Pierre új pasija

Mert mennyire tipikus már, hogy eddig Pierre minden fiújával tök jól kijöttünk, volt, akit egyetlen egy randi után már hozott bemutatni hozzánk, és szinte mindenkivel egyből megtaláltuk a közös hangot, erre a mostani fiúval valahogy nem. Alig lehetett őt rávenni arra, hogy fusson össze velünk ruhanézegetés közben, mert volt egy buta facebook-os félreértés - mint az oviban, komolyan -  aztán ez az első találkozás végül pozitív csalódás volt neki (nem tudom, mire számított... hogy embert eszünk? megverjük? leköpjük? körbeálljuk Zabulonnal és skandáljuk, hogy "buuuu-zi, buuuuu-zi, buuuu-zi"???). Mégis halasztgatja a normális beszélgetős találkozást, pedig abban is benne vagyunk Zebulonnal, hogy üljünk be valami semleges kávézóba, vagy elmegyünk mi hozzájuk... De neki nincs kedve. Fura ez a srác. Tuti-tuti-tuti ő lesz Pierre élete szerelme. Nah, remélem, mire hetven évesek leszünk, eljutunk odáig, hogy átjönnek teasüteményezni...

Tudom, legyek türelmes, még egy hónapja se járnak.

Hiányzik Tintin. :( Vele vagy fél évig volt együtt Pierre, de együtt éltek majdnem a kezdetektől - emiatt is ment tönkre a kapcsolatuk szerintem. Na, vele egyből megvolt a közös hang, Zebulonnal is állandóan szívták egymás vérét a jó értelemben. És tökéletes nagybácsi-alapanyag volt!!! (Igen, sajátos szempontjaim vannak, tudom)

Sóhaj.

Hallgatni kell a bölcs freeblogra, kinek utolsó szavai valának: Türelem, tornaterem.

cukisáááág

Elysium - SPOILERES vélemény

Sóhaj. Csak ne hasonlították volna a District 9-hoz, az ugyanis egy jó film. Az Elysium szegénységábrázolása részben elég hihető, de nagy részben engem idegesített (hagyjuk már ezt a koszos=szegény, tiszta=gazdag dolgot). Másrészt nem tudom, hogy a film végén mi oldódik meg. Szerintem semmi. Annak örülök, hogy az "én vagyok az apád" kártyát nem játszották ki, rettegtem, hogy mikor fog bekövetkezni... Jó, azért viszonylag szórakoztató volt, de a párbeszédek itt is csapnivalóak voltak, nem tudom elhinni, hogy mikor kitalálták, hogy a filmben szereplő kislány mondja el a víziló és a mongúz (?) meséjét, valaki nem szólt közbe, hogy ez azért kicsit erőltetett. Zebulonnak tetszett, hogy a főszereplő önző volt, ami hitelessé tette, ez valóban jó pont volt. De csupán attól nem lesz jó vagy drámai egy film, hogy a főszereplő önző vagy hogy meghal a végén.

A film javára legyen írva, hogy a figyelmemet lekötötte, nem unatkoztam, bár ebben erősen közrejátszott Alice Braga szépsége, aki ha színen volt, mindig azzal foglalkoztam, hogy milyen szép a szeme és milyen bájos nő, nála még egy fokkal jobb volt Diego Luna (látványa), akit film közben nem tudtunk hová tenni Zebulonnal (a színészt, nem a karaktert), úgyhogy ráájemdíbíztem, és rájöttem, hogy láttam egy beforgatós-elgondolkoztatós 2001-es mexikói filmben, aminek a magyar címe Anyádat is! Hogy megnőtt a kis gyorstüzelő! :)

 

Nem szeretek újévi fogadalmat tenni,

szerintem nincs sok értelme. Viszont azt már évek óta észrevettem, hogy visszatekintve összefolyik, hogy milyen filmeket, sorozatokat láttam egy-egy évben és hogy milyen könyveket olvastam. Úgyhogy idén megpróbálom követni a látottakat-olvasottakat. Még az is lehet, hogy néhány tv műsor is bele fog kerülni. 

Tehát, amit eddig 2014-ből kiemelnék:

Film: 

Harry Potter és a bölcsek köve. Kicsit csalódás volt újranézni az első részt, Zebulon egészen rosszul lett tőle, mármint, hogy mennyire gagyi és logikátlan. Én se ilyenre emlékeztem, nagyon gyerekes volt, időnként befigyelt egy-egy Barátok köztre oly jellemző "mutassuk még az arcát a színésznek, aki jól láthatóan túljátssza, hogy épp mit érez a karakter". És a Zebulon által felhozott logikátlanságokra sem tudtam mit válaszolni, pl. kviddics szabályai, tanárok szubjektív pontozásai, szeszélyes lépcsők, vagy hogy a tiltott rengetegbe nem szabad a diákoknak bemenni mert veszélyes, erre az iskolában éjszakai csavargással elkapott társaság azt kapja büntetésként, hogy éjszaka (!) menjenek ki a tiltott rengetegbe szörnyre vadászni tizenkét évesen, fegyvertelenül. De nagyon remélem, Zebulon kedvét nem vette el végleg az egész Harry Pottertől, mert azt terveztük, hogy végignézzük az egész filmfolyamot.

Szemfényvesztők. Na, ez az "Ógád"*kategória... Annyira tetszett a trailer, jó színészek vannak benne, annyira vártam, hogy megnézzük, elég jókat olvastam róla - persze ott rontottam el, hogy nézői véleményeket olvastam, nem kritikákat, de nem szeretek filmnézés előtt kritikákat olvasni. De aztán elég nagy csalódás volt, talán mert olyat filmet vártam, mint a Prestige (Tökéletes trükk) vagy az Ocean 's Eleven. Ehhez képest meg kaptam egy látványos lufit, elképesztően béna, "megmarom magam" típusú párbeszédekkel, ami részemről gajra** vágta az egész filmélményt. A trükkök egészen jók voltak (az első bank kirablására gondolok, meg a nyuszi a dobozban logikán alapuló rablásra), de a végső csavar nem győzött meg. Pedig úgy vágyom már egy olyan odabaszós csavarra, mint amint a Hatodik érzék, a Más világ, David Gale élete, Harcosok Klubja, vagy a már említett Tökéletes Trükk hozott. 

Könyv:

Éhezők viadala. Nagyon tetszett! Persze a film után nehezebb olvasni, mármint a kis fantáziámat eléggé lekorlátozza, hogy állandóan Jennifer Lawrence arca volt előttem (na jó, ez annyira azért nem szörnyű dolog, tekintve, hogy eléggé az egyik legkedvencebb fiatal színészem és olyan gyönyörű), na meg a Gale-t alakító
Liam Hemsworth, aki szintén egy kellemes vizuális élmény, de jobban szeretem, ha először én találhatom ki, hogyan néznek ki a szereplők. Más: ugye az nem új, hogy a könyv szinte mindig jobb, mint a film, s ez főleg annak is köszönhető (a fantázia egyénre szabottsága és korlátlan szárnyalása mellett), hogy a szerzőnek van ideje részletekbe belemenően megmagyarázni érzéseket, gondolatokat, a múltat, szereplők közti viszonyokat. A könyvben így sokkal nagyobb  hangsúlyt kap pl. Katniss családjának múltja, az anyjával való kapcsolata vagy a poszátás kitűző (kezdem azt gondolni, hogy nem véletlen, hogy pont azt kapta és attól, akitől...). De az is jobb, hogy sokkal többet szerepel benne Peeta, mármint a film alapján elég kis semmilyen, a könyvben karakteresebb, sokkal jobban "kijön", hogy mennyire szerelmes Katnissba, hogy tényleg bármit megtenne érte, és hogy milyen régóta rajong érte. (Katniss helyébe képzelve magam, a könyv alapján én egyértelműen Peetaba lennék szerelmes, a film alapján meg Gale-be...) Néhány negatív dolog: mikor elkezdtem olvasni, nem számítottam rá, hogy ennyire ponyva. Oké, gondoltam, hogy nem egy Szabó Magda, meg értem, hogy egy tizenhat éves tinilány gondolatvilágában vagyunk (ugye Katniss szemszögéből látunk mindent), de kicsit így is sok volt benne a "szitu" szintű kifejezés. Na meg a háromszavas mondatok. Tegnap a kezembe került egy füzet, amibe tizennyolc évesen kezdtem meg egy regényt, hát, hasonló stílusban, és röhögtem magamon. (Inkább be kéne fejezni és kiadni, hátha meg is filmesítik. - Csak vicc volt.) Szóóóóóval, alig várom, hogy folytassam a második könyvet, bár ugye a filmet 2013-ban már láttam, de a harmadik film előtt még el tudom olvasni a harmadik könyvet, hát lesz új szereplő és szárnyalhat a kis poszáta fantáziám. 

* Oh, Gad! 
** gallyra vág= megmetszi a fát; gajra vág= tönkretesz

 Ohh, mielőtt elfelejtem: Mindenkinek boldog új évet!!! :)

A karácsonyi képeslapokat feltekercselt kartonból

vágtam ki, így kicsit még ívesek.

Médea: F.* azt mondta, hogy a karácsonyi képeslapokat rakjuk be egy lexikonba, hogy kiegyenesedjenek.

Zebulon: És igaza van, így tényleg elég kis buták. 

Médea: De nem érted! Azt feltételezi, hogy vannak lexikonjaink!

*Az egy külön vicc, hogy kicsoda F: Zebulon öccsének az expasijának a mostani pasija. :) Ennyit arról, hogy Zebulon nem akar több meleg ismerőst...

Még jó, hog pont ma gondolkodtam azon, hogy

a homofóbia mennyire gáz és mennnnnyire értelmetlen. De most komolyan! Mit kell a meleg témán ennyit pörögni? Ki a csudát bánt/hátráltat/jogcsorbít pl. a melegházasság? Hol lesz nekem rosszabb attól, hogy két pasi vagy két nő szereti egymást és/vagy szexelnek és mindezt összeköltözve, esetleg házasként teszik? Hagyjuk is, sosem fogom megérteni. Sokat írtak már erről, most nem teszem.

A homofóbia ultragáz mivolta mögött kicsit lemaradva viszont ott settenkedik a heterofóbia. Na, annak mi értelme? 

Lásd "a heterok unalmasak" tételmondatot, mint személyes kedvencemet. A linken elérhető cikkben Oláh Ibolya nyilatkozik, de csak azért idéztem ezt most ide, mert ez volt elérhető. Egyébként rengeteg filmben, fórumon, személyes beszélgetésben végighallgattam már ezt a baromságot.

Hááárom dolog idegesít ebben a hozzáállásban. 1) Az első természetesen önmagában ez a borrrrzasztóan előítéletes, sztereotip kijelentés. Igen. Az átlagos hetero házasélet, pláne ha az embernek van 1-2-3 kis nyafogó kakigyára - akiket valahogyan életben kell tartania - az nem FELTÉTLEN a színes, változatos és szabad életstílusról szól. Sokkal ütemezettebb, nagyon hasonlók a napok, kötöttebb minden. DE! Igazából azon a két emberen és a környezetükön múlik, hogy a mókuskerékből mennyire sikerül kilépni. Az eléggé szubjektív, hogy a mókuskerékből való kilépés a kis kakigyárunk félévi gitárkoncertje (igen, a gyerekem gitározni fog tanulni), vagy egy szigorúan gyerekmentes bulizás, vagy egy kirándulás a hegyekben. Igen, én azt vallom, hogy még a "legheteróbb heterók" (Van ilyen? Van: keresztyénházaspárháromgyerekkelkülvárosiházbankutyával*azapakönyvelőazanyaadatrögzítő) élete is lehet változatos. Az is elég szubjektív, hogy mit tekintünk unalmasnak. Az, hogy valaki reggel felkel, elmegy munkába, hazamegy, kiveszi a részét a háztartásból (gyereknevelésből) és lefekszik aludni, és ezt ismétli minden nap, valóban tűnhet unalmasnak. Aztán vázoljad fel azt a lehetőséget egy harmadik világbeli munkanélkülinek - sokan vannak a Földön, akik bármit megtennének ezért az uncsi mókuskerékért. Arról ne is beszéljünk, hogy mi van akkor, ha valaki élvezi a munkáját! Hopp-hopp! Vagy élvezi a gyerekeivel töltött időt. Vagy a házimunkát. (Na jó, ez talán tényleg erős volt, de tegyük fel, valaki szeret főzni...)

Másrészt. 2) Hello, a hetero egy elég táááág megfogalmazás. Ahogyan a "melegek olyan undorítóak/AIDS-esek/liberális pokolfajzatok/cukik" típusú kijelentésektől is falra mászok, mivel nem számol azzal, hogy minden ember egyedi (ezt már korábban máshol kifejtettem), úgy a heterókat se vegyük már egy kalap alá! Vannak uncsi heterók, vannak izgalmas életet élő heterók, vannak extrém életet élő heterók. Vannak házasok és nem házasok. Vannak idősek és fiatalok. Vannak sok hobbival rendelkezők, vannak, akik otthon szeretnek molyolni. Vannak ateisták, templomba járók, meg akik szeretik a spagettit! (Vagy főzni és finom borokat kóstolgatni.) 

És most jön a legsúlyosabb problémám a "heterok unalmasak" kijelentéssel. 3) Ezzel pont olyan idióta előítéletes marha eszel, mint az a homofób barátod, aki a "minden meleg pedofil" mondatot mantrázza. Olyan sok bennetek a közös, hogy még barátok is lehettek. Gratulálok. Azt tudom, mit nem fogtok együtt csinálni: közelebb hozni egymáshoz a melegeket és a heterókat.

(Ó, és negyedikként nagyon halk megjegyzésben szeretnék megemlékezni a unalmas melegekről is. Mert amíg nem bizonyítja nekem Czeizel Endre, hogy a homoszexualitással kapcsolatos génhez kötődik az izgalmas személyiség és a változatos élet, addig nem értem, hogy mi ez az egyenes arányú összekapcsolás? Valaki minél heteróbb, annál uncsibb, minél melegebb, annál izgalmasabb, vagy mi?)  

És még egy ötödik dolog is eszembe jutott, ez pedig egy konceptualizációs probléma: mit tekintünk unalmasnak? Az egyént (gondolkodásmódját, humorát, beszédmódját stb.) vagy az életmódját? Azért a kettő nem ugyanaz. Az életmód baromira sok tényezőn múlik, mondjuk a kötelezettségeinken (munkaidő, tőlünk függők ellátása, legyen az gyerek vagy beteg rokon, háztartás, hiteltörlesztés), illetve a pénzen. Világos, hogy egy multimilliomos sokkal kötetlenebb életet tud élni, ami valószínűleg sokkal izgalmasabb is. Ettől még az egyén lehet baromi unalmas ember. És Béla, a háromgyerekes könyvelő apuka (totál heteró) is lehet izgalmas személyiség a szürke hétköznapjai ellenére.

Na, ezt a témát is túlbeszéltem. És még mindig nem tudom, hogy heteró vagy hetero.

* a kutya túl izgalmasan hangzik

Nem teljesen értem

a blogger.com logikáját, de egyszer majd csak megtanulom. :)

Helyzetjelentés:

- Időben készen lett az adventi koszorú, és csak kicsit kellett győzködni Zebulont, hogy az én ötletem (poharas variáció a hagyományos koszorú helyett) nem olyan borzasztó, ő meg meggyőzött arról, hogy de akkor már ugyanolyan poharakat használjunk. Már a második gyertyát gyújtottuk. :)

- Már majdnem az összes karácsonyi ajándékot megvettük!!! Igazából már múlt héten, szóval nagyon menők vagyunk, hogy nem az utolsó napokra hagytuk. Még annyi van hátra, hogy amiket a két kicsi kezemmel terveztem elkészíteni (könyvjelzők, könyvtámasz, ékszerek, egyéb apróságok), azokat időben be is fejezzem, megszáradjanak, illetve be is legyen minden csomagolva.

- A képeslapokkal viszont lemaradtam, nem vettem elég alapanyagot, szóval iparkodnom kell, hogy még a hét közepén fel tudjuk őket adni. (Aj-aj...)

- Pierre már feldíszítette a fenyőjét, tegnap meg is csodáltuk Zebulonnal. Pierre is beállt a műfenyősök táborába, üdv köztünk! :)

- Lassan vége a félévnek, brühühü, megint úgy eltelt, készen vagyok tőle, mennyire rohan az idő!

Néha teljesen Tonio Krögernek

érzem magam, bár nagyon régen olvastam, de valami olyasmi rémlik, hogy "észak" és "dél" között vívódott, aminek számos szimbolikus vetülete van, most nem műelemzést akarok írni, csak arra utalni, hogy én se tudom soha, hogy ha ránk szakadna a nemzeti bank, vagy a lottó ötös, akkor hová mennék nyaralni. (Jó, a lottó ötössel sokfelé, bárhová)

Mert imádom a déli országokat, elsősorban Olaszországot, ott többször jártam, de vágyom Horvátországba, Spanyolországba, Portugáliába.
És ugyanúgy imádom az északibb területeket, Dániát, Hollandiát, Németországot. Vissza szeretnék menni Passauba, amibe totálisan beleszerettem, vagy ide, amiről ez az egész eszembe jutott.

És hogy miért aktuális ez az egész? Nemcsak a cikk miatt, amit belinkeltem, hanem azért is, mert már Zebulonnal nézegetünk gyűrűt, azaz egyre reálisabbá válik az esküvősdi. Még persze nincs időpont, ruha, semmi, de mivel ki esküvő lesz (csak szülők, testvérek, nuku lagzi, csak egy csendes vacsora, vőfély felkérése kizárt), ezért meg fogjuk tudni hamar szervezni.

És persze beszéltünk már a nászútról, Zebulon kicsit presztízskérdést csinál belőle, mert minden kollégája valamilyen szigetre ment nászútra, és nehogy mi meg valami gagyi helyre menjünk, de én nem vágyok szigetre menni. Az okés, hogy egy déli ország (lásd fent), de nem kell semmi egzotikus tengerpart. Németországgal (Ausztriával, Svájccal, Hollandiával) meg elsősorban az a baj, hogy rettenetesen drágák.

Ó, Freud!

Mikor informális skype beszélgetés közben ez a párbeszéd zajlik a témavezetőd és közted:

Professzor: És jól megvagytok Zebulonnal? Milyen a közös élet?
Médea: Nagyon összeillünk, jól kielégítjük egymást...

[Áucs... Éééééés akkor inkább térjünk rá a szakmai dolgokra...]

Önbizalom

Zebulon: Engem nem kell dicsérgetni, van elegendő önbizalmam.
Médea: Hát, engem lehet dicsérgetni, mert nekem nincs...
Zebulon: Pedig igazán lehetne önbizalmad, hisz ilyen jó pasid van!

...

:)