2024. január 25., csütörtök

A szárítógépünk (remek találmány, érdemes beszerezni, magam sem gondoltam volna, hogy mekkorát emel az életminőségen)

a zárt kamrában van. A zárt annyit jelent, hogy mindig kilincsre zárjuk. De akkor is zárva van. Szóval, mikor a vizes ruhákat viszem, az első, hogy kinyitom a kamraajtót. Aztán kinyitom a bezárt szárítógép ajtaját, belenézek, üres-e (nyilván az). Aztán bepakolom a vizes ruhákat, belenézek a szárítógépbe. Bezárom. Elindítom. Belenézek. Aztán bezárom a kamraajtót. 


De addig nem vagyok nyugodt, míg nem ellenőrzöm a szobákat le. Mikor rám villan két értetlenkedő sárga szem, lehet csinálni végre mást. 


Akinek van macskája*, érti.




*és OCD-je.    

1 megjegyzés:

  1. Remek találmány a száritogép, az biztos, szüleimnek és tesómnak is van. Néha felviszem az ősökhöz a kimosott ágyneműt, hogy ne két hétig száradjon a lyukban a konvektoron.
    Húgom rendszeresen a mosogatógépben és a szárítógépben keresi a macskát ha nincs meg.

    VálaszTörlés