Emlékeztető magamnak:

mosás előtt a 92-es méretet hordó családtag ici-pici zsebeit is át kell nézni. 

Pickwick nr 2: Waar zou je heen gaan als je voor een dag kon vliegen als een vogel?

A teafilteren lévő kérdés magyarul: Hová mennél, ha egy napra madárként repülhetnél? 

Hú, ezt nem teljesen értem. 

1) Ember maradok, de képes vagyok repülni? Tennék egy kört Nyakasfalva körül, az tuti, de nem tudom, messzire mennék-e. Inkább nem, meg nagy feltűnést is keltenék szerintem...

2) Madárrá változva viszont a kérdés "hova" része válik érdektelenné számomra, mert sokkal izgalmasabb, hogy milyen madárfajt választanék. Imádom a varjú-féléket, szóval valószínű a helyi dolmányosokkal bandáznék egy sort. De szívesen kipróbálnám magam egy napra pingvinként is, az tök menő lehet. És hát ne felejtkezzünk el a legszerencsétlenebb élőlényről evör, a kakapókról. Még elérhető egy rettenetesen találó (és baromira vicces) leírás róluk ITT, tessék csak tessék olvasni tessék. Szóval kakapó is lennék, mert teljesen átérzem a szaporodási nehézségeiket, a sikerrátám kábé az ő fajukéval vetekszik.  

A nagy csend, gondoltam, két dolgot jelenthet,

vagy nagyon jó minden,

vagy valami rossz dolog történt. 

Remélem, előbbi. 

Szerk: előbbi. :)

Lujza és a családfa:

- Nővér testvére ki? 

- A többségi társadalom Medea néven ismeri, te anyának szoktad hívni. Nővér testvére én vagyok. [imádom, hogy komoly fejjel néz, mikor ilyen felnőttes bullshiteket nyomok neki]

- Apa testvére ki? 

- Pierre és Bátty.

- Meg BenEflekt! [Vágta rá Lujza, mire Zebu vigyorogva néz rám, ezt hogy magyarázom ki]

- Ő nem a testvére. [Gyors információ feldolgozás, majd a legadekvátabb kérdés feltevése:] 

- Ben testvére ki? 

- Vele még nem találkoztál, apával mi is csak kétszer láttuk, a neve az, hogy Médeániálla [Nyilván ugyanaz a keresztneve, mint nekem, hogy bonyolítsuk a dolgokat, és mivel Lujza tudja, hogy Medea vagyok, így a hosszabb verziót mondtam az adott névnek. Bevált. Lujza ette tovább a vajas kenyerét, fejeben tovább fejlesztette a kis családfáját]

Továbbra sem komfortos számomra kamera előtt állni -

és ülni sem. Pláne beszélni. No mindegy, utólag kár fogni a fejem, hogy elkövettem azt a hibát, hogy elfogadtam a felkérést, másrészről meg ezt is meg kell szokni, attól tartok. Önálló U2b csatorna indításához azért nem kaptam kedvet. (Mármint hogy én legyek az arc, aki beszél.)

Az egész móka legjobb része az üvegfalon túli "kis szobába" (bocsi, totál edukálatlan vagyok médiából, biztosan van normális neve) való bekukkantás volt, ahol mind a négy kameraállás egyben ott van, meg minden. Na, az menő, ott szívesen ülnék. Vagy állnék is.  

A szárítógépünk (remek találmány, érdemes beszerezni, magam sem gondoltam volna, hogy mekkorát emel az életminőségen)

a zárt kamrában van. A zárt annyit jelent, hogy mindig kilincsre zárjuk. De akkor is zárva van. Szóval, mikor a vizes ruhákat viszem, az első, hogy kinyitom a kamraajtót. Aztán kinyitom a bezárt szárítógép ajtaját, belenézek, üres-e (nyilván az). Aztán bepakolom a vizes ruhákat, belenézek a szárítógépbe. Bezárom. Elindítom. Belenézek. Aztán bezárom a kamraajtót. 

De addig nem vagyok nyugodt, míg nem ellenőrzöm a szobákat le. Mikor rám villan két értetlenkedő sárga szem, lehet csinálni végre mást. 

Akinek van macskája*, érti.

*és OCD-je.    

Minimális minimum minimuma

Hát, az van, hogy 54-55* kiló vagyok, s bár a tükörbe nézve még mindig nem látom, hogy baj lenne, viszont az nem jó irány, hogy ebédre és vacsira is főtt ételt (és normál mennyiséget) eszek úgy, hogy testmozgás a nullához konvergál, plusz nap közben nasizok is. Utóbbit próbálom az egészség jegyében magvakra és kölesgolyóra szorítani, de nyilván becsúszik egy-egy komolyabb tétel (ld. 5bit). 
Voltam amúgy rákszűresen az új nődokinál magánrendelésen, aki nő és fiatal (ez annyiban érdekes nekem, hogy az előző nődokim egy idős pasas volt, és az én fejemben a nőgyógyászok idős gazdag pasik), viszontámde állami ellátásban 

1) ő műtött 

2) ő szúrta ki és vette komolyan a terhességi epepangást (ami a magzatra nézve rohadt veszélyes, olvasson utána, aki bőgni akar) 

3) nála szültem. 

Szóval, ezt mind jelnek vettem (mivel véletlenek nincsenek). Amúgy eddig szimpatikus, jó alaposan megvizsgált (megjegyzem: au!), de nyilván endometriózis-gyanú miatt muszáj volt. Egyelőre annyi van, hogy fél év múlva menjek vissza, amiket talált, újra megnézi, mert fel is szívódhatnak, de nagyobbodhatnak is. Ha panasz van, menjek azonnal. Ha kérem, ír fel fogalmazásgátlót fogamzásgátlót, mert jelenleg ez a bevett gyógymódja tüneti kezelése az endónak. Agyalok rajta. Zebu nem érti, mit kell ezen agyalni, kérjem, írja fel. Viszont a bogyónak van sok mellékhatása (öhm pl.: hízás, bőrproblémák, depresszió, trombózishajlam), amikre meg egyelőre azt mondom, hogy köszike, de nem kérem őket, pláne nem így csomagban... Igen, szedtem 10 évig Lujza előtt, pont elég is volt. Ha muszáj lesz, muszáj lesz, de addig tologatom ezt a fantasztikus lehetőséget.  

Kérdeztem dokit, hogy van-e tudományosan alátámasztott diéta, amit esetleg lehetne követni. Nincs, ellentmondásosak az adatok. Mozogjak rendszeresen. Hurrá.

Neten nézegettem, amit más endo specialista orvosok írtak: nincs bevált diéta, nagyok az egyéni különbségek, a cél az ösztrogén alacsonyan tartása. Sok rost, omega3, diófélék, bab, brokkoli, vitaminok. 

Nézegettem továbbá endoba szenvedő sorstársak ajánlásait: 

• semmi cukor (ez okés, csökkentem, ahogy tudom), 

• semmi koffein (napi egy kávéhoz ragaszkodom, a többit amúgy is csökkentettem), 

• ezekkel összefüggésben semmi csoki (korrekt kérés, csökkentem, s igyekszem a meglévő csokitartalék elpusztítása után teljesen elhagyni), 

• semmi vöröshús (imádom, de tudom csökkenteni), 

• semmi liszt (jó, persze), 

• semmi glutén (wtf???) 

• semmi tejtermékek (ja, persze, anyátok p...), 

• semmi tojás (ld előző) 

• és így tovább... 

És persze kísérletezd ki magadnak, hogy neked mi a jó. Remek hír. Tegyük hozzá, hogy ezt kombózzam össze a gyomorsav + epeérzékenység dolgaimmal. (pl. a hüvelyesek nem olyan jók az epének, endo miatt viszont sokat kellene enni. Dióflék dettó: endót távol tartja, de az epe és gyomorsav szempontjából rossz.) 

Szóval azt csinálom, mint eddig: cukorra, koffeinre figyelek, rostbevitelt növelem, vörös húst ünnepi alkalmakra tartogatom, Zebulont ráveszem arra, hogy a kedvenc kenyerünk mellett essen a bevásárlókosárba néha másféle is (zab, rozs, teljes kiőrlésű, kovászos stb.), Omega3 vitamint beszerzek. 

Amit be kellene még iktatnom: a HO napomon egy kis itthoni testmozgás. Nem is annyira a fogyás, hanem a szív- és érrendszerem, a tüdőm valamint a gerincem miatt. Meg hát az endo miatt. És persze ez a heti egy-két alkalom is csak arra elég, hogy kiröhögjenek érte, mert heti minimum háromszor minimum 30 percnyi intenzív, a szívet rendesen megdobogtató testmozgás lenne a minimum. Minimum! :) 

*banyek, ide kajak 44-45 kiló volt írva, ekkora önámításban nem élhetek, és senki se szól rám. Amúgy a blogger szövegszerkesztője meg akkora gagyi, komolyan, zokognom kell tőle. 

Lujza baromi lassan eszik,

én is ilyen voltam gyerekként. Egyrészt tényleg kicsiket harap, lassan rág stb, másrészt ahogyan telik a pocakja, úgy lesz minden más játék az asztalon a poharától kezdve a félig megrágott koktélparadicsomig. Így volt ez minap este is, én már félig alvó aggyal ültem mellette (étkező gyermeket nem hagyunk egyedül!), Zebulon elkezdett mosogatni, Lujza rágcsálta a kenyér csücskét, dudorászott halkan közben, majd váratlanul rázendített:

"Nem találja házáááááát aaaaa szeretőőőjééééének!"

Pickwick nr 1: Pickwick menta teát iszom mostanában,

és a filter cérnájának a végén lévő papíron tök vicces, beszélgetésindító kérdések vannak. Hollandul, de hát mire van a DeepL, ha nem erre? 

A mai kérdés: Hogyan néz ki a ruhatárad? (Hoe ziet jouw kledingkast eruit?)

A ruhatáram (mármint a szekrényem) rendezett, de dugig van. Ennek az az oka, hogy hordhatatlanságig viselem a ruháimat. Van a konferencia-szint, a munkábajárós-szint, a mackó-szint (otthonra, sportolni), a kertimunka-szint és csak aztán a kuka. Néha lelki erőt veszek magamon, és kiselejtezem azokat a ruhákat, amiket sose veszek fel, de még sajnálom kidobni (azaz megrekedtek valamelyik szinten), ezek ilyenkor vagy ruhakonténerbe, vagy szeretetszolgálatnak mennek. 

Ha ruhák jellemzése érdekli a Pickwick PR-csapatát, akkor azt kell mondjam, kényelem és praktikum mindenek előtt, már amennyire ez irodai környezetben lehetséges. "Közönség" elé is ki kell állnom időnként, szóval kényelmes-elegáns-visszafogott. Most a pulóvereim 75,3%-a denevér stílusú (nem tudom, mi a hivatalos megnevezés, Zebuval mi így hivatkozunk rá, közben megtaláltam, hogy a hivatalos terminológia denevérujjú). Kb ilyenek:

   

Amúgy én a rétegesen (túl)öltözködés magyarországi nagykövete is lehetnék, mert nagyon komolyan tudom venni: atléta, póló, pulcsi, és ha kell, erre simán veszek mellényt vagy kardigánt, mert időnként még az van a fejemben, hogy 49 kiló vagyok és mindenhova gyalog kell mennem. (Pedig már vágó súlyban vagyok - 54 kilóval - és otthon dolgozom). 

Farmerem épp egy totál kopott Lewis van, meg egy csomó színes vászonnadrág, mert ebből találtam jó szabásút. Ja, meg néha szoknyát is veszek fel vastag harisnyával. 

Hát, divattippeket ne tőlem kérjetek, mert nem érdekel az iparág, nem is értek hozzá, és nagyjából ez minden, amit a ruhákról mondani tudok. 

BenEflekt küldött nekem hallgatnivalót,

és tetszett is nagyon, pénteken ezzel indítottam a munkát. Aztán a U2b jó szokásához híven ehhez illesztette a lejátszási listát, s berakta az együttes (Cigarettes after sex - milyen jó név már*) egyik teljes albumát. Az is tetszett, nekem bejönnek ezek az alter rock alapra ábrándos hangon éneklő nők. Ezt a dalt küldte Ben:

 

Aztán rákerestem még további dalokra, és akkor szembesültem vele, hogy az általam szép, hosszú barna hajú énekesnőnek vizionált szólista egy szakállas pasi. Paffff. 

Mentségemre legyen, hogy munka közben halkan szoktam zenét hallgatni .Viszont megdöbbenésemet muszáj volt megosztani Bennel az alábbi kulturált és szofisztikált módon:

* erre nincs mentségem, de benéztem: azt hittem, az a nevük, hogy Sex after cigarettes, szerintem az sokkal viccesebb név lett volna, na mindegy.