biztosan nem fogok tartani, mert a szabadidőm elmegy mások blogjának olvasásával, és ez nem panaszkodás, sőt, csak ténymegállapítás.
Addig is: új főnök eddig rendben van, átalakítás eddig nem volt (de lesz, és izgulok miatta), új iroda is lesz, azt inkább várom, mert már rendezgetném, de félek, hogy végül mégse lesz (mert pl. ki leszek rugódva, vagy megszűnik az egész Cég, vagy csak egyszerűen totál HO-ba raknak, ami persze a legjobb a három közül, de lehet eret vágnék tőle hosszú távon.).
Lujza mostanában aggaszt néhány dologgal, úgymint rendszeresen panaszkodik, hogy fáj a hasa (szerintem pszichoszomatikus, de az se valami szívderítő), fáj a foga (gyerekdoki szerint nem lehet komoly baj, amennyire ő meg tudja állapítani - azért nézegetem a gyermekfogorvosokat), sírdogál az oviban alvásidőben (mivel hiányzunk neki).
És ezek után menjek el nyugodtan Borvárosba konferenciáléra okoskodni. Zebu simán lehozza azt az egy éjszakát nélkülem (csak készítsem ki Lujza ruháját, és mutassam már meg újra, hogyan kell összefogni a haját), viszont Lujza elég kis sírós tud lenni ilyenkor. Sokkal előre nem is mondom el neki az utat (két nap, egy éjszaka!), ne szorongjon feleslegesen.
Gurrr. Mások családostul mennek konferenciákra (mondjuk abban nincs sok köszönet szakmai szempontból, mert ilyenkor a konf csak a kísérőprogram), vagy nem alszanak ott (magyarul szintén csak beugranak megtartani az előadásukat), viszont én 3 előadásban vagyok érintett, amit szétdobtak 3 napra. Mondjuk csak egyet adok elő, főleg miután szembesültem vele, hogy mindenki más is telibeszarik az eseménybe. Na jó, nem szarják telibe, de ha más is minimalizálja az ottlétet, akkor én se fogok megszakadni a jópofizásba, miközben Lujza otthon hiányol. Szerencsére egy van, amit egyedül adok elő, a többi társszerzős. Az egyik annyira, hogy hozzá se tudok szagolni, totális potyautas vagyok (kolléganő azért írt bele szerzőnek, mert korábban sokat dolgoztunk együtt és az elemzéseket én szoktam csinálni), a másikban meg van nálam motiváltabb társelőadó.
Jól jön, hogy C-i rokonok bejelentkeztek látogatóba arra a hétvégére. Még nem biztos, hogy tényleg jönnek (akkor biztos, ha már itt vannak), de remek kifogást szolgáltattak nekem a legális korábbi lelépésre.
A tudomány logikája: estig és hétvégén is dolgozunk (az előadás tartását munkának veszem) egy eseményen, ahol mi fizetünk, hogy dolgozhassunk. Este. Meg hétvégén. Aztán szintén fizetünk, hogy megjelenjen az előadásunk tanulmány formájában, amit egy kolléga jó eséllyel ingyen fog lektorálni, de ha bárki el akarja olvasni, azért fizetnie kell.
Na, dobom a negatívízmust és inkább király leszek.