és ülni sem. Pláne beszélni. No mindegy, utólag kár fogni a fejem, hogy elkövettem azt a hibát, hogy elfogadtam a felkérést, másrészről meg ezt is meg kell szokni, attól tartok. Önálló U2b csatorna indításához azért nem kaptam kedvet. (Mármint hogy én legyek az arc, aki beszél.)
Az egész móka legjobb része az üvegfalon túli "kis szobába" (bocsi, totál edukálatlan vagyok médiából, biztosan van normális neve) való bekukkantás volt, ahol mind a négy kameraállás egyben ott van, meg minden. Na, az menő, ott szívesen ülnék. Vagy állnék is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése