Pickwick nr8: Wie heb je voor het laatst een kaart gestuurd?

Magyarul: Kinek küldtél utoljára képeslapot?

Pontosan nem emlékszem, szerintem még nagypapámban valamilyen utazásról, mert szokásom volt ilyenkor képestlapot küldeni neki. De ez jó régen lehetett. 

A másik ötlet, hogy karácsonyi üdvözlőlapot küldtem,. Az utóbbi években ezt a szokásomat elhanyagoltam, ámde régen már nyár végén (!) elkezdtem inspirálódni a neten, ősszel az alapanyagokat szereztem be, listát írtam az üdvözlendőkről, majd legközelebb úgy december 20-a magasságában észbe kaptam, hogy sehogy se állok, gyorsan idegállapotban legyártottam a diy lapokat, postáztam, két ünnep között meg is kapták. 

Íme két remek minőségű ezer éves fénykép 2013-ból és talán 2014-ből. A második kihajtható volt, hajtás mögött lapult egy idézet, meg persze a jókívánság. 

Idén nem lesz képeslapgyár, de mivel a kézzel-lábbal festők megörvendeztettek minket annak a lehetőségével, hogy vehetünk tőlük képeslapot (Zebulon EV, ezért egyszerűn bedobták a postaládába, mi meg olyan becsületesek vagyunk, hogy ugyan nem kértük, de mégis úgy éreztük, illik kifizetni, így Zebu elutalta a beárazott összeget - legalább jó ügyet támogattunk, még ha ilyen passzív-agresszív módon is csikarták ki belőlünk), szóval képeslapunk van, és poénból majd küldünk párat terveim szerint a következőknek: 

- d-i nagynénim

- s-i nagynénim

- anyum nagynénje 

- c-i rokonok (2-3 háztartás)

- Alvin és neje (párbarát)

- Gyermekpszichiáter és gyermekpszichológus házaspárbarátunk 

A többieknek, akiknek hagyományosan küldtem volt képeslapot (Sminkes, Ellen, Gucci - mind gyerekkori barátok), már (még) nem tudom a címét, mivel nem a szüleikkel élnek. Mondjuk mind a hármat ki tudnám deríteni, ha nagyon akarnám... Majd meglátom, december hónap elején milyen kedvem lesz, aztán lehet nekik is küldök.

Pickwick nr 7: Met wie heb jij het vaakst de slappe lach?

 Azaz: Kivel nevetsz a leggyakrabban könnyen?

(Itt a deepl nem segített annyira a mondat teljes fordításában, szóval csak nagyjából sejtem, hogy ez lenne az igazi kérdés)

A válasz pedig [dobpergés, izgatott várakozás]: 

Z

E

B

U

L

O

N

Minő meglepetés. 

Na jó, rajta kívül van/volt még pár ember az életemben, akiknek a humorára nagyon könnyű volt rákattanni. 

Meseleány, ő gyerekkori barátnőm, szintén alkesz költő gyermeke, fapofával tud baromi vicceseket mondani. (Pszichiáter lett, egyelőre hazánkban űzi az ipart)

Zs. gimis osztálytársam, emlékszem, bejárós volt, s a buszvég fele együtt mentünk haza, s volt, hogy már fullaodztam a röhögéstől, úgy tolta a baromságokat. (Pszichológus lett, ha jól tudom, külföldön él) 

E.-vel pedig PhD-n találtunk egymásra. Hihetetlen gyorsasággal vág az esze, csípőből tud visszaszólni, magas labdát lecsapni. Sokat jelentett a társasága, egyike azoknak, akik nélkül nem hogy doktori fokozatom, de józan eszem se lenne. (IT szektorban van, Dániában)  

Talán még Tintin is belefér a felsorolásba, ő alapvetően is rettenetesen mosolygós, optimista srác férfi, és nagyon jól vett minden kis szúrkálódást Zebu részéről (amit Pierre párjaként kapott), vissza is vágott okosan-humorosan, meg benne volt minden mókában. (Fejvadász Spanyolországban)

És ki ne hagyjam Lujza bölcsis nénijét. Ő mondta is nekem, hogy tök jó, hogy mi vesszük a lapot, mert némelyik szülő nem érti, ha viccel. Hát ez van, ha nemcsak a gyerekkel, hanem a szüleivel is megvan az összhang. (öhm, hát, szóval ő kisgyermeknevelő Nyakasfalván amúgy nem tudom, ezeket az abszolút nem releváns információkat minek írtam mindenki mögé oda, de már így marad.) 

Ha máshonnan közelítjük: Rejtő Jenő vagy Kőhalmi Zoltán általában könnyen megnevettet. 

Pickwick nr 6: Waar kon je jou als kind voor wakker maken?

 Azaz: Mire tudtál felkelni gyerekként?

Volt egy kis zöld vekkerem, csak annyira nevetségesen gagyi óraszerkezete volt, hogy ha beállítottam reggel hatra, akkor este hatkor is csörgött. Nem lehetett felhúzni/kinyomni, szóval beállítani, mikor ébresszen, és mikor ne... Ha elutaztunk, ki kellett venni az elemet, különben napi kétszer egy percen keresztül vertyegett a szomszédok nagy örömére. Ennek ellenére szerettem, mert tök felnőttes volt a saját ébresztő.

Mert persze az első óra, amire kelni szoktam volt, az anyumék klasszikus fehér orex (?) órája volt, no, azt be lehetett állítani normálisan. 

Amúgy csak mellékesen: én inkább koránkelő típus vagyok, jobban bírom, mint sokáig fent lenni, egy időben gyerekként rendszeresen tornáztam is reggel, plusz ugye reggeli-mániás vagyok, szóval nem egyszerűen az van, hogy megéri korán kelni, mert akkor rendesen tudok reggelizni, hanem egyenesen azért kelek fel, hogy reggelizzek. Tényleg nagyon szeretek reggelizni. Reggelizés is life. 

Arra nem emlékszem, mióta kelek a telefonra, gondolom, mióta van ilyen funkció a telefonokon. Most nincs is ébresztőóránk, az enyém hatkor berreg (állandóan némítva vagyok, még az ébresztő/emlékeztető is rezeg csengés helyett), Zebuloné hétkor szól, amúgy totál nem értem, miért akkora van neki beállítva, akkor már rég fent vagyunk. Elalvás ellen? 

Én reggel elaludni nehezen tudnék, fogalmazzunk úgy, hogy eléggé éber alvó vagyok, és mikor Lujza ébredezik, már hallani szoktam, meg hát persze szól is (anyaaaaaa!!!), ha nem talál engem ott a szobájában (elnézést, az ő szóhasználatával: "a mi szobánkban"). Ilyenkor - jellemzően hat előtt - átmegyek, viszem a telefont is, az ágya ("ágyunk") szélére teszem, még összebújunk szundizni, aztán mikor érzi a remegést, már mondja is: "szólt az óra!" (Annyira összekötötte már, hogy a mobiltelefont és az órát keveri is, vagyis nem teljesen érti még a különbséget.)

Még egy cuki gyerekszáj, ha már ez a téma: a mai reggel pont nehezebben indult, óraátállítás, hosszú hétvége, első bölcsis nap mind közrejátszhatott, hogy Lujza nyűgösebben ébredt. Mondta is: "Még lent vagyok!" (= még nem vagyok fent)

Pickwick nr 5: Op welk moment van de dag drink jij het liefst thee?

Magyaul: Melyik napszakban iszol legszívesebben teát? 

Bár koffeinmentes teákat iszok leginkább (gyümölcs, menta), azokat is elsősorban reggel szeretem melegen vagy langyosan fogyasztani. 

Általánosságban igaz, hogy én "délelőtti zabáló" vagyok, azaz megérzem, ha a  reggeli-második reggeli-tízórai-ebéd négyesből kimarad valami, így inni is délelőtt iszok a legtöbbet. Az említett  "megérzésem" morcossággal párosul, szóval jobb nem kihagyni egyik étkezést sem. Cserébe a nap második felében nem vagyok olyan kívánós, este sem tör rám éhség, míg Zebu pont akkor indul vadászkörútra a gyümölcskosár - hűtő - kamra Bermuda háromszögben. (Zebu nem iszik teát, csak ha nagyon beteg.)   

Pickwick nr 4: welk vak zou je willen geven als je leraar was?

Milyen tantárgyat tanítanál, ha tanár lennél?

Ez külön vicces így, hogy nincs pedagógus végzettségem, ennek ellenére tanítok. Jó, ez az elefántcsonttoronyban nem ritka, bár nem szerencsés: néha az az érzésem, hogy az egyetemisták nagykorú kisgyerekek, szóval jó lenne tanítás-módszertanilag is felvérteződve lenni.

Kicsiket (mármint igazi kiskorú kisgyerekeket, azaz alsósokat) nem hiszem, hogy jól tudnék tanítani, ez az egy éves tanító szakos pályafutásom alatt nyilvánvalóvá vált számomra (úgy is, hogy az ének-zene és a matematika szakra is rá akartak beszélni a tanáraim a már meglévő szakpárom mellett). 

Középiskolában társadalomismeretet szívesen tanítanék, meg irodalmat, de törit már nem (mert én normális töri helyett társadalomismeretet nyomnék minden történelmi korszaknál, ahogyan azt velem is tette a középiskolai töritanárom, ami sajátos látásmódot fejleszt ki, de az érettségin nem feltétlenül segít) 

A toronyban meg eléggé szeretem azt a tárgyat, amit épp tanítok, most legyen elég róla annyit tudni, hogy a gyakorlathoz van több köze, mint az elmélethez. Ami vicces, mert amúgy hallgatóként az elméleti tárgyakat imádtam, s amit most tanítok, ahhoz öt felsőoktatási évem alatt semmi, azaz SEMMI affinitásom nem fejlődött ki. Csak később, a PhD kényszere miatt. Viszont mivel kábé mindent magamtól kellett megértenem vele kapcsolatban (jó, az egyetemi alapok megvoltak, nem a semmiről indultam, de azért kicsit mégis), szóval szerintem ezért van, hogy jól tudom magyarázni. Jó évről évre visszahallani, hogy szerették a kurzusomat, meg végre megértették, meg merik gyakorlatban önállóan alkalmazni, amit tanítottam.    

De tudjátok: aki nem tudja, az tanítja. {Hisztérikus nevetés, ami egyre halkul, majd sírásba megy át}

Pickwick nr 3: Wat is/was je lievelingsvak op school?

 Mi (volt) a kedvenc tantárgyad a suliban?

Szerintem én erről már írtam. Általánosban szerettem mindent, tényleg nehéz választani, talán a földrajz meg a magyar, de a matek, kémia, töri, ének-zene mind. Középiskolában már határozottan a következő Bermuda-háromszög hatott rám: irodalom (állítom, hogy J tanár úr személyében az ország egyik legjobb magyartanára tanított) - vallás (egyháztöritől bibliaismereten át a filozófiáig minden, amit E. tanár úr tanított) - társadalomismeret (T tanár úr tolmácsolásában). Egyetemen nem tudom már, meg azok amúgy is túl specifikusak. Van amúgy olyan kurzus (több is), amire szívesen újra beülnék, egy részét felfrissíteném, egy részét most már talán jobban megérteném. 

Pickwick nr 2: Waar zou je heen gaan als je voor een dag kon vliegen als een vogel?

A teafilteren lévő kérdés magyarul: Hová mennél, ha egy napra madárként repülhetnél? 

Hú, ezt nem teljesen értem. 

1) Ember maradok, de képes vagyok repülni? Tennék egy kört Nyakasfalva körül, az tuti, de nem tudom, messzire mennék-e. Inkább nem, meg nagy feltűnést is keltenék szerintem...

2) Madárrá változva viszont a kérdés "hova" része válik érdektelenné számomra, mert sokkal izgalmasabb, hogy milyen madárfajt választanék. Imádom a varjú-féléket, szóval valószínű a helyi dolmányosokkal bandáznék egy sort. De szívesen kipróbálnám magam egy napra pingvinként is, az tök menő lehet. És hát ne felejtkezzünk el a legszerencsétlenebb élőlényről evör, a kakapókról. Még elérhető egy rettenetesen találó (és baromira vicces) leírás róluk ITT, tessék csak tessék olvasni tessék. Szóval kakapó is lennék, mert teljesen átérzem a szaporodási nehézségeiket, a sikerrátám kábé az ő fajukéval vetekszik.  

Pickwick nr 1: Pickwick menta teát iszom mostanában,

és a filter cérnájának a végén lévő papíron tök vicces, beszélgetésindító kérdések vannak. Hollandul, de hát mire van a DeepL, ha nem erre? 

A mai kérdés: Hogyan néz ki a ruhatárad? (Hoe ziet jouw kledingkast eruit?)

A ruhatáram (mármint a szekrényem) rendezett, de dugig van. Ennek az az oka, hogy hordhatatlanságig viselem a ruháimat. Van a konferencia-szint, a munkábajárós-szint, a mackó-szint (otthonra, sportolni), a kertimunka-szint és csak aztán a kuka. Néha lelki erőt veszek magamon, és kiselejtezem azokat a ruhákat, amiket sose veszek fel, de még sajnálom kidobni (azaz megrekedtek valamelyik szinten), ezek ilyenkor vagy ruhakonténerbe, vagy szeretetszolgálatnak mennek. 

Ha ruhák jellemzése érdekli a Pickwick PR-csapatát, akkor azt kell mondjam, kényelem és praktikum mindenek előtt, már amennyire ez irodai környezetben lehetséges. "Közönség" elé is ki kell állnom időnként, szóval kényelmes-elegáns-visszafogott. Most a pulóvereim 75,3%-a denevér stílusú (nem tudom, mi a hivatalos megnevezés, Zebuval mi így hivatkozunk rá, közben megtaláltam, hogy a hivatalos terminológia denevérujjú). Kb ilyenek:

   

Amúgy én a rétegesen (túl)öltözködés magyarországi nagykövete is lehetnék, mert nagyon komolyan tudom venni: atléta, póló, pulcsi, és ha kell, erre simán veszek mellényt vagy kardigánt, mert időnként még az van a fejemben, hogy 49 kiló vagyok és mindenhova gyalog kell mennem. (Pedig már vágó súlyban vagyok - 54 kilóval - és otthon dolgozom). 

Farmerem épp egy totál kopott Lewis van, meg egy csomó színes vászonnadrág, mert ebből találtam jó szabásút. Ja, meg néha szoknyát is veszek fel vastag harisnyával. 

Hát, divattippeket ne tőlem kérjetek, mert nem érdekel az iparág, nem is értek hozzá, és nagyjából ez minden, amit a ruhákról mondani tudok.