Mert mennyire tipikus már, hogy eddig Pierre minden fiújával tök jól kijöttünk, volt, akit egyetlen egy randi után már hozott bemutatni hozzánk, és szinte mindenkivel egyből megtaláltuk a közös hangot, erre a mostani fiúval valahogy nem. Alig lehetett őt rávenni arra, hogy fusson össze velünk ruhanézegetés közben, mert volt egy buta facebook-os félreértés - mint az oviban, komolyan - aztán ez az első találkozás végül pozitív csalódás volt neki (nem tudom, mire számított... hogy embert eszünk? megverjük? leköpjük? körbeálljuk Zabulonnal és skandáljuk, hogy "buuuu-zi, buuuuu-zi, buuuu-zi"???). Mégis halasztgatja a normális beszélgetős találkozást, pedig abban is benne vagyunk Zebulonnal, hogy üljünk be valami semleges kávézóba, vagy elmegyünk mi hozzájuk... De neki nincs kedve. Fura ez a srác. Tuti-tuti-tuti ő lesz Pierre élete szerelme. Nah, remélem, mire hetven évesek leszünk, eljutunk odáig, hogy átjönnek teasüteményezni...
Tudom, legyek türelmes, még egy hónapja se járnak.
Hiányzik Tintin. :( Vele vagy fél évig volt együtt Pierre, de együtt éltek majdnem a kezdetektől - emiatt is ment tönkre a kapcsolatuk szerintem. Na, vele egyből megvolt a közös hang, Zebulonnal is állandóan szívták egymás vérét a jó értelemben. És tökéletes nagybácsi-alapanyag volt!!! (Igen, sajátos szempontjaim vannak, tudom)
Sóhaj.
Hallgatni kell a bölcs freeblogra, kinek utolsó szavai valának: Türelem, tornaterem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése