Én máris unom

az AI generált meghívókat és plakátokat, mind ugyanolyan (igen, szép, igényes, átlátható, de sablonos), pedig kutatási megbeszélésen most mutattak meg nekünk egy spéci programot, ami szövegből ábrát generál. Tényleg jó, de már látom előre, hogy mindneki ezekkel a “nagyon menő” egyen ppt-kkel fog érkezni a konferenciákra. 

Az élet szerencsére megy tovább,

mindenki kurva nyugodt a középvezetőktől felfelé (gondolom az esélytelek nyugalma miatt), mi "lentebb" azért nem vagyunk ilyen kiegyensúlyozottak, egyik kolléga írt is egy nagyon furcsa számonkérős körlevelet, nem kis szereptévesztéssel tette mindezt, de a főfőfőnök meglehetősen moderáltan "lereagálta"*. 

Otthon minden remek, egyre többet tudunk odakünn lenni, ami a lépésszámomban is meglátszik. Zebu hirtelen felindulásból benevezett minket egy jótékonysági futásra, szóval időnként elmegyünk egy körre a környéken, ami annyit tesz, hogy Lujza biciklin teker (oldalkerekek még fent vannak, ideje lenne lassan megválni tőlük), Zebu rollerezik (hagyományos organikus-mechanikus), én meg, ahogyan a vajdaságban mondják,  szaladok. Eskü érzem magamon a változást, de ez azért van, mert a semmihez képest ez az két-háromnaponta lekocogott 2 kilométer is rengeteget javít. 

Ezen kívül olvasok sokat, mármint ezt is a semmihez kell viszonyítani persze, de április vége van, és a 11. könyvemet falom, ami azt jelenti, hogy sokat járok be a Toronyba, meg kivételesen nem féltéglányi hősi eposzokat választottam. (Szegény Auster 4.3.2.1-e még mindig a polcon várakozik.) A könyvtári dolgozók lassan tüntetést szerveznek, annyi könyvet kérek ki a raktárból (ezek egy jó része szakkönyv és gyermekkönyv, amiket nem számolok bele az olvasmánylistámba). 

*tudom, elvileg nincs ilyen szó, de lám-lám, mégis van, és ebben a helyzetben sokkal kifejezőbb, mint a sima reagál.  

Kicsit magam ellen

is szavaztam vasárnap, nem szoktam erről itt írni, de eléggé szügyig vagyok a narancsvidékben Cégileg és Toronyilag is, jó eséllyel a munkahelyem is megszűnik majd idővel, de tuti átalakul, aztán vagy lesz igény egy ilyen vidéki suttyóra, mint én (meg a Toronybéli társaim) vagy nem, hamarosan kiderül.

Ám ami eddig volt, az nem maradhatott, és számomra megdöbbentő, hogy a körülöttem lévő értelmiségi és valóban értelmes emberek ezt hogyan nem látják. Helyi főnököm a választások előtt mondta, hogy aki logikusan gondolkozik, az narancsra szavaz. Választások után meg azt mondta, hogy ő ezt nem érti. Én erre azt válaszoltam neki, hogy én bizony értem, de mivel telefonon beszéltünk, nem fejtettem ki (bár ígértem neki, hogy megteszem).

Körülöttem a reakciókból ítélve mindenki meg van róla győződve, hogy én is elkötelezett narancs vagyok, amúgy nem tudom, mire fel, vagy ezt így alapvetőnek veszik, vagy nem tudom. Fura. Jó, nem kampányoltam soha a folyó mellett, meg alapvetően árad rólam (nem a Tisza, hanem), hogy konzervatív polgári-keresztény neveltetést kaptam, meg én is azt vallom, hogy az értékrendem alapja pontosan ez egy leheletnyi (na jó, egy öblös tüsszentésnyi) csillámporos liberalizmussal megfűszerezve. 

Mindegy, ha eljutunk egyszer oda, én felvállalom, hogy elsorolom helyi főnökömnek (vagy másnak), hogy miért nem lepett meg a folyó győzelme (a kétharmad igen). És ez hosszú felsorolás lesz. Számomra inkább az az értelmezhetetlen, és ezen két napja elmélkedek, hogy ez a sok értelmes, diplomás ember TÉNYLEG nem érti, mi az emberek baja? Tényleg nincs bennük semmi kritika? Az előző banda mindent jól csinált? Gyermekvédelem - ez OK? Uszítás kb. bárki (migránsok, melegek, ukránok)  ellen - ez OK? Ha minimális ellenvéleményed van, hazaáruló vagy és nyilvánosan lejáratnak, megfélemlítenek - ez OK? Látványkampányokra elköltött temérdek pénzek (a lenyúlt milliárdokról ne is beszéljünk) - ez OK? Magas lóról beszélő, a választópolgárokat kisgyerekként kezelő, bunkó, pökhendi, agresszív és lekezelő politikusok (és hasonló, vagy még rosszabb stílusú megmondóembereik) - ez OK? Mo. eleurópanítlanítása - ez OK? Tényleg nem értik? Mindennel egyetértenek? Minden rendben van? 

Persze izgulok is, hogy most mi lesz, hogy visszaáll-e egy olyan rendszer, ami demokratikus, ahol szakértelmem is van, nem csak politikai akarat, ahol lehet több vélemény és ezekre értékként, nem fenyegetésként tekintenek. Ésatöbbiésatöbbi. 

Meg nyilván magam miatt is izgulok, hogyan tovább - egyelőre kivárok. 

Kicsit csalódott leszek,

ha valaki megelőz a Hordtam az irhámat kikölcsönzésével. Szabadpolcon van, azaz szabad préda, én pedig csak holnap délelőtt jutok el a könyvtárig. 

De lehet kicsit örülni is fogok. Előbb-utóbb úgyis olvasni fogom, hadd olvassa más is - állítólag így élnek örökké a költők és az írók. 

A másik meg, hogy a fiúcskák

a szemináriumi csoportomban kényszeresen "Csókolom, tanárnő"-vel köszönnek, mintha 80 éves lennék, kivéve egy fickót, aki az orra alatt elnyummog egy sziát, mivel egyidős velem. 

Múltkor meg buszoztunk Lujzával, mire egy középiskolás-forma lány kérdezte meg tőlem, hogy leteccek-e ülni, de nemteccettem, mert úgyis ülök egész nap. 

Az Elefántcsonttorony liftjében viszont teljes a káosz, mert a hallgatók (és a kollégák) sokszor nem tudnak hova tenni, szóval random kapom a sziákat és jónapotkívánokokat, egyszer még le is hölgyikéztek (sarokba hányok ettől a szótól). 

Amúgy megfigyeltem, hogy három típusú liftező van:

1) köszön be- és kiszálláskor is

2) csak kiszálláskor köszön el

3) kussol simán

Esküszöm, tök jól indul a nap,

 ha egy vidám, ám határozott Boungiorno!-val köszöntenek. 

 

"Hívjuk mostantól Kórászt úgy, hogy

>Kórász, jó cica< és akkor hátha megjóvul! (sic!)"

Lujza vérbeli pedagógus, nagyon éli a Pygmalion effektust. Kérdés, hogy Kórászra (aki ha nem is  a legkezesebb macska a világon - erre utal a megjóvulás iránti vágy is -, de kétség kívül nagyon okos) mennyire fog hatni a jócicázás. Tudván azt, hogy gyűlöli, ha szólítgatjuk. 

Anya, te jó okos vagy!

Miből gondolod ezt, Kincsem?

Mert jó sokáig el tudsz számolni! 

Bárcsak ezen múlna az emberi értelem. 

Cicahíradó,

mert vannak fejlemények. 

Ciceró elkezdte kikaparni a nyakát, előbb egy húszas érme nagyságú folt lett, de az csúnyán nőtt. Először bolhára gyanakodtunk (mi Zebuval és az állatorvos is), de valószínűbb, hogy a kinti kuckókban levő szalma volt a ludas. Kap gyógyszert, minden vackát kimostuk, szalmaház megszűnt (úgyis csak a nagy fagy időszakára készítette Zebu). Most már nem kaparja, de elég nagy a folt. Kicsit félünk, hogy ha nem szedi tovább a gyógyszert, újra kezdni a kaparászást, de hátha nem. Kivárunk. 

Ciceró “kis húga” (nem száz, hogy egy alom, de nagy a valószínűsége) is teljesen hozzánk szokott, kitúrta a kinti kosárból a bátyját, meg beköltözött a szalmátlanított kuckókba is. Nyilván etetjük. És mivel közeleg a tavasz, és nem szeretnénk kiscicahadat (akkor sem, ha iszonyat édesek), ezért elvitte Zebu Világost is ivartalanításra (meg persze oltás stb., több körös művelet lesz ez is, meg jó sok pénz...). 

A műtét közben derült ki, hogy lettek volna kiscicák... Az orvos mondta, hogy nagyon meglepődött, mert még korainak tartja így február első felében. mi is pont a műtét napján láttunk bagzó macskákat, hát ők már nagyban érzik a tavaszt. 

Sajnálom Világost, meg a kiscicákat is, ha tudjuk, valószínűleg nem visszük el, de igazából mindenkinek jobb lesz így. Mivel elég nagy vágást kellett ejteni Világos pocakján, ezért most két hétig pizsamába öltöztetve él a hálószobába zárva. Kórászunk tehát onnan is kiszorult, viszont én kiköltöztem aludni a nappaliba, hogy ne sírjon egész éjszaka Kórász (rajtam szokott aludni), és ha Lujza áthív magához (kb. minden este), akkor nem zárom be  a gyerekszoba ajtaját se, hadd jöjjön Kórász, ha akar (akar, ugrik egyből a lábamra). 

Ciceró meg esténként bejön egyrészt hogy velünk legyen, meg melegszik-szárad, meg lekezeljük a bundáját, megkapja a gyógyszerét. Szóval van, hogy három macska van három különböző helyiségben. Ciceró és Világos ugye jól kijönnek, de Kórászt mindkettő megkergette már, mikor nem figyeltünk egy pillanatra, szóval nagyon résen kell lenni. Illetve emiatt nem lehetnek benti macskák, muszáj kitenni őket, amire van is igényük. Eddig Világos a fájdalmai miatt jól megvolt a hálóban, de egyre többet kolbászol az ajtó felé, szeretne már kijönni. 

További fejlemény, hogy kiderült, hogy Szürke és Fekete a szomszéd Boszorkány macskái, egy ismerősétől kapta őket. Fekete sajnos elpusztult (Boszi szerint megmérgezték), Szürke viszont él és virul, néha átjön hozzánk kaját kuncsorogni, de most, hogy tisztázott a gazdája, Zebu már nem akarja etetni. Ami jó hír, hogy Boszorkány ivartalaníttatta Szürkét, így azon már nem kell agyalnunk. (Meglepődtünk rajta, nem gondoltuk, hogy Boszorkány ilyen felelős állattartó.)

Attól, hogy nem írok róla,

még szoktam gondolni rá. 

Nem csak a fordulókon, amiket annyira gyűlölt (bár a dalok szerint ez boldog, születésnapi fordulás).