A mai nap kifejezetten jó volt,

pedig izgultam, hogy a betegséget pont a beszoktatás első hetén bekaptuk, mi lesz így, hogyan fog "visszarázódni" a második hétre. Persze egyet "hátra kellett lépni", megint 9-re mentünk, nem reggelire, de már kb. 20 perc után beküldtek a szülői váróba, és ebéd végéig ott kuksoltam Virág anyukájával, meg egy másik anyukával. Pöppet haladtam az egyik kurzusommal, igaz, laptopot nem vittem, csak egy füzetet-tollat. Lujza meg szépen játszott az udvaron, aztán bent is, ebédelt, s csak a kiságyat meglátva jutottam "úgy igazából" eszébe, akkor már nagyon emlegetett, hiszen úgy is volt megbeszélve, hogy akkorra megyek hozzá. Maximum öt perc volt, míg elaludt, egyszer ébredt (mert köhögött), összesen egy bő órát aludt. Az én sötéthez és csendhez (és cicin elalváshoz) szokott gyerekem a világos csoportszobában, miközben körülötte halkan beszélgettek, békésen aludt. Ki is zavartak egy 40 perc után kávézni. Mikor ébredt, szaladtam vissza hozzá, mosolygott, bújt. Aztán hazaballagtunk, és otthon mindent elmeséltünk Kórásznak (és Zebulonnak). 

Remélem, a következő napok is hasonlóan jók (még jobbak) lesznek.