bármennyire békésen ment az elválás, vagy bármennyire az egyén döntött a különválás mellett (és nem őt "dobták"), akkor is nehéz. Pedig az a legjobb forgatókönyv, ennél csak keményebb menetek vannak.
Bárhogyan is történt, remélem, jól vagy (jobban leszel).
Magyaul: Melyik napszakban iszol legszívesebben teát?
Bár koffeinmentes teákat iszok leginkább (gyümölcs, menta), azokat is elsősorban reggel szeretem melegen vagy langyosan fogyasztani.
Általánosságban igaz, hogy én "délelőtti zabáló" vagyok, azaz megérzem, ha a reggeli-második reggeli-tízórai-ebéd négyesből kimarad valami, így inni is délelőtt iszok a legtöbbet. Az említett "megérzésem" morcossággal párosul, szóval jobb nem kihagyni egyik étkezést sem. Cserébe a nap második felében nem vagyok olyan kívánós, este sem tör rám éhség, míg Zebu pont akkor indul vadászkörútra a gyümölcskosár - hűtő - kamra Bermuda háromszögben. (Zebu nem iszik teát, csak ha nagyon beteg.)
Milyen tantárgyat tanítanál, ha tanár lennél?
Ez külön vicces így, hogy nincs pedagógus végzettségem, ennek ellenére tanítok. Jó, ez az elefántcsonttoronyban nem ritka, bár nem szerencsés: néha az az érzésem, hogy az egyetemisták nagykorú kisgyerekek, szóval jó lenne tanítás-módszertanilag is felvérteződve lenni.
Kicsiket (mármint igazi kiskorú kisgyerekeket, azaz alsósokat) nem hiszem, hogy jól tudnék tanítani, ez az egy éves tanító szakos pályafutásom alatt nyilvánvalóvá vált számomra (úgy is, hogy az ének-zene és a matematika szakra is rá akartak beszélni a tanáraim a már meglévő szakpárom mellett).
Középiskolában társadalomismeretet szívesen tanítanék, meg irodalmat, de törit már nem (mert én normális töri helyett társadalomismeretet nyomnék minden történelmi korszaknál, ahogyan azt velem is tette a középiskolai töritanárom, ami sajátos látásmódot fejleszt ki, de az érettségin nem feltétlenül segít)
A toronyban meg eléggé szeretem azt a tárgyat, amit épp tanítok, most legyen elég róla annyit tudni, hogy a gyakorlathoz van több köze, mint az elmélethez. Ami vicces, mert amúgy hallgatóként az elméleti tárgyakat imádtam, s amit most tanítok, ahhoz öt felsőoktatási évem alatt semmi, azaz SEMMI affinitásom nem fejlődött ki. Csak később, a PhD kényszere miatt. Viszont mivel kábé mindent magamtól kellett megértenem vele kapcsolatban (jó, az egyetemi alapok megvoltak, nem a semmiről indultam, de azért kicsit mégis), szóval szerintem ezért van, hogy jól tudom magyarázni. Jó évről évre visszahallani, hogy szerették a kurzusomat, meg végre megértették, meg merik gyakorlatban önállóan alkalmazni, amit tanítottam.
De tudjátok: aki nem tudja, az tanítja. {Hisztérikus nevetés, ami egyre halkul, majd sírásba megy át}
- az édes kis vékony hangján - mint hogy:
“Türelem, tornaterem!”
Mi (volt) a kedvenc tantárgyad a suliban?
Szerintem én erről már írtam. Általánosban szerettem mindent, tényleg nehéz választani, talán a földrajz meg a magyar, de a matek, kémia, töri, ének-zene mind. Középiskolában már határozottan a következő Bermuda-háromszög hatott rám: irodalom (állítom, hogy J tanár úr személyében az ország egyik legjobb magyartanára tanított) - vallás (egyháztöritől bibliaismereten át a filozófiáig minden, amit E. tanár úr tanított) - társadalomismeret (T tanár úr tolmácsolásában). Egyetemen nem tudom már, meg azok amúgy is túl specifikusak. Van amúgy olyan kurzus (több is), amire szívesen újra beülnék, egy részét felfrissíteném, egy részét most már talán jobban megérteném.
2006.02.18. 22:31:38 - MSN
"W. Máté" szeretem a foxikat. látnád az én két majmomat. megennék a te aladárodat :D
"Médea" ők vizskák, nem?
"W. Máté" ja, azok a kutyák. a többi csak
kutyautánzat :P voltál már buzibárban?
"Médea" huh, témaváltás... csak hívtak,
de....mind1, hosszú, nem mentem, de tervbe van véve. [Pár évre rá kb. minden helyi melegbuliban ott voltam. Blondie-val oda vittük el Pierre-t is, aki épp' hogy betöltötte a tizennyolcat. Basszus, de fiatalok voltunk. Pár hónapra rá meg elkezdett Pierre zsongani a fülembe arról, hogy amúgy neki van egy bátyja... :)]
"W. Máté" van kedved jönni?
"Médea" lenne, de Nyakasfalván élek
"W. Máté" most úgyis megyünk milánékkal [jól emlékeztem]
"Médea" kicsim, nálunk nem így megy
"W. Máté" b+ jóvanna:) kicsim?
"Médea" szerinted most miért a gép előtt ülök, és
miért nem buliban vagyok? [mert beszari penészvirág voltam már akkor is, plusz nem volt pénzem, plusz üvegbúrában nevelkedtem]
"W. Máté" te ne célozz az alacsonyságomra :) mé? én is a gép előtt ülök, de félkor lépek
is le :)
"Médea" bocsi... ha megkedvelek valakit, néha
kicsúszik a számon
"W. Máté" éjfél előtt nem érdemes ilyen helyre
lemenni
"Médea" tudom [dehogy tudtam]
"W. Máté" túl sok mindent tudsz rólunk buzikról [tisztán tudományos jellegű érdeklődésből fakadóan]
"Médea" nem lehetsz olyan alacsony [mindig magasnak képzeltem]
"W. Máté" persze, hogy nem. mondjuk, attól függ.. :) 185 cm [liar!]
"Médea" az nem kicsi
"W. Máté"nnnnnnnnnnnnnaaaaaaaaaaaaaaaaa megeszlek. :) farkam méretét is mondjam?
"Médea" ne [nyugodtan]
"W. Máté":) elpirultál, kicsi lány? [nyilván]
"Médea" nem. a legjobb barátom méretét is tom. [Vicc, de amúgy a barátságunk valamilyen szakaszában minden fiú késztetést érzett arra, hogy tudassa velem a pontos adatokat cm-ben, így tisztában voltam/vagyok Blondie, Timon, és sajnos Pierre méretével is. Külön jó volt, mikor Blondie részletezni kezdte egykori szexuális életének részleteit Liftessel, csak hogy megnyugtasson: nem maradtam le semmiről]
[Innen az MSN beszélgetésben újabb témaváltás volt]
[Saját magam okozhatok önmagamnak szekunder szégyent? Egy kifogásom van: 19 éves voltam.]
Rás írta, hogy nem tudja elképzelni Mátét 46 évesen. Én meg egyáltalán nem tudom elképzelni őt. (Ha-ha, én nyertem.) Anno küldött egy képet, jól emlékszem, milyen alku keretében, s miért cserébe küldte a rohadék. Rohadék, mert pár éve tudtam meg, nem is ő van a fotón. Dühöngtem egy darabig, de hát mit lehet tenni, amúgy is jobb így. (Dehogy jobb!) Peti szerint erős szexuális kisugárzása volt, ez amúgy fénykép nélkül is átjött az írásain: egyértelmű volt számomra, hogy vonzó férfi lehet. Én legalábbis úgy képzeltem. Magasnak, kigyúrtnak, nagyon mély barna szemekkel és annyi traumával, amik közül egyetlen egy is sok egy életre. Ösztönösen vonzódtam hozzá a blogjához, de ugyanúgy zsigerből "féltem" is tőle. A fél nem jó kifejezés. Tartottam tőle? Tartottam a távolságot is, nem adtam meg neki a telefonszámom, mikor elkérte. Persze illúzió, hogy felhívott volna, vagy hogy fel mertem volna venni, vagy hogy két értelmes mondatnál többet ki tudtam volna nyögni, pláne ha megérzem rajta a gúnyt vagy fölényeskedést. A nulla önbizalmamnak pont nem hiányzott volna. Persze az is lehetett volna, hogy kedves velem. Lehettünk volna barátok. Valamiért a blogomat mindig olvasta, sose értettem miért (tudom, Peti, tudom, idegesítő a kishitűségem). Lehet attól is féltem, hogy telefonvonalon keresztül azt a maradék érdekességemet is leveti magáról borzalmas hangtónusom, meg attól is, hogy butaságokat mondtam volna, hiszen években lehet mérni a reakcióidőmet, mire leestek dolgok, vagy összeállt az amúgy is zavaros kép egy-egy részlete vele kapcsolatban. Bulizni is hívott, nyilván nem magához, csak írta, hova mennek (Milánékkal, ha jól rémlik), menjek én is. Ha budapesti lennék se lettem volna ilyen spontán 18-20 évesen. (Érdekességként: másokkal a linkfalamról simán kontaktot cseréltünk, tele van az instám egykori bloggerekkel. Jó látni, milyen értékes férfiakká értek azok az egykori fiúk. Az is igaz, hogy szervezett keretek között csak egyikükkel találkoztam párszor, egy másik srácba egy buliban futottam bele, egy harmadikat meg a metrón szúrtam ki, de hiába bámultam rá földbegyökerezett lábakkal, ő a könyvét olvasta.)
Mindegy, ez már mind tök mindegy.
46 évesen még mindig fiatal lenne...
mosás előtt a 92-es méretet hordó családtag ici-pici zsebeit is át kell nézni.
A teafilteren lévő kérdés magyarul: Hová mennél, ha egy napra madárként repülhetnél?
Hú, ezt nem teljesen értem.
1) Ember maradok, de képes vagyok repülni? Tennék egy kört Nyakasfalva körül, az tuti, de nem tudom, messzire mennék-e. Inkább nem, meg nagy feltűnést is keltenék szerintem...
2) Madárrá változva viszont a kérdés "hova" része válik érdektelenné számomra, mert sokkal izgalmasabb, hogy milyen madárfajt választanék. Imádom a varjú-féléket, szóval valószínű a helyi dolmányosokkal bandáznék egy sort. De szívesen kipróbálnám magam egy napra pingvinként is, az tök menő lehet. És hát ne felejtkezzünk el a legszerencsétlenebb élőlényről evör, a kakapókról. Még elérhető egy rettenetesen találó (és baromira vicces) leírás róluk ITT, tessék csak tessék olvasni tessék. Szóval kakapó is lennék, mert teljesen átérzem a szaporodási nehézségeiket, a sikerrátám kábé az ő fajukéval vetekszik.
vagy nagyon jó minden,
vagy valami rossz dolog történt.
Remélem, előbbi.
Szerk: előbbi. :)
- Nővér testvére ki?
- A többségi társadalom Medea néven ismeri, te anyának szoktad hívni. Nővér testvére én vagyok. [imádom, hogy komoly fejjel néz, mikor ilyen felnőttes bullshiteket nyomok neki]
- Apa testvére ki?
- Pierre és Bátty.
- Meg BenEflekt! [Vágta rá Lujza, mire Zebu vigyorogva néz rám, ezt hogy magyarázom ki]
- Ő nem a testvére. [Gyors információ feldolgozás, majd a legadekvátabb kérdés feltevése:]
- Ben testvére ki?
- Vele még nem találkoztál, apával mi is csak kétszer láttuk, a neve az, hogy Médeániálla [Nyilván ugyanaz a keresztneve, mint nekem, hogy bonyolítsuk a dolgokat, és mivel Lujza tudja, hogy Medea vagyok, így a hosszabb verziót mondtam az adott névnek. Bevált. Lujza ette tovább a vajas kenyerét, fejeben tovább fejlesztette a kis családfáját]