Fent vagyok pár “tudományos Linkedinen”,

mert anno nagyon nyomta az egyik prof, hogy ez milyen jó. Amúgy tényleg az, ha valakinek van idegrendszere állandóan frissíteni, meg akinek van mit feltölteni. Mindegy is, csak annyit akartam ezzel, hogy az egyiken ma bekövetett Bibi, az exem. Tizeniksz éve nem hallottam felőle, jó is volt így, mert elég komoly bibi van vele, s nem az orientációjával (ahonnan a blognevét kapta), hanem az agyával. Lehet, azóta fejlődött az EQ-ja… 

Most a játszótéri crush-okról fogok vallani,

ami egy kicsit szerintem ciki, mármint hogy van, ráadásul kettő, ráadásul a második különösen ciki, sőt, a fúúúj kategória. Már most az elején tisztázom, hogy a crush-t szót jobb híján használom. Nyilván nem vagyok belezúgva egyikbe se. Az se jó, ha azt mondom, hogy tetszenek, mert tetszenek, de nem *úgy*, s bár a külsejű szépsége fontos (uh, de nyakatekerten fogalmazok), de ez csupán esztétikai vonzódás. És nem csupán a külső a lényeges, hanem egyfajta kisugárzás. Túlmagyarázom. Kezdjük az elsővel.

Ő az egyik anyuka. Ritkán jártak a kislányával, Annával a játszinkra, de szerintem kölcsönös volt a rokonszenv. Legalábbis volt, hogy hármasban jöttek (apa-anya-gyerek), s mikor megláttak minket, apuka egyedül ment tovább bevásárolni, ők meg jöttek be a játszira, egyenesen hozzánk. Baromi laza nő, akinek tényleg van stílusérzéke. Biztos is azért “jön be” ennyire, mert nekem totál nincs tehetségem az öltözködéshez, meg lakberendezéshez. Azt érzem, ha valami nem stimmel, meg jól tudok sablonokat másolni, de ennyi, önállóan nem tudnék felöltöztetni valakit a semmiből - önmagamat és Lujzát is épp elég kín öltöztetni. No, de ez az anyuka-társ, ő tényleg jó az ilyesmiben is. Plusz értelmes, jó a humora, hasonló az értékrendünk, és, nos, gyönyörű. Nem a klasszikus szépségkirálynős vonalon, hanem természetes módon. Ugye én legtöbbször fáradtan-gyűrötten, smink nélkül, kócos hajjal láttam, szóval el sem tudom képzelni, hogyan fest, ha kicsípi magát. Azt viszont simán el tudom képzelni, hogy felmenői között mongol vagy valami hasonló nép van: mandula vágású a szeme, széles az arca karakteres arccsonttal. Bónusz, hogy a kislánya (hihetetlenül cuki, s felnőttként hasonló szépség lesz, mint az anyja) meg Lujzára kattant rá rejtélyes módon. Mindig mondta (az anyja), hogy jajj, de jó, hogy összefutottunk, mert Anna már napok óta meg szerette volna mutatni Lujzának az új labdáját/kabátját/hajcsatját stb. És valóban, mikor megérkeznek (megérkeztek volt) a játszira, Anna mindig hajtogatja (hajtogatta), hogy Lujza-baba, Lujza-baba! Sajnos másik környéken laknak, így másik bölcsibe is jár, a potenciális találkozási lehetőségek száma drámaian lecsökkent, én balga meg nem mertem Facebook kontaktot kérni. Paffff.

A másik crush elég perverz, de mivel ez egy anonim blog, leírom. A játszi része egy kis foci-kosár pálya, amit rendszeresen megszállnak a különböző korosztályú gyerekek - többnyire fiúk. És hát van köztük egy, akit kiszúrtam magamnak. Van vagy 13 éves, mindig nála magasabb és erősebb srácokkal játszik együtt, és hihetetlenül jó mozgású. Ügyes fociban, ügyes kosárlabdában, jó a szövege, magabiztos. Plusz: vörös. Nevezzük Dömének. Tegnap, mikor családilag levegőztettük Lujzát,  szintén kint volt, az egyik kölyök ledzsindzserezte, s olyan csúnyán néztem, mintha az én fiamat csúfolták volna. Zebulon csak empatikusan nézett, de tuti átélt egy mini-PTSD-t. (Zebulon eredetileg vörös, csak bebarnult és utálja a vörösségét - én meg miatta vagyok belebolondulva a vörösökbe.) Azóta azzal szívom Zebulon vérét, hogy ugyan kicsit nagy a korkülönbség, de Döme lesz Lujza férje. És mi volt a reakciója? Szemforgatás. Hahhh! 

Azt hiszem,

elkezdődött az apa-korszak. 

Egész nap megy az apapapapppapa, Zebulont hívja játszani, végre bújik hozzá is. 

Persze hízott a májam, mikor mindig csak én kellettem, de azért jobb ez így, s ez a dolgok rendje amúgy is. 

Legalább most már kifelé jövünk

a zöld takonykórból. De aludni is jó lenne most már valamelyik éjszaka. No, de használjuk ki a jó időt, irány a játszi. Ott lehet találkozni a többi bölcsibe épp nem járó beteg gyerekkel - szuper lehetőség a baci- és vírus cserére. (Nem mintha a bölcsiben nem ugyanez menne…)

Múlt-idéző

Nyilván megnyitottam a wm mappát, mert nem bírok magammal és a hirtelen rám szakadt szabadidővel, meg a naptáramban zöld szövegkiemelővel bekarikázott névvel, és beletekertem az utolsó MSN beszélgetésünkbe, hogyaszondja [kiegészítő megjegyzések szögletes zárójelben]

2007.12.01. 17:06:36

"M" http://youtube.com/watch?v=EVCkSMwaGGc&feature=related  :) [A link még 2023-ban is működik!]

"w. máté"  mesélj magadról csaj

"M" hát, megyek este ahhoz a szuszogóshoz. [mennyivel aranyosabb becenév, mint a Zebulon] tőle jöttem haza kettőkor (pont ebédre). és hozzá sietek estére. megverjük az öcsét és a pasiját activity-ben:D

"w. máté":D azt én is szeretem

"M" ők ezt még nem tudják, csak sejtik, de mi tudjuk :D

"w. máté" :D

"M" és most meg Killerst hallgatok, mert bele vagyok szerelmesedve

"w. máté" :D gyilkos egy zene

"M" amit küldtem, annak a klipje olyan...ahhh... le sem tudom venni róla a szemem. Mexikóért sosem rajongtam, de az a klip...

"w. máté" :D pedig szép mexikó nagyon

"M" neemtom.... nem voltam, valszeg soha nem is jutok el oda :)

"w. máté" ne légy kishitű. rengeteg időd van még eljutni mexikóba

"M" nem vagyok :) [pffff, dehogyem]  de nekem most az álmom Amsterdam, Olaszország, Bécs és Spanyolország [a lista azóta bővült]

"w. máté" amszterdam? az miért?

"M" mert egyszer már voltam ott sulival

"w. máté" drog, zene és szex

"M"nekem a város tetszik :) a hangulata. és szét sem tudtam nézni. ez nagyon zavar. voltam Amszterdamban, meg nem is. bevittek minket a főtérre, az egyik múzeumba, meg utána 20 perces szabadidő... utánna rohanni kellett a következő programra...

"w. máté" és most teljesen önállóan akarsz elmenni vagy a szuszogós barátoddal?

"M" szuszogóssal és öcsikéjével + a pasijával.  a fantasztikus négyes felkerekedik, és világot lát

"w. máté" szuszogós öccse buzi?

"M" így van, és ő hozott össze minket.

"w. máté" :D basszus te mindig ilyen helyzetekbe keveredsz

"M" (pirulós emotikon) ciki?

"w. máté" nem, csak ... különös. de nem ciki. az lenne a ciki, ha a szuszogós öccsébe volnál szerelmes és szuszogóssal szexszelnél

"M" pfff. az tényleg ciki lenne :D

"w. máté" :D vagy négyesben szexelnétek. az is ciki lenne

"M"  négyes szex? háttt... az Szuszinak lenne ciki, meg az öccsének

"w. máté" :D azért lenne ciki. buggyant cica

(...)

Komolyan a fejemet fogom így utólag, hogy akkoriban mennyi minden nem esett le, mint ez a "vele dugsz, de az öccsét szereted" megjegyzés se.

Lehet ezért tudom nem elengedni, mert most jött el az idő, hogy megértsem. De most meg már mi értelme? Persze magamról újfent megtanultam, hogy mennyire a buborékomra koncentrálok, s mennyire nehezen engedek be dolgokat - ami aztán bekerült, az meg jó lassan dolgozom fel. Lehet simán az is, hogy lassú felfogású vagyok.  Krusovszky szebben megfogalmazta - idézem:

"Sokszor gondolok arra, hogy én mit csinálhattam volna másképp. Nyilván sok mindent, de hát néha olyan apróságokon múlnak a dolgok. Észre se vesszük őket, ha nem figyelünk. És általában nem figyelünk..."

Kérdezz-felelek

És hogy ne azon pörögjek, hogy sír-e még Lujza (közben kaptam a forró drótot, hogy egy perc alatt megnyugodott), gyorsan kitöltöm a MissNeurotics blogján olvasott kérdéslistát.  

1. Hol van a mobilod? - előttem az asztalon (amúgy a kezemben lenne, mert mobilról is sokat bloggolok, de most pont ráérős laptopos nap van).
2. Milyen a férjed? - vörös fenevad
3. Milyen a hajad? - zsíros, este meg kell mosni
4. Anyukád? - idegeskedő típus, mint én, de jó látni, hogy nyugdíjasként egyre lazább és van társasági élete, barátai, utazik, moziba megy, koncertre megy, sportol
5. Apukád? - küzd az alkoholizmussal, így hetven felett nyilván vesztésre áll (harminc évesen is vesztésre állt), de meglepő módon olyan könnyedén ül le a szőnyegre játszani Lujza mellé, mintha huszonéves lenne. Szerintem tehetséges költő lett volna, ha jobban mert volna hinni önmagában.
6. Kedvenc tárgyad? - irodalom, matek, vallás. Ja, vagy úgy? Nem jut eszembe semmi.
7. Mit álmodtál múlt éjjel? - Nem emlékszem, nem is sokat aludtam, mert Lujza orra be volt dugulva.
8. Kedvenc italod? - kávé, víz
9. Álomkocsid? - Honda Civic. Totál hidegen hagynak az autók, ez az egyetlen, ami jó pár évvel ezelőtt, mikor megjelent az utakon, hatással volt rám. Szó szerint leesett állal néztem utána. Azóta szerelem. (Nem ilyen autónk van.) 
10. A szoba, ahol épp most ülsz? - nappali
11. Szín - sötétzöld, narancs, barna
12. A félelmeid? - nem vagyok jó anya és Lujza a fél fizuját pszichológusra kell költse felnőttként
13. Mi szeretnél lenni 10 év múlva? - egy boldog 12 éves anyukája
14. Kivel lógtál ma éjjel? - Lujzával
15. Mi nem vagy? - orvos vagy legalább orvosfeleség (anyum bánatára, bár már talán beletörődött)
16. Az utolsó dolog, amit csináltál? - üzenetet írtam nővéremnek 
17. Mi van rajtad? - zöld elegánsabb felső, fekete biciklisnadrág (home office stílus)
18. Kedvenc könyved? - A kamasz Médea erre rávágta volna, hogy a Zabhegyező, mi más?! A "felnőtt" Médea már bajban van. Kifejezett kedvencem nincs. Nagyon vágyom újraolvasni a Bádogembert (Sarah Winman), nem véletlenül ajángatom fűnek-fának az Akik már nem leszünk sosem című regényt (Krusovszky Dénes), és vannak olyan írók, akik gyönyörűen írnak: Szabó Magda, Márai Sándor, Szerb Antal, Stefan Zweig, Rejtő Jenő.
19. Mit ettél utoljára? - vajas kenyér, sonka, sajt, paradicsom
20. Az életed? - normatív krízis közepén (bölcsis beszokás, back to work)
21. Hangulatod? - ahhoz képest egész nyugodt
22. A barátaid? - elmaradtunk egymás mellől
23. Min gondolkozol épp most? - hogy a kurzusaimra kellene készülni
24. A kocsid? - barna (és továbbra sem Civic)
25. Mit csinálsz éppen? - a szemeimet forgatom ettől a kérdéstől
26. Milyen volt a nyarad? - csendes
27. Mi megy épp a tévében? - keveset van bekapcsolva, nem vagyok háttértévézős, így most se megy
28. Mikor nevettél utoljára? - fogalmam sincs. hétvégén biztosan
29. Mikor sírtál utoljára? - egy órája a bölcsiből kifele jövet
30. Suli? - Van, de már tanítani járok oda

Újra kell tervezni a reggeleket,

 és ez kicsit bonyolultabb, mint gondoltam. Merthogy:

- hajlamos vagyok túlbecsülni, mi mennyi időbe kerül (kalap-kabátban várok, hogy mikor indulhatok végre)

- hajlamos vagyok alulbecsülni, öt perc alatt mennyi dolgot lehet megcsinálni (ezért bele se kezdek olyanba, amit simán meg tudtam volna csinálni addig, amíg kalap-kabátban vártam)

De most nincs idő malmozni, ha túl hamar elkészülünk, mert a 2 éves gyerekek nem így működnek: vagy indulunk azonnal, vagy Lujza elkezd játszani, viszont akkor nem bírom elrángatni a legókupacból, mikor *tényleg* indulni kellene. 

Szóval figyelgetem, mennyi idő alatt kerülünk a reggelizőasztalhoz onnan kezdve, hogy meghallom az "Ébresztő, anya, ébresztő" dalocskát, amit Lujza minden ébredésekor előad. Aztán figyelem, mennyi idő reggelizni, bár ez az egyik nagy dilemma, mármint hogy reggelizzünk-e közösen, mikor a bölcsiben 8.00-8.30 körül úgyis reggeliznek. De azt sem szeretném, hogy ne együnk együtt. Ha mi elrobogunk (üres gyomorral), akkor Lujza a bölcsiben eszik először, Zebulon bánatosan egyedül reggelizik otthon, én meg leghamarabb kb 9-kor jutok el az Elefántcsonttorony büféjébe, hogy megvegyem az atomdrága reggelimet. Vagy minden este készítek szendvicset, és talán nem hagyom a hűtőben a reggeli kapkodás során. Vagy út közben beugrok egy boltba, és veszek friss elemózsiát. De nem! Kizárt, hogy ne egyek indulás előtt. Kelek inkább korábban. Most a ráérős beszoktatós időszakban fél hétkor keltünk, de hétre volt beállítva a vész-ébresztő. Most 6.30-kor mindenképp rezegni fog a szifonom, mert 7.15-7.20 körül indulászni kell. Addig mindennek bele kell férnie.

Indulászni: maga az út a kaput bezárva a bölcsig olyan 15-20 perc laza babakocsis séta (sportcipőben, szép időben, nem a csúcsforgalomban, csak Lujza cuccait cipelve). Legrosszabb esetben (elegáns cipő, eső, csúcsforgalom, Lujza dolgait + munkacuccokat cipelve) is olyan 25 percre tippelem. Viszont a kapubezárásig is el kell jutni... 

Amit előre ki tudok készíteni este: saját ruhám másnapra, táskám, szendvics (ha az a forgatókönyv marad), cipő tisztítása, hajmosás (ha esedékes), köröm (ha esedékes), szőrtelenítés (ha esedékes). 

Amit előre végig tudok gondolni: mit adjak Lujzára, mit kell vinni (pótruha, pelus stb.) 

Amit muszáj reggel megcsinálni: reggeli (ha az a forgatókönyv marad), Lujza "elkészítése" (peluscsere, öltöztetés, haja, fogmosás, fültisztítás), Lujza plusz cuccainak összerakása, önmagam "elkészítése" (öltözés, hajam, fogmosás, smink, szemüvegtörlés, pisi-kaki). 

Utóbbi lehet vicces, hogy külön kiírom, de a bölcsi miatt, ha kimegyek a szobából, Lujza sír, így most hétvégén kétszer is úgy nagyvécéztem, hogy közben a hüppögő lányom végig az ölemben ült... Szóval az is a reggeli logisztika része egyelőre.   

Mindent nehezít a klasszikus őszi időjárás, amikor mindenre fel kell készülni, mert lehet 30 fok és 15 is, eshet, fújhat, fagyhat...

Nekem még a külvárosból való bejutást is meg kell szoknom. Hol van már a 20 perc alatt gyalog megközelíthető *bármi*? Érdekességképp rákerestem: 1,5 óra gyalog otthonról a munkahelyem. Nem is gáz. Persze néztem már buszokat, és hogy a bölcsiből hogyan érem el a legfrekventáltabb megállókat. Amivel a belváros pereméig eljutok, hogy aztán a város másig végéig elcsorogjak. Mindegy, igazából kettő közl eszközzel megúszom. (Ezt a sirámot egy fővárosban élő minden bizonnyal enyhe megvetéssel olvassa, érthető teljesen, de én tényleg ahhoz vagyok szokva, hogy a dolgok közepén élek, és minden gyalog pöpec közel van. Így nőttem fel, nem is volt szüleimnek autója soha, számomra a "lábbusz" az alapértelmezett módja az A-ból B-be jutásnak. Hajlamos vagyok Budapesten és más nagyvárosokban, legutóbb Valenciában is így közlekedni. Ez van, így vagyok programozva.)  

Persze minden borul, ha nem lehet a bölcsiben hagyni a babakocsit, mert akkor azt még külön haza kell vinni, délután meg előbb hazarohanni érte... De csak ott lehet hagyni majd beszokás után is... ugye... ugye? Erre rá kell kérdeznem holnap, mert Virág anyukája azzal ijesztgetett, hogy szerinte nem lehet majd ott parkoltatni... 

No, nem pánikolok, hanem kikészítem a holnapi ruhámat.  

Az egykor legendás magyar szinkron

már nem annyira magas színvonalú, erre nap mint nap sokan panaszkodnak. Hatványozottan igaz ez a feliratokra, amik pláne szalaggyári tempóban készülnek (Peti, szinkronstúdióban dolgozol? Röhögnék, ha kiderülne, hogy igen.). 

Eddig idegesítő félrefordítást én nem tapasztaltam, bár mostanában vagy angol sub - angol felirat vagy svéd/spanyol/más, számomra tejesen ismeretlen nyelv - magyar felirat kombóval néztem a sorozatokat, így nem is tűnt volna fel egy bántó hiba. De tegnap este belefutottam egybe, először csak bambán néztem, másodjára röhögtem, harmadjára a fejemet fogtam. Értem én, hogy sietni kell a fordítással, de amire vannak bevált kifejezések, s ezekre rákeresni kb fél perc, ott valóban bosszantó az ilyesmi. Főleg, ha egy szövegben rendszeresen előforduló szóról van szó.

A versatile lett rugalmasnak fordítva (ferdítve). És persze a szövegkörnyezetbe illett az “én rugalmas vagyok” kifejezés, de azért felröhögtem rajta… 

Cisz-hetero csed-háziasszony panaszait olvastátok. 

Olvasok pár olyan blogot,

ahol a szerző nemcsak írni tud jól, hanem rajzolni is. Én mindkettővel küzdök, és hogy illusztráljam is, íme a Lujza kérésére naranccsal ákombákomolt csodák:

fent: Lujza simogatja Kórászt (Lujza hajában csat van)

és

lent: BenEflekt és Pierre (utóbbinak fáj a keze)

Apró javításokat még Lujza is megejtett zölddel:

Lujza amúgy bölcsiben, én itthon izgulok. Délre megyek, de csak hogy ott legyek, ha az altatás nem megy. 

A mai nap kifejezetten jó volt,

pedig izgultam, hogy a betegséget pont a beszoktatás első hetén bekaptuk, mi lesz így, hogyan fog "visszarázódni" a második hétre. Persze egyet "hátra kellett lépni", megint 9-re mentünk, nem reggelire, de már kb. 20 perc után beküldtek a szülői váróba, és ebéd végéig ott kuksoltam Virág anyukájával, meg egy másik anyukával. Pöppet haladtam az egyik kurzusommal, igaz, laptopot nem vittem, csak egy füzetet-tollat. Lujza meg szépen játszott az udvaron, aztán bent is, ebédelt, s csak a kiságyat meglátva jutottam "úgy igazából" eszébe, akkor már nagyon emlegetett, hiszen úgy is volt megbeszélve, hogy akkorra megyek hozzá. Maximum öt perc volt, míg elaludt, egyszer ébredt (mert köhögött), összesen egy bő órát aludt. Az én sötéthez és csendhez (és cicin elalváshoz) szokott gyerekem a világos csoportszobában, miközben körülötte halkan beszélgettek, békésen aludt. Ki is zavartak egy 40 perc után kávézni. Mikor ébredt, szaladtam vissza hozzá, mosolygott, bújt. Aztán hazaballagtunk, és otthon mindent elmeséltünk Kórásznak (és Zebulonnak). 

Remélem, a következő napok is hasonlóan jók (még jobbak) lesznek. 

Kiegészítés a YR-hoz

Még néhány dolog, ami eszembe jutott. 

1) A szexualitás megjelenítése. A Heart Stopper (HS) kapcsán jött fel, hogy ott kissé túl puritán módon jelenik meg a tinik közti testiség. Én úgy gondolom, hogy a Young Royalsban (és az örökké ide citált norvég  Skam című sorozatban is) sokkal természetesebb módon ábrázolják a szexet. Nincs túlhangsúlyozva (mint az Euphoriában), de nem kezelik szende módon se, mint a HS-ben. Mint írtam az előző posztban, volt a stábban külön ember, aki az intim jelenetekben segédkezett, ennek a hatása is érződhetett.  Ami viszont nagyon fontos: ha szexet látunk két fiatal között, annak szerepe van, megtudunk valamit, előre viszi a történetet. Például August és Felice intim jeleneteinél kiderül, August mennyire kontroll-mániás. (Malte vállalta be később is a legsikamlóasabb felvételt, tekintettel a popsivillantására, amit ellentmondásos módon kicsit oda nem illőnek éreztem, másrészt természetes volt.) Ahogyan a öhm… hogyan fejezzem ki magam… a pélóramarkolások (volt van 3-4) is valódi vágyat fejeztek ki kanos (kancás) fiatalok között. Illetve Wille és Simon cselekményszálában lett nagyon fontos, hogy a magánéletüket, így a szexuális életüket hogyan tudják megvédeni. 

2) Ben Hope-jelenség: August karaktere a képernyőn való feltűnése első pillanatától egyértelműen negatívabb, és kiváló színészt találtak rá. Irritáló az egész figura. És elkövet egy hatalmas bűnt (hirtelen felindulásból netre tesz egy felvételt, amin, nos, Wille és Simon olyan dolgot csinál, amit nem szeretnének mások orrára kötni.) A dolog több okból problémás: Wille nem beazonosítható, de országos pletyka lesz, hogy a herceg meleg-e. Simon arca viszont látszik, újságírók zaklatják. Mindketten kiskorúak, így a videó készitése és közzététele egyaránt bűncselekmény. És tényleg az. August ráadásul hol vállalná a felelősséget, hol nem, de az egyértelműen kiderül, hogy felfogta, mekkora baromságot csinált és van bűntudata miatta. A nézőközönség meg nem tudom, hogy kétbites, vagy más sorozatot néznek, vagy csak túl fiatalok, de August ellen is olyan gyűlölet hullám indult, mint Ben Hope ellen. Facepalm. Talán a YR készítői jobban hangsúlyozzák, hogy senki se fekete-fehér, és hogy Wille és Simon is követnek el hibákat (Simon bűncselekményt is). 

3) Gondolkoztam rajta, vajon működne-e ez a sorozat hetero felállásban. Miért kellett MLM szálra felhúzni az egész koncepciót, ha a konfliktusban az osztálykülönbség legalább olyan fontos? Queerbaiting? Nézőszám növelés? Lehet. De hetero verziót sokat láttunk már, engem nem bánt a fiú-fiú verzió sem. Amúgy is: az August-Sara közti szerelem ezt talán megválaszolja. Mert August hiába viccelődik azzal, hogy ha ő lesz a király (amire van reális esélye), akkor Sara királyné lesz, de azért inkább az elvakult szerelem szólt belőle. 

4) A svéd titkosszolgálat és királyi testőrség (vagy mi) egy vicc a sorozatban.

5) Komikusan nagy volt a különbség a “Wille a herceg” és “Wille a koronaherceg” közötti bánásmódban. Hercegként is ő volt a B opció, mégis kb leszarták a biztonságát. Aztán koronahercegként megjelentek a testőrök (akiket probléma nélkül kijátszottak…), nagyobb szoba, hajlongás (nem szó szerint)… Az új B opció (August) biztonsága és komolyan vétele viszont újfent nulla. Gratulálok. 

Young Royals, baby,

ahogyan az egyik színész összefoglalta egy interjúban. Én meg most néhány kis benyomás-véleményt próbálok itt csokorba szedni. 

Szokásos módon SPOILERekkel nem törődöm. 

Nagyon röviden a sztori az,  hogy adott a svéd királynő kisebbik fia (Wille), aki egy buliban nem jól viseli, hogy kötekednek vele, és visszaüt. Az eset persze telefonkamerák kereszttüzében történik, országos botrány. Királynő büntiből bentlakásos suliba küldi kisfiát, ahol amúgy Európa krémje tanul, s Wille bátyja, a koronaherceg (Erik) is ott érettségizett nemrégiben. A suliban frusztrált főszereplőnket már várja távoli rokona, és a svéd korona jó barátja, a minden-lében kanál August, valamint az óvoda óta Wille-ért rajongó Felice (erről a csajsziról még lesz szó), és persze az összes elit kölök. De mivel ez Svédország, így van pár szociális alapon megpályázható hely a suliban, amit elnyerve, ha jól értem nem teljes tandíjat kell fizetni (ha kell egyáltalán), így a suliba jár egy “munkáscsaládból” származó testvérpár, Sara és Simon. 

Lehet tippelni, kibe szeret bele főszereplőnk az első évad első részének első tíz percében. 

A képen balról jobbra: August, Felice, Wilhelm (aka Wille), Sara, Simon (ejts: Szimóóón).  

forrás

 

Ha a Heart Stoppernél (továbbiakban HS) dicsértem a castingot, akkor ez a Young Royals esetében triplán igaz. Annyira jó színészeket (márpedig majdnem hogy gyerekszínészeket) sikerült leakasztani, és annyira passzolnak a karakterükhöz, hogy hihetetlen így utólag interjúkban hallgatni, hogy ki melyik szerepre jelentkezett. Az Augustot alakító srác például annyira jó: imádtam haragudni rá, miközben nem lehet utálni tejesen. (Vagyis… őt is elérte a Ben Hope-effektus, erről is írok még.) No, ő Simon szerepére jelentkezett eredetileg.

Nagyon sokan dicsérik azért ezt a sorozatot, mert a színészek valóban fiatalok, pattanásos kamaszok. A főszereplőt alakító srác (Edvin Ryding) bőre se hibátlan, a fogsora se, és az első évadban szerintem borzalmasan béna a haja is. De így emberi. 

Vagy ott van Felice (Nikita Uggla), aki a suli jócsajának van kikiáltva, például August kijelenti, hogy feleségül akarja venni, hiszen a lány maga az elegancia (össze is jönnek). De mi ebben a pláne? Hogy nem a megszokott sablont kapjuk, hanem őt:

IMDb link, mert lusta vagyok képet keresni.

Mint látható, a vágy tárgya egy fekete lány, kicsit túlsúlyos, szintén pattanásos, akiről hamar kiderül, hogy nagyon szerethető személyiség. Szerintem ez egy jó húzás volt, és nálam nem verte ki a woke-biztosítékot. 

Persze ha valaki látta a pár éve Norvégiában futó Skam című sorozatot, ahol dettó ez volt, az nem lepődik meg azon, hogy valódi fiatalok játszanak (jól!) középiskolásokat. De itt is telitalálat mindenki, pedig Omar Rudbergnek (aki Simont játssza), ez volt az első szöveges szerepe. Azért írom így, mert amúgy ő a legnagyobb svéd sztár a gárdában, mivel énekelni és táncolni hamarabb tudott, mint írni-olvasni, s egy felkapott svéd fiúbanda tagja volt évekig, illetve jelenleg szólókarrierjét építi. A főszereplő Edvin Ryding zseniális. Fantasztikusan tud átadni érzelmeket visszafogott arcjátékkal. Mint írtam, nagyon bírtam August szerepében Malte Gardingert is, annyira tenyérbemászóan tud mosolyogni, a hideg ráz tőle, meg persze utálni is nagyon lehet, hiszen egy óriási hibát követ el impulzív dühében (hozzáteszem: teljesen karakteridegen módon, hiszen tisztában kell lennie vele, hogy ezzel az egész királyi családnak árt), közben meg a szívem szakad meg érte, mikor pár jelenetben látjuk, mennyire vágyik a figyelemre, megbecsülésre, közben magányos és annyira szeretetéhes, hogy az első rá igazán figyelő lányba halálosan beleszeret. És mindezt Malte nagyon szépen játszotta el.

Szintén nagyon pozitívum, hogy mennyire érzékeny módon, de nem szájbarágósan ábrázoltak többféle mentális betegséget  (ezt a magas színvonalat amúgy a HS és a Skam  szintén hozta). Van itt minden fincsiség: szorongás (Wille, August), ADHD (Sara), étkezési és testképzavar (August), szerfüggőség (Simon es Sara apja, August). Plusz még sok "szépséges" probléma: megfelelési kényszerből fakadó stressz (Felice, Wille, August), elhanyagolás (August), magány (Wille, August), autizmus (Sara). 

Mindig örülök a szülők megjelenésének egy ifjúsági sorozatban, még akkor is, ha igazán pozitív gyerek-szülő reláció egyedül a Simon/Sara és az anyjuk kapcsolata. Viszont érdekes volt Simon és az apja esete. Oké, gyógyszert lenyúlni ment oda Simon, de az is látszik, hogy ő az, aki leginkább hajlandó megbocsájtani az apjának a függősége miatt (Sara teljesen elzárkózik). A sorozat intimitás-koordinátora (ilyen foglalkozás is van, beszartok) szerint például az egyik legszebb intim pillanat pont Simon és az apja között történik, utóbbi próbál hegeszteni valamit a tönkrement kapcsolatukon. Érdekes az is, hogyan próbál a királynő néha anya is lenni, nem csak intézmény (nos, nem túl sikeres benne). 

Mára szerencsére egyre gyakoribb, hogy nem maga a melegség van egy melegsorozat probléma-központjában. Ez itt is így van, Simon eleve nyíltan meleg (és senki se basztatja érte a suliban!), és Wille se akad fent különösen azon, hogy egy fiúba szeretett bele (kábé fél perc alatt). Jó-jó, azért nyilván van konfliktus abból, ha a svéd korona várományosa nem tud a hagyományos úton örököst nemzeni, és lesz még egy záróévad, szóval bármi megtörténhet. De itt a konfliktus forrása a társadalmi szerep, amit Wille-nek be kell töltenie, s nem az önelfogadás, vagy a társak általi szekálás vagy az elérhetetlen, heteró(nak tartott) srác.

Negatívat is írjak: falra mászok "a hetero lány szerelmes a meleg fiúba" történetszálaktól. Nem azért, mert ne létezne ilyen (20 éves kori önmagam halkan a sarokban sír), hanem ahogyan ábrázolják. Egyik részben Felice még Wille-re masztizik, pár résszel később (pár hét, max pár hónap telik el), meg már olyan jó barátok, hogy Wille neki sírja el a szerelmi bánatát, Felice meg a legnagyobb supportere a Simon-Wille fandomnak. Hiteles.  

Képi világ semmi extra, ezt ellensúlyozza a zene, az király. Mármint a filmzene is jó, a kiválasztott kísérőzenék is menők. És persze, ha már van a csapatban egy énekes (Omar Rudberg a szerepe szerint is az iskolai kórus szólistája), nyilván kihasználják. És milyen jól teszik! Próbáltam hivatalos Netfixes videót keresni, mert úgy rémlett, feltöltötték, de sajnos nem, pedig ez tényleg az első évad első rész eleje. Kontextus: Wille első napja, köszönti az iskola. 

És ennek egy nagyon szép testvér-jelenete a második évadból, avagy hogyan vallj szerelmet az iskolád himnuszán keresztül (sajnos szintén nem hivatalos videó):

Jó, kifanlánykodtam magam, megyek zuhanyni, mert bár Lujza nem lázas péntek óta, de még készenlétben vagyok. Ha még eszembe jut valami, úgyis szerkesztem. 

Azért jók az állatfigurás kekszek,

mert lehet velük szerepjátékozni. Mondjuk az nem jó, hogy Lujza ezt evés *helyett* teszi… 

Bölcsi 4. nap, éééés

Lujza lázas. 

A bölcsiben vagyok,

és épp unatkozom. Erre azért van lehetőségem, mert Lujza alszik. Olyan makacs, hogy inkább elaludt, csak ne kelljen még hazamenni. Imádom! :)

Sorozatosan sikerült időt szakítani egy kis én-időre (de utálom ezt a kifejezést),

így végre meg tudtam nézni (szakadozva és több részletben persze)

1) a Heart Stopper 2. évadát (illetve újranéztem az elsőt is, mert miért ne)

2) a Young Royals 1-2 évadát, ami anno nekem kimaradt, mert nem volt szimpatikus se a főszereplő, se az egész történet

3) A Platform című spanyol (?) horrort. 

Húúúha! Szokásos SPOLIERES agymenés. 

Heart Stopper

    pozitívumok: 

még mindig egy édes, romlatlan sorozat. Fóliázás ide, fóliázás oda, szerintem rengeteg pozitív példát állít a fiatalok elé. Akár csak a problémák helyes kommunikációjára gondolva, vagy arra a nagyon bonyolult helyzetre, hogy mit tegyél, ha rájössz, hogy valaki, aki fontos neked (ebben az esetben a párod) étkezési zavarral küzd. Ahogyan Nick reagál, támogat, beszél az egész dologról, az elképesztően magas EQ-ra vall, s jó ilyen megoldási módokat mutatni. (Mondjuk ez az egész Nick Nelson jelenségre igaz, mármint ő nagybetűs jófiú. Jobban mondva: ő egy igazi mély érzésű, jó ember.)

Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy ez pozitívum-e, de végül hajlok arra, hogy igen, pedig az eredeti kiindulópontom ezzel ellentétes volt: a sorozat egészen szexmentes. Mármint, banyek, ezek hormonoktól fűtött kamaszok, ezért először nagyon zavart, hogy csak szendén csókolóznak. Aztán persze végiggondoltam: a karakterek 15-17 évesek. Én 16 évesen csókolóztam először. Másrészt Nick pár hónapja szembesült azzal, hogy beleszeretett egy fiúba, tehát biszexuális, s csak pár hete járnak. Nem kell egyből ágyba mászni. Harmadrészt ez is egy jó példa a fiataloknak: napjaink agyonszexualizált világában a menő srác (Nick) szépen lassan szeretne haladni. Király. Mindezt nyakon önti a tény, hogy a Heart Stopper "univerzum" megálmodója, Alice Oseman is aszexuális. 

(De hogy a szex-mentességgel kapcsolatban elégedetlenkedjek is: már anno a Stranger Things csókjelenetein is visítottam, mert nyilván nem akarok gyerekeket szexelni látni. De a Heart Stopperben csupán egyetlen egy jelenet volt, amiben volt egy picike utalás arra, hogy a srácok mennyire be vannak indulva egymásra, és ugye jófiúsan  azt is rövidre zárták. Ellenpélda: Skam, a Young Royalsnál majd írok róla.) 

A képi világ, a zenék mind kiválóak, árasztják a pozitív attitűdöt.  

Jó a casting, jók a színészek.

Hiteles a két főszereplő közti szerelem kibontakozása. Több montázst és jelenetet is kapunk arról, hogy sokat beszélgetnek, közös programokat szerveznek, s időben is valóban kellő idő telik el ahhoz, hogy hihető legyen az érzelmek elmélyülése. 

A konfliktusok szépen felépítettek, nincs benne felesleges "drámázás". Erről már lehet írtam, de falra mászok az olyan sorozatoktól (legjobb példa: Gossip Girl), ahol egy olyan apró félreértésből lesz részeken átívelő dráááááma, amit két értelmes összetett mondattal tisztázni lehetne. És olyan jó, hogy erre a sorozatra ez nem jellemző. 

Ez nekem a nünükém, de nagyon szeretem a meleg fiú - heteró fiú baráti kapcsolatokat, sok ilyet még a képernyőre, mint Charlie és Tao barátsága.  

Kit Connor hajszíne. Szerelmes vagyok Kit Connor hajszínébe.  

Sebastian Croft szemei. 

 

 

 negatívum: 

Értem. Értem. Tényleg értem. Reprezentáció. De ennyire? Három tanár is meleg (ebből kettő összejön az évad végére, mert ha beteszünk két meleg férfit egy szobába, *nyilván* dugni fognak), és a teljes tanári karból csak őket látjuk, hogy kontaktban vannak a gyerekekkel, és persze támogatóak. Tök jó lenne ha hetero tanárok is lennének támogatóan ábrázolva. NEM! Az lenne a legjobb, ha a tanárok szexuális orientációjáról semmit sem tudnánk, csak simán támogatók lennének. Kicsit nekem ez olyan Queer as Folk életérzés, ott volt minden hetero homofób fasz (kivéve Michael anyukáját). Jó, nem akarok igazságtalan lenni a Heart Stoperrel, mert a (hetero) szülők amúgy teljesen támogatók, meg amúgy sem homofób mindenki, aki nem LMBTQ. Például a főszereplő legjobb barátja egy hetero srác. Igaz, egy transz lányba szerelmes... Ja, meg ott van Imogen, ő is egy hetero lány... aki egymás után sikeresen kifogott két, még nem előbújt biszexuális fiút, akik közül mindkettő a főszereplő srácba, Charlie-ba szerelmesek, vele meg csak cicáznak... És értem, hogy a célja az volt a képregénynek és a sorozatnak, hogy teremtsen egy biztonságos kis buborékot, ahol megjelenik a betűszó összes karaktere egy-egy karakteben...ööö.. izé, értitek. Van transz, aszex, biszex, leszbikus, meleg, kerekesszékes transz (?), fekete meleg, közel-keleti meleg... De ez szerintem túlságos álomvilág.    

No, de térjünk rá arra a jelenségre, ami előtt totál értetlenül állok. Egyszerűen nem értem, s akárhány véleményt, kritikát, kommentet olvasok, akkor sem fogom megérteni: mi ez az eszméletlen gyűlölet Ben iránt? Igen, egy magát felvállalni nem merő faszfej, aki kihasználta és szarba se vette a főszereplőnket, Charliet. De basszus, ő is egy 15-16 éves zavarodott tini, aki többször jelzi, hogy senkivel sem tud beszélni az érzéseiről, s hogy retteg attól, hogy a szülei kidobják, ha outol. Rettenetesen bánt Charlieval? Igen. Vastagon köze van ahhoz, hogy étkezési és önértékelési zavarai lettek Charlie-nak? Igen. Jó párja volt Imogennek? Nem. Kedveljük Bent? Nem. De ha már volt az a bizonyos jelenet (ami zseniális!), ahol Charlie végre kiáll magáért, viszont az is kiderül, hogy Ben mennyire sebezhető és sebzett, akkor légyszi, kezdjünk már vele valamit! Oké, nem Charlie dolga segíteni neki. Tök jogos, hogy látni se akarja többet. És igen, nagyon fontos megmutatni a közönségnek, hogy nem kell automatikusan megbocsájtani annak, aki éveken át seggfej volt veled. De én nagyon szerettem volna látni egy fél perces jelenetet, ahol pl. Imogen, vagy bárki nyújt valami lelki támaszt Bennek, aki belátta, hogy hibázott, szeretne változni, tele van félelemmel, kérdésekkel, magányos és össze van zavarodva. Jó lett volna látni a következő évadban, hogy Ben fejlődik, tanul, megismeri önmagát, képes lesz egészséges párkapcsolatot kialakítani. De erre nem lesz lehetőség a következő évadban, mivel mit csináltak ezzel a karakterrel? Kiírták a sorozatból. 

Mindegy, kiírták, így jártunk. De tényleg ijesztő a totális fekete-fehér gondolkodása sokaknak, akik a szereplőről írnak annak halálát kívánva stb. WTF? Zárójel, bár annyira mégsem: szerencsére addig eljutott a fandom, hogy a színészt nem csesztetik. Viszont ez azért is lehet, mert a Bent alakító Sebastian Croft önmaga is mindig negatívan nyilatkozik a karakteréről. Amit én meglepődve hallgattam/olvastam, mivel a játéka alapján azt feltételeztem, ő árnyaltabban látja Ben helyzetét. És szerintem úgy is látja, csak hát azt mégsem lehet elmondani, hogy heló, gyerekek, igen, Ben sok hibát elkövetett, igen, nincs akkora érzelmi intelligenciája, mint Nick Nelsonnak, de azért nem egy velejéig romlott pszichopata sorozatgyilkos, könyörgöm! 

Még lehet editelem, ha eszembe jut valami, most gyorsan ennyit bírtam összeszedni. 

Young Royals pozitívum-negatívum majd máskor. Hamarosan. Vagy soha, mert blogolás helyett inkább Omar Rudberg interjúkat nézek.