Újra kell tervezni a reggeleket,

 és ez kicsit bonyolultabb, mint gondoltam. Merthogy:

- hajlamos vagyok túlbecsülni, mi mennyi időbe kerül (kalap-kabátban várok, hogy mikor indulhatok végre)

- hajlamos vagyok alulbecsülni, öt perc alatt mennyi dolgot lehet megcsinálni (ezért bele se kezdek olyanba, amit simán meg tudtam volna csinálni addig, amíg kalap-kabátban vártam)

De most nincs idő malmozni, ha túl hamar elkészülünk, mert a 2 éves gyerekek nem így működnek: vagy indulunk azonnal, vagy Lujza elkezd játszani, viszont akkor nem bírom elrángatni a legókupacból, mikor *tényleg* indulni kellene. 

Szóval figyelgetem, mennyi idő alatt kerülünk a reggelizőasztalhoz onnan kezdve, hogy meghallom az "Ébresztő, anya, ébresztő" dalocskát, amit Lujza minden ébredésekor előad. Aztán figyelem, mennyi idő reggelizni, bár ez az egyik nagy dilemma, mármint hogy reggelizzünk-e közösen, mikor a bölcsiben 8.00-8.30 körül úgyis reggeliznek. De azt sem szeretném, hogy ne együnk együtt. Ha mi elrobogunk (üres gyomorral), akkor Lujza a bölcsiben eszik először, Zebulon bánatosan egyedül reggelizik otthon, én meg leghamarabb kb 9-kor jutok el az Elefántcsonttorony büféjébe, hogy megvegyem az atomdrága reggelimet. Vagy minden este készítek szendvicset, és talán nem hagyom a hűtőben a reggeli kapkodás során. Vagy út közben beugrok egy boltba, és veszek friss elemózsiát. De nem! Kizárt, hogy ne egyek indulás előtt. Kelek inkább korábban. Most a ráérős beszoktatós időszakban fél hétkor keltünk, de hétre volt beállítva a vész-ébresztő. Most 6.30-kor mindenképp rezegni fog a szifonom, mert 7.15-7.20 körül indulászni kell. Addig mindennek bele kell férnie.

Indulászni: maga az út a kaput bezárva a bölcsig olyan 15-20 perc laza babakocsis séta (sportcipőben, szép időben, nem a csúcsforgalomban, csak Lujza cuccait cipelve). Legrosszabb esetben (elegáns cipő, eső, csúcsforgalom, Lujza dolgait + munkacuccokat cipelve) is olyan 25 percre tippelem. Viszont a kapubezárásig is el kell jutni... 

Amit előre ki tudok készíteni este: saját ruhám másnapra, táskám, szendvics (ha az a forgatókönyv marad), cipő tisztítása, hajmosás (ha esedékes), köröm (ha esedékes), szőrtelenítés (ha esedékes). 

Amit előre végig tudok gondolni: mit adjak Lujzára, mit kell vinni (pótruha, pelus stb.) 

Amit muszáj reggel megcsinálni: reggeli (ha az a forgatókönyv marad), Lujza "elkészítése" (peluscsere, öltöztetés, haja, fogmosás, fültisztítás), Lujza plusz cuccainak összerakása, önmagam "elkészítése" (öltözés, hajam, fogmosás, smink, szemüvegtörlés, pisi-kaki). 

Utóbbi lehet vicces, hogy külön kiírom, de a bölcsi miatt, ha kimegyek a szobából, Lujza sír, így most hétvégén kétszer is úgy nagyvécéztem, hogy közben a hüppögő lányom végig az ölemben ült... Szóval az is a reggeli logisztika része egyelőre.   

Mindent nehezít a klasszikus őszi időjárás, amikor mindenre fel kell készülni, mert lehet 30 fok és 15 is, eshet, fújhat, fagyhat...

Nekem még a külvárosból való bejutást is meg kell szoknom. Hol van már a 20 perc alatt gyalog megközelíthető *bármi*? Érdekességképp rákerestem: 1,5 óra gyalog otthonról a munkahelyem. Nem is gáz. Persze néztem már buszokat, és hogy a bölcsiből hogyan érem el a legfrekventáltabb megállókat. Amivel a belváros pereméig eljutok, hogy aztán a város másig végéig elcsorogjak. Mindegy, igazából kettő közl eszközzel megúszom. (Ezt a sirámot egy fővárosban élő minden bizonnyal enyhe megvetéssel olvassa, érthető teljesen, de én tényleg ahhoz vagyok szokva, hogy a dolgok közepén élek, és minden gyalog pöpec közel van. Így nőttem fel, nem is volt szüleimnek autója soha, számomra a "lábbusz" az alapértelmezett módja az A-ból B-be jutásnak. Hajlamos vagyok Budapesten és más nagyvárosokban, legutóbb Valenciában is így közlekedni. Ez van, így vagyok programozva.)  

Persze minden borul, ha nem lehet a bölcsiben hagyni a babakocsit, mert akkor azt még külön haza kell vinni, délután meg előbb hazarohanni érte... De csak ott lehet hagyni majd beszokás után is... ugye... ugye? Erre rá kell kérdeznem holnap, mert Virág anyukája azzal ijesztgetett, hogy szerinte nem lehet majd ott parkoltatni... 

No, nem pánikolok, hanem kikészítem a holnapi ruhámat.