Sorozatosan sikerült időt szakítani egy kis én-időre (de utálom ezt a kifejezést),

így végre meg tudtam nézni (szakadozva és több részletben persze)

1) a Heart Stopper 2. évadát (illetve újranéztem az elsőt is, mert miért ne)

2) a Young Royals 1-2 évadát, ami anno nekem kimaradt, mert nem volt szimpatikus se a főszereplő, se az egész történet

3) A Platform című spanyol (?) horrort. 

Húúúha! Szokásos SPOLIERES agymenés. 

Heart Stopper

    pozitívumok: 

még mindig egy édes, romlatlan sorozat. Fóliázás ide, fóliázás oda, szerintem rengeteg pozitív példát állít a fiatalok elé. Akár csak a problémák helyes kommunikációjára gondolva, vagy arra a nagyon bonyolult helyzetre, hogy mit tegyél, ha rájössz, hogy valaki, aki fontos neked (ebben az esetben a párod) étkezési zavarral küzd. Ahogyan Nick reagál, támogat, beszél az egész dologról, az elképesztően magas EQ-ra vall, s jó ilyen megoldási módokat mutatni. (Mondjuk ez az egész Nick Nelson jelenségre igaz, mármint ő nagybetűs jófiú. Jobban mondva: ő egy igazi mély érzésű, jó ember.)

Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy ez pozitívum-e, de végül hajlok arra, hogy igen, pedig az eredeti kiindulópontom ezzel ellentétes volt: a sorozat egészen szexmentes. Mármint, banyek, ezek hormonoktól fűtött kamaszok, ezért először nagyon zavart, hogy csak szendén csókolóznak. Aztán persze végiggondoltam: a karakterek 15-17 évesek. Én 16 évesen csókolóztam először. Másrészt Nick pár hónapja szembesült azzal, hogy beleszeretett egy fiúba, tehát biszexuális, s csak pár hete járnak. Nem kell egyből ágyba mászni. Harmadrészt ez is egy jó példa a fiataloknak: napjaink agyonszexualizált világában a menő srác (Nick) szépen lassan szeretne haladni. Király. Mindezt nyakon önti a tény, hogy a Heart Stopper "univerzum" megálmodója, Alice Oseman is aszexuális. 

(De hogy a szex-mentességgel kapcsolatban elégedetlenkedjek is: már anno a Stranger Things csókjelenetein is visítottam, mert nyilván nem akarok gyerekeket szexelni látni. De a Heart Stopperben csupán egyetlen egy jelenet volt, amiben volt egy picike utalás arra, hogy a srácok mennyire be vannak indulva egymásra, és ugye jófiúsan  azt is rövidre zárták. Ellenpélda: Skam, a Young Royalsnál majd írok róla.) 

A képi világ, a zenék mind kiválóak, árasztják a pozitív attitűdöt.  

Jó a casting, jók a színészek.

Hiteles a két főszereplő közti szerelem kibontakozása. Több montázst és jelenetet is kapunk arról, hogy sokat beszélgetnek, közös programokat szerveznek, s időben is valóban kellő idő telik el ahhoz, hogy hihető legyen az érzelmek elmélyülése. 

A konfliktusok szépen felépítettek, nincs benne felesleges "drámázás". Erről már lehet írtam, de falra mászok az olyan sorozatoktól (legjobb példa: Gossip Girl), ahol egy olyan apró félreértésből lesz részeken átívelő dráááááma, amit két értelmes összetett mondattal tisztázni lehetne. És olyan jó, hogy erre a sorozatra ez nem jellemző. 

Ez nekem a nünükém, de nagyon szeretem a meleg fiú - heteró fiú baráti kapcsolatokat, sok ilyet még a képernyőre, mint Charlie és Tao barátsága.  

Kit Connor hajszíne. Szerelmes vagyok Kit Connor hajszínébe.  

Sebastian Croft szemei. 

 

 

 negatívum: 

Értem. Értem. Tényleg értem. Reprezentáció. De ennyire? Három tanár is meleg (ebből kettő összejön az évad végére, mert ha beteszünk két meleg férfit egy szobába, *nyilván* dugni fognak), és a teljes tanári karból csak őket látjuk, hogy kontaktban vannak a gyerekekkel, és persze támogatóak. Tök jó lenne ha hetero tanárok is lennének támogatóan ábrázolva. NEM! Az lenne a legjobb, ha a tanárok szexuális orientációjáról semmit sem tudnánk, csak simán támogatók lennének. Kicsit nekem ez olyan Queer as Folk életérzés, ott volt minden hetero homofób fasz (kivéve Michael anyukáját). Jó, nem akarok igazságtalan lenni a Heart Stoperrel, mert a (hetero) szülők amúgy teljesen támogatók, meg amúgy sem homofób mindenki, aki nem LMBTQ. Például a főszereplő legjobb barátja egy hetero srác. Igaz, egy transz lányba szerelmes... Ja, meg ott van Imogen, ő is egy hetero lány... aki egymás után sikeresen kifogott két, még nem előbújt biszexuális fiút, akik közül mindkettő a főszereplő srácba, Charlie-ba szerelmesek, vele meg csak cicáznak... És értem, hogy a célja az volt a képregénynek és a sorozatnak, hogy teremtsen egy biztonságos kis buborékot, ahol megjelenik a betűszó összes karaktere egy-egy karakteben...ööö.. izé, értitek. Van transz, aszex, biszex, leszbikus, meleg, kerekesszékes transz (?), fekete meleg, közel-keleti meleg... De ez szerintem túlságos álomvilág.    

No, de térjünk rá arra a jelenségre, ami előtt totál értetlenül állok. Egyszerűen nem értem, s akárhány véleményt, kritikát, kommentet olvasok, akkor sem fogom megérteni: mi ez az eszméletlen gyűlölet Ben iránt? Igen, egy magát felvállalni nem merő faszfej, aki kihasználta és szarba se vette a főszereplőnket, Charliet. De basszus, ő is egy 15-16 éves zavarodott tini, aki többször jelzi, hogy senkivel sem tud beszélni az érzéseiről, s hogy retteg attól, hogy a szülei kidobják, ha outol. Rettenetesen bánt Charlieval? Igen. Vastagon köze van ahhoz, hogy étkezési és önértékelési zavarai lettek Charlie-nak? Igen. Jó párja volt Imogennek? Nem. Kedveljük Bent? Nem. De ha már volt az a bizonyos jelenet (ami zseniális!), ahol Charlie végre kiáll magáért, viszont az is kiderül, hogy Ben mennyire sebezhető és sebzett, akkor légyszi, kezdjünk már vele valamit! Oké, nem Charlie dolga segíteni neki. Tök jogos, hogy látni se akarja többet. És igen, nagyon fontos megmutatni a közönségnek, hogy nem kell automatikusan megbocsájtani annak, aki éveken át seggfej volt veled. De én nagyon szerettem volna látni egy fél perces jelenetet, ahol pl. Imogen, vagy bárki nyújt valami lelki támaszt Bennek, aki belátta, hogy hibázott, szeretne változni, tele van félelemmel, kérdésekkel, magányos és össze van zavarodva. Jó lett volna látni a következő évadban, hogy Ben fejlődik, tanul, megismeri önmagát, képes lesz egészséges párkapcsolatot kialakítani. De erre nem lesz lehetőség a következő évadban, mivel mit csináltak ezzel a karakterrel? Kiírták a sorozatból. 

Mindegy, kiírták, így jártunk. De tényleg ijesztő a totális fekete-fehér gondolkodása sokaknak, akik a szereplőről írnak annak halálát kívánva stb. WTF? Zárójel, bár annyira mégsem: szerencsére addig eljutott a fandom, hogy a színészt nem csesztetik. Viszont ez azért is lehet, mert a Bent alakító Sebastian Croft önmaga is mindig negatívan nyilatkozik a karakteréről. Amit én meglepődve hallgattam/olvastam, mivel a játéka alapján azt feltételeztem, ő árnyaltabban látja Ben helyzetét. És szerintem úgy is látja, csak hát azt mégsem lehet elmondani, hogy heló, gyerekek, igen, Ben sok hibát elkövetett, igen, nincs akkora érzelmi intelligenciája, mint Nick Nelsonnak, de azért nem egy velejéig romlott pszichopata sorozatgyilkos, könyörgöm! 

Még lehet editelem, ha eszembe jut valami, most gyorsan ennyit bírtam összeszedni. 

Young Royals pozitívum-negatívum majd máskor. Hamarosan. Vagy soha, mert blogolás helyett inkább Omar Rudberg interjúkat nézek.