Anyja lánya

Szituációhoz magyarázat: Lujza csoportjában túltengenek a fiúk. Amúgy is fújfiúk korszakát éli, de a fiúcskák egy része még kicsi (2,5-3 éves is van köztük, Lujza 5 éves lesz), másik részük bumburnyák hebehurgya nagyhangú, fél tőlük Lujza. Kivétel A., aki ugyan egy évvel fiatalabb, mint a lányom, de egykori bölcsis társaként régóta ismeri Lujza és kedves, szelíd kisfiú, Sz. pedig A. legjobb barátja, szintén értelmes, kedves kisfiú. 

Lujza: Anya, ha A. és Sz.* nincs az oviban, tudod, melyik fiút kedvelem?

Médea: Kit?

Lujza: N-t!

Médea: Mert ő is kedves?

Lujza: Nem!!! Hanem mert szép!

Nem az új főnököm fiatal,

hanem én vagyok tököreg (így, egybeírva!). 

Mindeközben a Toronyból kiraknak minket fizikailag, sír a lelkem, mert az identitásom része a Toronyban levés, igazából túlzottan is (bár megint megkaptam az oktatói státusz a könyvtárban - mert tudni kell, hogy melyik könyvtároshoz kell odabillegni a muzeális könyvtári olvasókártyámmal, és én tudom). 

Állítólag kapunk azért egy új irodát valahol, addig lehet dobozolni, meg home office-olni. Imádom az ilyen bizonytalan, lebegős létezést. (Nem!)

De legalább a Céges bizonytalanság lezárult (ld. cím), persze most kezdődik a móka: ismerkedés, átalakítások, portfólióbővítés, one-on-oneok sora - kolléganőmmel csináltunk is gyorsan egy bingót a nagy bejelentés happeningjére a fenti kulcsszavakkal. Kíváncsi vagyok, tényleg pozitív irányba (értsd: tudományosság) tolódik-e el a Cég, én örülnék neki nagyon. Nyilván. 

Azt csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy Lujza a hétvégén megtanult biciklizni. 

És valóban kezdődik,

bár ahhoz nem vagyok hozzászokva, hogy egy napon ketten is felkérnek társszerzőnek, miközben rohanok egy harmadik kollégához egyeztetni a közös publikációkról. 

És igen, ez kicsit panaszkodás, de nagyrészt arcoskodás. (Sorry, not sorry) :D 

Kezdődik a nagyüzem,

a Torony tornyában lévő női wc-ben még megvan a kispók a sarokban. Gyönyörködöm benne, amíg még lehet. 

a papírtörőt továbbra sem sikerül rendeltetésszerűen használni

a liftre viszont (végre!) kiraktak egy használati útmutatót (ha felfelé akarsz menni a felső gobot nyomjad meg, te gyökér - nem szó szerint így, de közben erre gondoltak)

a gyerekek a hallgatók évről évre egyre babásabb kinézetűek

Főnököm épp nincs, de munka az van. 

Rohanok is online meetingre

Általában én viszem a "kisjátszira" Lujzát,

így mikor tegnap Zebu is velünk tartott, semmi másból nem állt ki a gyerek csak abból, hogy: Apaaaa, néééézd! Apaaaaaa, gyereeeee, ezt is megmutatooooom! Apaaaa, láttaaaad? Apaaaaaa....

É mindezt az édes kis csicsergős, büszke* hangján. 

Mi meg igyekeztünk figyelni, csak műsor is volt közben: egy anyuka meggyanúsított egy kamasz srácot, hogy ellopta múltkorában a kisfia focilabdáját, de aztán kiderült, hogy nem (a kisfiú is mondta, hogy nem a nagyfiú volt), és aztán az anyuka belátta, hogy a srác ártatlan és bocsánatot kért, kezet is fogott vele, meg minden. 

Telepi mindennapok. 

*mivel úgy trükköket tanult a mászókákon, s persze mindet sorba be kellett mutatni.