Rás írta, hogy nem tudja elképzelni Mátét 46 évesen. Én meg egyáltalán nem tudom elképzelni őt. (Ha-ha, én nyertem.) Anno küldött egy képet, jól emlékszem, milyen alku keretében, s miért cserébe küldte a rohadék. Rohadék, mert pár éve tudtam meg, nem is ő van a fotón. Dühöngtem  egy darabig, de hát mit lehet tenni, amúgy is jobb így. (Dehogy jobb!) Peti szerint erős szexuális kisugárzása volt, ez amúgy fénykép nélkül is átjött az írásain: egyértelmű volt számomra, hogy vonzó férfi lehet. Én legalábbis úgy képzeltem. Magasnak, kigyúrtnak, nagyon mély barna szemekkel és annyi traumával, amik közül egyetlen egy is sok egy életre. Ösztönösen vonzódtam hozzá a blogjához, de ugyanúgy zsigerből "féltem" is tőle. A fél nem jó kifejezés. Tartottam tőle? Tartottam a távolságot is, nem adtam meg neki a telefonszámom, mikor elkérte. Persze illúzió, hogy felhívott volna, vagy hogy fel mertem volna venni, vagy hogy két értelmes mondatnál többet ki tudtam volna nyögni, pláne ha megérzem rajta a gúnyt vagy fölényeskedést. A nulla önbizalmamnak pont nem hiányzott volna. Persze az is lehetett volna, hogy kedves velem. Lehettünk volna barátok. Valamiért a blogomat mindig olvasta, sose értettem miért (tudom, Peti, tudom, idegesítő a kishitűségem). Lehet attól is féltem, hogy telefonvonalon keresztül azt a maradék érdekességemet is leveti magáról borzalmas hangtónusom, meg attól is, hogy butaságokat mondtam volna, hiszen években lehet mérni a reakcióidőmet, mire leestek dolgok, vagy összeállt az amúgy is zavaros kép egy-egy részlete vele kapcsolatban. Bulizni is hívott, nyilván nem magához, csak írta, hova mennek (Milánékkal, ha jól rémlik), menjek én is. Ha budapesti lennék se lettem volna ilyen spontán 18-20 évesen. (Érdekességként: másokkal a linkfalamról simán kontaktot cseréltünk, tele van az instám egykori bloggerekkel. Jó látni, milyen értékes férfiakká értek azok az egykori fiúk. Az is igaz, hogy szervezett keretek között csak egyikükkel találkoztam párszor, egy másik srácba egy buliban futottam bele, egy harmadikat meg a metrón szúrtam ki, de hiába bámultam rá földbegyökerezett lábakkal, ő a könyvét olvasta.)

Mindegy, ez már mind tök mindegy. 

46 évesen még mindig fiatal lenne...