hogy értsétek: ha Zebulonnal nem jut eszünkbe Lewis Capaldi neve, akkor úgy hivatkozzuk le egymás között, hogy "a csúnya Ed Sheeran". (Aki tudja, hogyan néz ki Ed, az érti a viccet....)
Viszont, hogy melyiknek jobb a hangja, azt már nehezen tudnám eldönteni, szerencsére nem is kell. Elég szépen sorban hallgatni a dalaikat.
A listához adható a Nothing but Thieves énekese is.
És persze nem verseny, de ha az lenne, magasan nyerné Freddie.
és komolyan iszonyat jó hangjuk van, biztos ez is genetikus.
mivel 1) jófejek 2) Zebulon íratott a GPT-vel egy szívhez szóló levelet a visszatérő vendég pozíciónkról és még a gyerekkártyát is bedobta.
Szóval elvileg megyünk majd, de előrelátóan kellő távra tette Zebu az új időpontot, hogy biztosan meggyógyuljon Lujza. Erre most én vagyok beteg (még van idő felépülni), de komolyan mi ez már, gethelek, mint egy kiskutya.
Ma amúgy szabin vagyok, mert (főleg) a gethelés miatt nem mentem székes fővárosunkig el egy 20 perces happeningre, így viszont kötelező volt szabit kivenni. Ha utazok, akkor pontosan nulla percet töltök munkával, míg ha nem megyek, egész nap tudtam volna produktív lenni cégileg, de haggggggyuk is! Egyébként a Cég még áll, bár a bomlás jelei mutatkoznak, az is érdekes lesz, mikor közlik velem, hogy agyő.
Viszont mivel ma nem kell dolgoznom (bár még van munkahelyem), ezért végre van időm dolgozni. Nemsoká az Elefántcsonttoronyban lesz hivatalos jelenésem, rettenetesen izgulok, hogy sikerül-e védeni vagy sem. Már nagyon elegem van szegénykéből, meg az egész helyzetből, eleve le lett passzolva nekem, meg egy szintén zöldfülű oktatótársamnak, hogy vezessük, biztos a főni látta, hogy nehéz eset lesz. Hát az lett. Ráadásul opponens nr2 egy szociálisan érzéketlen alak, akinek a szakmai standardjai egy másik tudományág szintjén is magasak, de a mi esetünkben lehetne elnézőbb (nem volt az). Így pénteken megy a fingers crossed meg a cidrizés. A többi kavarásról már nem is írok (De, mégis: védés előtt négy nappal pörögni azon, hogy van-e elég publikáció. Két éve volt ellenőrizve, nem most kellene megkérdőjelezni, bakker.) No, de hogy felkészült legyek, opponensi véleményeket olvasgatok, összevetem szegényke válaszaival, végig gondolom, milyen védbeszédet mondjak (mindig felszólítják a tvezetőt is, hurrrrrááááá...).
Meg olyan hasznos dolgokat csinálok, mint Lujza pizsamájába gumit fűzök, mert a gyermek még mindig igen sudár alkatú (és így is testesebb, mint apja volt ennyi idősen), és az átlagos testalkatú gyermekeknek szánt ruhák lötyögnek rajta (imádom, hogy a biciklis nadrág és a leggings is bő neki combban - legalább kényelmes), de a magassága miatt meg muszáj ezeket venni, mert mindenből kilóg a bokája meg a "pocakja". 107 cm most, ez teljesen a korosztályi átlag. Tömege meg mindig is a percentilis görbe aljáról vigyorgott ránk, aggódó szülőkre, szóval nem is várunk mást Zebuval, meg hát elég megnézni a gyerekkori képeket rólunk (főleg Zebulonról!).
Mi van még? (Giga-mega bejegyzés lesz ez, ha már ennyi a szabadidőm, hehehehe)
Jah, elolvastam Baldwintól a Giovanni szobáját, és ha már egyben volt, akkor mellé elécsaptam az 1980-as magyarországi megjelenési évvel magyarázható nem túl PC Ha a néger utca* beszélni tudna című kisregényt is. Utóbbi jobban tetszett, valahogy a Giovanni szobája nem tudott megérinteni, lehet a seggfej elbeszélő főszereplő miatt, pedig azt hittem, az első történet lesz a "na jó, elolvasom már, ha kivettem a könyvet" sztori, de pont Giovannival (vagyis inkább Daviddel) küszködtem, és kissé az elveim ellen menve, kötelességtudatból átrágtam magam rajta.
Következő olvasmányom a Hyperion lesz, ami meg sci-fi, amivel meglepő módon sokszor meggyűlik a bajom, ha olvasom, míg imádom, ha nézem. De valami könnyű nyári olvasmányra vágyom a sok szakszöveg mellé. Aztán majd kiderül.
*újabban már eredetihez ragaszkodva, Ha a Bale utca beszélni tudna címmel jelenik meg.
és így a tizenkettedik huszonnyolcadik szülinapomon érzem, hogy lassan - végre - átkattan az agyam a valós életkoromra. A harmincas évtizedet szkippeltem, sebaj. Mondjuk a konferenciálé felé haladva a vonaton megkérdezte tőlem a mellettem ülő hölgy, hogy vizsgára készülök-e. (Báááár, ugye bármikor lehet tanulni, ugye, Miss?)
A konferenszién valóban sok volt az uncsi AI-elem, de nem véletlen, hogy a legkreatívabb poszter címet olyat nyerte el, aki valóban formabontó és ötletes volt. (A mi poszterünket egy olyan kolléganő készítette, akinek kifejezetten jó a szépérzéke, de be kell vallani, baromi unalmas poszter lett.) A diasorokon is ott díszlett imitt-amott az AI keze nyoma, de engem alapvetően az ötlettelen slideok annyira nem zavarnak, ha a mondanivaló érdekes.
Estig tartott a szakmai móka, aztán öreg valós korom ellenére csatlakoztam a valóban fiatalokhoz, és bevetettük magunkat a fővárosi rengetegbe. A legjobb környék legjobb kocsmáját sikerült megtalálni, de hé, nem késeltek meg minket a kiskosztümünkben! A legszendébb kolléganőnk meg olyan részegre itta magát gintonikkal, hogy a vécében ordítozta, hogy "a faszooooom". Néztünk is a többiekkel, hogy ez meg micsoda, mert rá *nagyon* nem jellemző a káromkodás (a törzsközönségnek a szeme se rebbent, biztos cifrábbhoz vannak szokva), de a mosdóból kilépve, kifinomult kollegina elismételte a korábbi mondatát, s helyreállt a világ rendje: "leesett a földre a nyakpasszooooooom!"
Itthon az ünneplés elég szolidra sikerült, mivel ugyan családi utazás volt betervezve (lefoglalva szálloda, minden), de Lujza szegény lebetegedett. Most kezd már helyrejönni, de borzalmasan bágyadt, gyenge volt. Szóval kirándulás és várnézés helyett bóbiskolás és mesedélután volt az utóbbi hat napban. Szerencsére kezd magához térni. (Nem a hányás-hasmenés ijesztett meg, hanem a gyengesége, álmossága, erőtlensége.)
Cicanaptáron mi is hajtottunk, éljen, itt a nyár.