én itthon. Szabadságon, hogy ha kell ugrani, tudjak.
De nem lesz baj.
Lujza tapasztalt bölcsis, így kezdő ovisként van miből meríteni, csak minden rohadt új. Új gyerekek, új nénik, új csoportszoba, új wc, új udvar. Új az, hogy kell ovis zsák. Remélem, ki tudja belőle venni Malvint az alváshoz.
A tízóraiig maradtam vele, picit nézelődtünk, játszottunk, dicsérgettem neki az óvónéniket (tényleg szimpatikusak). Vicces, hogy ugyanaz a csoportjele és a két néni neve, mint bölcsiben. 17 új gyerek van (plusz 5 nagycsoportos "maradék"). Egy asztalnál fog ülni a két kisfiúval, akik bölcsis csoporttársai voltak.
Néha eltévesztem és az ovira bölcsiként hivatkozom. Nekem is át kell állnom. Csak nehogy a bölcsibe menjek érte ovi helyett.
Nagyon megölelt, mikor elköszöntem tőle (már az asztalnál ült, előtte a szelet lekváros kenyér), és az autóban majdnem sírtam, de aztán nem. Hallgatóztam az utcán, hogy hallom-e a sírását, de nem hallottam, szóval remélem, tömte a fejét.
Az óvónéni szerint a bölcsisek is szoktak sírni és ez így normális, és lesz, hogy egyszerre tizenöt gyerek fog sírni, de ők ezt tudják kezelni.
Sok ez a 22 gyerek is, bakker, még jó, hogy Lujza már egész önálló. Remélem, lesznek majd kis barátai idővel.
A többi gyerek nevét is próbáltam megjegyezni, de itthon jöttem rá, hogy nem jó ruha alapján beazonosítani őket (nézd, Zsófinak cuki katicás a pólója), mert holnap másikat fognak viselni. Mindegy, lesz rá három évem.
Na, megyek dolgozni, ha már szabin vagyok.