Sóhaj. Csak ne hasonlították volna a District 9-hoz, az ugyanis egy jó film. Az Elysium szegénységábrázolása részben elég hihető, de nagy részben engem idegesített (hagyjuk már ezt a koszos=szegény, tiszta=gazdag dolgot). Másrészt nem tudom, hogy a film végén mi oldódik meg. Szerintem semmi. Annak örülök, hogy az "én vagyok az apád" kártyát nem játszották ki, rettegtem, hogy mikor fog bekövetkezni... Jó, azért viszonylag szórakoztató volt, de a párbeszédek itt is csapnivalóak voltak, nem tudom elhinni, hogy mikor kitalálták, hogy a filmben szereplő kislány mondja el a víziló és a mongúz (?) meséjét, valaki nem szólt közbe, hogy ez azért kicsit erőltetett. Zebulonnak tetszett, hogy a főszereplő önző volt, ami hitelessé tette, ez valóban jó pont volt. De csupán attól nem lesz jó vagy drámai egy film, hogy a főszereplő önző vagy hogy meghal a végén.
A film javára legyen írva, hogy a figyelmemet lekötötte, nem unatkoztam, bár ebben erősen közrejátszott Alice Braga szépsége, aki ha színen volt, mindig azzal foglalkoztam, hogy milyen szép a szeme és milyen bájos nő, nála még egy fokkal jobb volt Diego Luna (látványa), akit film közben nem tudtunk hová tenni Zebulonnal (a színészt, nem a karaktert), úgyhogy ráájemdíbíztem, és rájöttem, hogy láttam egy beforgatós-elgondolkoztatós 2001-es mexikói filmben, aminek a magyar címe Anyádat is! Hogy megnőtt a kis gyorstüzelő! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése