Ha elég tökös lennék,

mindig lenne nálam egy csomó kártya, amit az autók ablaktörlője alá tudnék csíptetni, olyan feliratokkal, mintpéldául:

A bunkóság nem fogyatékosság.

Egy óvodás is érti, hogy “vonalon belül”.

Ha valaki képtelen alkalmazkodni a civilizált nagyvárosi léthez, akkor költözzön a pusztába. 

Így marad az megvető tekintet, mikor a csilivili autó beáll a fenntartott parkolóhelyre és kiszáll belőle apuci-anyuci, előbbi mackóban, utóbbi tigrismintás ruhában. A gyerekeket csak sajnálom ilyenkor, számukra természetes lesz a seggfejség, ha ebben szocializálódnak. 

Jó kis hét volt ez

eddig, maradhat is ilyen a jövő hét (hónap, év, évtized, évszázad) is. 

Pedig keményen indult, hétfőn a gyermekorvos meglátogatása után a sürgősségin kötöttünk ki, s töltöttünk el ott egy laza 4 órát, mert ugye pénteken volt egy kis vér L kakijában, s a gyermekorvos inkább komolyan vette. Nagyon helyesen. De szerencsére nincs nagy baj, megvizsgálta ott is egy doki, volt hasi UH is. Mindenki el volt ájulva L cukiságán, mivel nagy komolysággal, de sírás nélkül tűrte a procedúrákat. Egy kisebb hámsérülés lehet a ludas. Reméljük tényleg csak ennyi, egyelőre nem volt újabb vér, s idő közben a kakilelet is azt erősítette meg, hogy nincs vér a székletben. 

A hét csúcspontja a másodunokatesók látogatása volt, 5 és 3 éves fiúcskák, kölcsönösen el voltak bűvölve L-lel egymástól. Ők tapasztalt babalátogatók, nagyon profin bántak L-lel, L meg élvezte, hogy hirtelen nagy élet lett körülötte. Zebulon is láthatta, hogy két gyerekkel nem sokkal nehezebb. Mondjuk ettől nem akar hirtelen újból gyerekeket vállalni. Viszont azt megbeszéltük, hogy jó lenne minél hamarabb bölcsibe adni L-t. Jó, annyira nem kapkodunk, két éves koráig maradhat nyugodtan velem otthon, de aztán érdemes lenne, nem is annyira a pénz miatt, nem is a karrierista anyja miatt, hanem hogy kortársak között legyen, s szokja meg, hogy nem körülötte forog a világ.

Ma meg Pierre és Ben Eflekt látogatták meg L-t, L bemutatót tartott nekik kúszás, forgás, vigyorgás témakörökben. Persze körülötte forgott a világ (legalábbis a nagybácsik), de valamilyen szinten meg ez a természetes. Holnap szerintem nővérem is benéz majd L körül forogni.

Ja, Pierrék mesélték, hogy azok közül, akikkel együtt jártak az örökbefogadási felkészítőre, már a második házaspár kapott gyerekeket (vagyis inkább két gyerek kapott közülük örökbefogadó szülőket). És nyilván örülnek az örömüknek, de eléggé fáj nekik, hogy őket a jelenlegi eljárásrend szerint egy gyermek se fogja megkapni. Ezzel együtt mindig fel is lelkesülnek, hogy hátha mégis, hátha ők is sorra kerülnek. Zebulon meg egyik nap tejesen beforgott ezen, mármint hogy az öccsének nem lesz gyereke. 

És hogy valami pozitívat írjak a végére: én is voltam házidokinál, aki megerősítette, hogy az alacsony vérnyomással sajnos nincs mit tenni, sok vizet kell inni, viszont a kávéval a szoptatás miatt csínján kell bánni. Majd ha már nem szoptatok, valószínűleg helyre fog állni minden. Így legyen. 

Nem bírok leállni a fotózással és értetlenkedéssel.

Ez mégis milyen állat?  

Anyum szerint nem csupán macska, hanem egy konkrét macska (Hello Kitty). 

Nővérem szerint egér vagy nyuszi.

Szerintem Láma(szemelámaszemesötéééétkék)

Van az az elhíresült illusztráció a gyermekeknek készült Bibliából,

tudjátok, Noé bárkája, ahová épp vonulnak be szépen párban az állatok. Köztük két hím oroszlán. 

Összeszedtem L oroszlános játékait. A ruháit nem is számoltam bele. Íme: 

Egyből értelmet nyer az illusztrátor balgasága is: nekünk is kizárólag hímekből álló oroszláncsordánk van. Már csak az a kérdés, mint a buta viccben: ha mind(ketten) férfiak, ki készíti a szendvicset?

A dallamtapadásnál csak az rosszabb,

mikor a semmiből beugrik egy dal, de nem tudod hová tenni. És dúdolod a férjednek, hátha tudja (de nem), aztán makacsul dúdolod magadban, hogy hátha (de nem). És tudod, hogy valami Money vagy Funny vagy hasonló szó lehet a refrénben, de inkább egy név, de se az előzők, de a Jolie, Johnny keresésére sem ad megfelelő választ Gugli barátunk. 

Aztán lesz egy okos ötleted, hogy hasonló stílusú dalokat beteszel, hátha automatikusan ajánlani fogja neked az algoritmus, szóval megy ezerrel a Lemon Tree, meg az Oasis összes, és már feladod, vagyis feladnád, mert rettenetesen idegesítő, hogy a Wonderwall alatt is azon jár az eszed, hogy Jodie vagy Molly, mire egyszer csak megvilágosodsz:

Ruby!

Rubyrubyrubyruby!!!

Persze az életbe nem találtam volna ki, mert ettől a bandától kb. ezt a számot ismerem csak. Hát íme, ezzel a dallal kívánok mindenkinek szép (maradék) vasárnapot!

Hétvégente

visszük L-t is a nagybevásárlásra, ügyesen kezeli a plázákat, sőt, igazából jobban, mint a sima sétákat. (No comment)

A gyakori hétvégi autókázás hátránya, hogy egyre növekszik az esélye annak, hogy  L első mondata az lesz, hogy:

“Hol az index, te gyökér?!”

Bónusz, ha mindezt édes babahangon, de az apja hangsúlyát utánozva teszi majd. 

A csütörtökök a legjobb napok a héten,

a péntekek meg a legrosszabbak. Legalábbis múlt héten és most így volt. Előző alkalommal ugye én lettem rosszul, most meg L volt borzasztó formában. Nagyon nyűgös volt, de ami megijesztett, hogy “fájdalmas” sírása is volt, nem csak a fáradt/ éhes/ hisztizős. Jah, meg valami pirosas nyákos cucc volt a pelusában. És nem igazán akart szopizni. Be is pánikoltam, hívtam anyut. Mondta, hogy már elindult. De otthon is volt balhé, mert apám már megint tajtrészegre itta magát délelőtt, persze kulcs és telefon nélkül ment el kocsmázni, anyum így szedte össze… Remek. Hagyjuk is. 

L jobban lett, mire jött anyu, evett, aludt is, anyumra meg mindig vigyorog, mint a tejbetök, szerintem anyum a kedvence L-nek, egyből jó lett a kedve, játszottak is. Aztán nővérem is beugrott, sétálni már vele mentünk. Most úgy néz ki, nincs nagy baj, a védőnő azt írta az üzenetemre, hogy ha ismétlődő a nyákosság, elég akkor vinni dokihoz. Mondjuk mivel ez a második alkalom volt, így hétfőn felhívom a dokit.

Csütörtökön én is megyek orvoshoz, mert a jogsim lejár.

Felkértek vizsgáztatónak, nyilván igent mondtam. De legalább csak egy fő és online. 

Múlt héten megijesztettem

magam, aztán meg az egész családot, ugyanis rosszul lettem, miközben ketten voltunk itthon L-lel. Nagyban teregettem, L a pihenőszékben gügyörészett, mikor észrevettem, hogy a jobb szememmel nem látok rendesen. Furcsa fényes alakzat volt a látómezőm közepén és szédülni kezdtem. Ittam gyorsan vizet, ettem pár szem csokit, kihúztam a kulcsot a zárból, írtam üzenetet Zebulonnak, majd lefeküdtem L mellé a padlóra pihenni. Úgy voltam vele, hogy ha érzem, hogy rosszabb lesz, akkor berakom a kiságyba L-t, és felhívom Zebut. Nem akartam feleslegesen hazarángatni, mert tudtam, anyum úgyis jön hamarosan. Végül jobban lettem egy olyan negyed óra múlva, annyira, hogy ki tudtam vinni L-t a konyhába megetetni (igen, elkezdtük a hozzátáplálást). Persze amikor anyu megérkezett, egyből kiszúrta, hogy valami nem százas. Jah, a híres (nagy)anyai ösztön, kéremszépen. 

A vérnyomásom alacsony, állandóan  olyan 93-98 között van, szóval tényleg nem vagyok százas. Majd’ egy hete méregetem, egyszer volt 103, miután L-lel mókáztam. Többet kell L-lel mókázni.

Újabb adag régi blogbejegyzést

találtam meg, két bloggal ezelőttről. 

Anyám, mennyire fiatal voltam!

Mennyire csóró.

Mennyit lógtam Timonnal.  

Mennyire szerettem azt a fasz Krisztiánt. 

Mennyire kínlódtam Liftes miatt. 

Most már öreg vagyok. (Jó, nem).

Csóró nem, bár a világgazdaság jelenlegi helyzetét elnézve...

Timonnal nem tartom a kapcsolatot. 

Krisztián miatt néha sajog a szívem. Szerettem. Hiányzik, bár kölcsönösen elég toxikus volt a kapcsolatunk, főleg a végefelé. Nem volt véletlen a viharos "szakítás". (És igen, amúgy az is jelez valamit, hogy párkapcsolati kifejezéseket használok egy barátságra.)

Liftes pont ma töltött fel új képet instára. Nyilván lájkoltam. Még mindig jól néz ki. Bekaphatja. Be is kapja, de nem ezért nem lett kettőnből mi, hiába hazudta mondta ezt udvariasan. 

Utólag okos az ember. Ha tudtam volna már akkor, hogy lesz Zebu, meg L, meg Kórász, meg tágabb család, meg ún karrier (jó, nem savanyúskodom, kurva sokat tanultam és dolgoztam érte),  szóval akkor nem rinyáltam volna annyit. 

Kórászról fogok kicsit ömlengeni mostan,

mert annyira jó cicanővér. Nagyon türelmes L-lel, persze tartja a távolságot továbbra is, nem ül közel hozzá (pláne nem ül rá, ami félelmem volt amúgy), de minden reggel berongyol a hálóba, mikor nyitom az ajtót és ellenőrzi L-t, meg bezsebeli a simogatásokat tőlem. L meg teli szájjal vigyorog rá. 

Párszor már megfogtam L kicsi kezét és mutattam neki, hogyan kell simogatni, L rettenetesen élvezte, Kórász meg hagyta magát. Azért egyedül nem hagyom L-nek még, mert nem hiányzik, hogy belemarkoljon a bundájába. 

Esténként is ügyes Kórász, mikor a játékideje van. Zebulon rángatja előtte a “pávát” vagy a “mókust” és össze-vissza ugrál, hogy elkapja, persze mind a 20 karma kint van. L meg érdeklődve nézi a földön. És Kórász mindig figyeli, hogy L hol van, véletlenül se ugorjon oda. Ha meg Zebulon mutatja L-nek a játékokat,  nem féltékenykedik, hanem vár türelmesen. L játékait pedig nem piszkálja, maximum megszagolja.