyenen görcsölni az ovi második hetében (ma kezdte a harmadik hetet), de azért szoktuk biztatni Lujzát, hogy a "kicsik" felé is nyisson.  

Az óvónő meglepett minket amúgy azzal, hogy szerinte Lujza kifejezetten könnyen barátkozik, nyitott, mert játszin nem ezt tapasztalom tőle, de hát ez a klasszikus "anyáékkal teljesen más személyiség a gyerek" jelenség. (Meg nyilván tudat alatti jelekkel én is visszafogom, vagy nem tudom. Mindegy, nem analizálom magam). Szóval ez optimizmusra ad okot a jövőbeli barátkozásokkal kapcsolatban is.

Az kevésbé lepett meg minket, hogy érett, önálló, ügyes: eleve van életkori előnye, van két év intézményi tapasztalata, és - mit szerénykedjek - okos is. Azt is tudjuk, hogy szereti a mesét, szóval nem csoda, hogy szájtátva hallgatja az óvónő ebéd utáni altatós meséit - aludni viszont a legritkább esetben szokott. Érdekli minden, kíváncsi, bekapcsolódik a foglalkozásokba, odafigyel - és nagyon remélem, hogy ez a tulajdonsága élethosszig kitart majd. Teljesítménykényszere persze neki is van, egyelőre ennek a pozitívuma mutatkozik meg (szófogadó, szabálykövető), cserébe mindig figyelek, hogy a próbálkozásait, törekvéseit is megdicsérjem, biztassam, akkor is, ha valami nem megy (elsőre), meg ne avatkozzak közbe, ha valami  nem megy (pl. öltözködés, építés). 

Ezen a héten lesz szülői, ha lesz energiám arról is beszámolok, biztos érdekes lesz, én készítem magam a cunamira (beszerzendő dolgok listája, szmk*-s anyuka választás, csoportpénzen való marakodás és így tovább.) Akkor derül majd ki, ki milyen foglalkozásra szeretne majd jönni. Van ingyenes hittan, meg a fizetősök: angol, néptánc, állat-asszisztált foglalkozás. Remélem, hogy lesznek józan szülők, és nem mindenki angolra akarja a háromévesét járatni, ahol heti egyszer harminc perc alatt egy nem angol anyanyelvű tanár megtanítja nekik, hogy csáklit. (Igen, rettenetesen lenézem az óvodai nyelvoktatást, feleslegesnek tartom, és ezt nyíltan vállalom). Mi a népitáncra hajunk, de ha az nem lesz, a kutyás foglalkozásnak is több értelmét látom. Csütörtökön kiderül. 




* szülői munkaközösség vezető - általában valamilyen túlbuzgó és/vagy megfelelési kényszeres és/vagy csillió szabadidővel anyuka, aki beszedi a csoportpénzt, meg megveszi az óvónőknek az ajándékot év végén, meg minden, amit kell, megrendeli a Mikulást, ugrálóvárat és így tovább. 

2025. szeptember 1., hétfő

Lujza oviban,

én itthon. Szabadságon, hogy ha kell ugrani, tudjak. 


De        nem         lesz        baj.


Lujza tapasztalt bölcsis, így kezdő ovisként van miből meríteni, csak minden rohadt új. Új gyerekek, új nénik, új csoportszoba, új wc, új udvar. Új az, hogy kell ovis zsák. Remélem, ki tudja belőle venni Malvint az alváshoz. 


A tízóraiig maradtam vele, picit nézelődtünk, játszottunk, dicsérgettem neki az óvónéniket (tényleg szimpatikusak). Vicces, hogy ugyanaz a csoportjele és a két néni neve, mint bölcsiben. 17 új gyerek van (plusz 5 nagycsoportos "maradék"). Egy asztalnál fog ülni a két kisfiúval, akik bölcsis csoporttársai voltak. 


Néha eltévesztem és az ovira bölcsiként hivatkozom. Nekem is át kell állnom. Csak nehogy a bölcsibe menjek érte ovi helyett.     


Nagyon megölelt, mikor elköszöntem tőle (már az asztalnál ült, előtte a szelet lekváros kenyér), és az autóban majdnem sírtam, de aztán nem. Hallgatóztam az utcán, hogy hallom-e a sírását, de nem hallottam, szóval remélem, tömte a fejét. 


Az óvónéni szerint a bölcsisek is szoktak sírni és ez így normális, és lesz, hogy egyszerre tizenöt gyerek fog sírni, de ők ezt tudják kezelni. 


Sok ez a 22 gyerek is, bakker, még jó, hogy Lujza már egész önálló. Remélem, lesznek majd kis barátai idővel. 


A többi gyerek nevét is próbáltam megjegyezni, de itthon jöttem rá, hogy nem jó ruha alapján beazonosítani őket (nézd, Zsófinak cuki katicás a pólója), mert holnap másikat fognak viselni. Mindegy, lesz rá három évem. 


Na, megyek dolgozni, ha már szabin vagyok.