Esti párbeszéd

M: Édes, kis ötévesem!

L: Édes kis negyvenévesem! 

Anyja lánya

Szituációhoz magyarázat: Lujza csoportjában túltengenek a fiúk. Amúgy is fújfiúk korszakát éli, de a fiúcskák egy része még kicsi (2,5-3 éves is van köztük, Lujza 5 éves lesz), másik részük bumburnyák hebehurgya nagyhangú, fél tőlük Lujza. Kivétel A., aki ugyan egy évvel fiatalabb, mint a lányom, de egykori bölcsis társaként régóta ismeri Lujza és kedves, szelíd kisfiú, Sz. pedig A. legjobb barátja, szintén értelmes, kedves kisfiú. 

Lujza: Anya, ha A. és Sz.* nincs az oviban, tudod, melyik fiút kedvelem?

Médea: Kit?

Lujza: N-t!

Médea: Mert ő is kedves?

Lujza: Nem!!! Hanem mert szép!

Nem az új főnököm fiatal,

hanem én vagyok tököreg (így, egybeírva!). 

Mindeközben a Toronyból kiraknak minket fizikailag, sír a lelkem, mert az identitásom része a Toronyban levés, igazából túlzottan is (bár megint megkaptam az oktatói státusz a könyvtárban - mert tudni kell, hogy melyik könyvtároshoz kell odabillegni a muzeális könyvtári olvasókártyámmal, és én tudom). 

Állítólag kapunk azért egy új irodát valahol, addig lehet dobozolni, meg home office-olni. Imádom az ilyen bizonytalan, lebegős létezést. (Nem!)

De legalább a Céges bizonytalanság lezárult (ld. cím), persze most kezdődik a móka: ismerkedés, átalakítások, portfólióbővítés, one-on-oneok sora - kolléganőmmel csináltunk is gyorsan egy bingót a nagy bejelentés happeningjére a fenti kulcsszavakkal. Kíváncsi vagyok, tényleg pozitív irányba (értsd: tudományosság) tolódik-e el a Cég, én örülnék neki nagyon. Nyilván. 

Azt csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy Lujza a hétvégén megtanult biciklizni. 

És valóban kezdődik,

bár ahhoz nem vagyok hozzászokva, hogy egy napon ketten is felkérnek társszerzőnek, miközben rohanok egy harmadik kollégához egyeztetni a közös publikációkról. 

És igen, ez kicsit panaszkodás, de nagyrészt arcoskodás. (Sorry, not sorry) :D 

Kezdődik a nagyüzem,

a Torony tornyában lévő női wc-ben még megvan a kispók a sarokban. Gyönyörködöm benne, amíg még lehet. 

a papírtörőt továbbra sem sikerül rendeltetésszerűen használni

a liftre viszont (végre!) kiraktak egy használati útmutatót (ha felfelé akarsz menni a felső gobot nyomjad meg, te gyökér - nem szó szerint így, de közben erre gondoltak)

a gyerekek a hallgatók évről évre egyre babásabb kinézetűek

Főnököm épp nincs, de munka az van. 

Rohanok is online meetingre

Általában én viszem a "kisjátszira" Lujzát,

így mikor tegnap Zebu is velünk tartott, semmi másból nem állt ki a gyerek csak abból, hogy: Apaaaa, néééézd! Apaaaaaa, gyereeeee, ezt is megmutatooooom! Apaaaa, láttaaaad? Apaaaaaa....

É mindezt az édes kis csicsergős, büszke* hangján. 

Mi meg igyekeztünk figyelni, csak műsor is volt közben: egy anyuka meggyanúsított egy kamasz srácot, hogy ellopta múltkorában a kisfia focilabdáját, de aztán kiderült, hogy nem (a kisfiú is mondta, hogy nem a nagyfiú volt), és aztán az anyuka belátta, hogy a srác ártatlan és bocsánatot kért, kezet is fogott vele, meg minden. 

Telepi mindennapok. 

*mivel úgy trükköket tanult a mászókákon, s persze mindet sorba be kellett mutatni. 

 

Lujza: Anya! Hogyan lett az első ember? Neki ki volt az anyukája?

 Médea: Apa megválaszolja ezt a kérdést, addig én hozok valamit a fürdőszobából. 

Na jó, együtt megválaszoltuk. De komolyan: oviba indulás előtt 5 perccel, az utolsó falat vajas kenyér lenyelése előtt kell ilyen kérdéseket kitalálnia?

Persze roppant büszke is vagyok. 

Linkin Parkot rendszeresen hallgat,

sőt, mitöbb, szereti is Lujza*, úgyhogy Zebulon úgy gondolta, 4,5 évesen ideje megismerkedni a System of a Downnal is. 

A téma meg a halandzsázás volt. Lehet tippelni, pontosan melyik dalt játszotta le neki Zebulon. Kérem, tegyék meg tétjeiket!

*sajnos még az új felállást preferálja, mert abban van néni is (és ugye a fiúk fúj), de majd idővel remelem megtanulja értékelni Chester hangját is. 

Megfejelem: annyira boomer vagyok,

hogy egy 15 perces bemelegítő (!!!) tornasortól úgy meghúztam (?) a hátam, hogy alig bírtam aludni és nem bírtam mély levegőt venni vagy sóhajtani. Röhej. Doki szerint napokon elül el kell múlnia, szedjek fájdalomcsillapítót (nem tervezem, max majd este végső kétségbeesésemben), ja, meg figyeljem magam, hogy kapok-e levegőt (:D), ha nem, menjek vissza. 

Ennyit a muszáj elkezdeni tornázni dologról. Direkt úgy akartam, hogy nagyon lazán, ami jólesik, azt megcsinálom, és kifejezetten bemelegítős, laza átmozgatós videókat kerestem, szóval nem másfél órás Béres edzésprogramot toltam. 

Oh, amúgy van szívzörejem. Király. (Meg gerincferdülésem, mondjuk arról kamasz korom óta tudok.)

Annyira boomer vagyok,

na jó, annyira Y vagyok, hogy mikor Lujza kezembe nyomta a búgócsigát, hogy az lesz majd az én telefonom a boltos játékban, akkor én csípőből felhívtam az üzletet, hogy nyitva van-e már, mire Lujza csak a szemét forgatta, aztán mikor kiválasztottam végre a narancsos vattacukrot (egy sárga műanyag karika Oscar esélyes alakításában), csak akkor esett le nekem, akinek évek óta nincs pénztárcája, hogy a telefon a fizetéshez kell! Szerencsére időben kapcsoltam és már tartottam is búgócsigát a terminálként funkcionáló teniszütőhöz.